Hamis a biztonságérzet – ha a Hormuzi-szorosban elszabadul a pokol, 100 dollár fölé drágulhat a nyersolaj
Miután korábban évtizedeken át az volt a jellemző a globális olajpiacra, hogy az árak még a valamikor a távoli jövőben esetleg bekövetkező közel-keleti háború kilátása miatt is erőteljesen ingadozni kezdtek, az amerikai palaolaj megjelenésével a helyzet megváltozott, és a befektetők úgy vélik, a Hormuzi-szoros lezárásán kívül valójában semmi sem rázhatja meg igazán az olajpiacot.
Össze tud-e még rezzenni az olajpiac?
Mivel pedig egy ilyen blokád bekövetkezését nagyon valószínűtlennek ítélik, a befektetők az alacsony árakra tesznek. Az év elején az Egyesült Államok által Venezuelára kényszerített olajblokád is ezt a fogyasztói szempontból optimista képet erősítette egyébként, hiszen sokak várakozásával szemben nem hozott tartós változást a jegyzésben.
Az ezt követően az Egyesült Államok és Irán között kiéleződő és katonai konfrontációval fenyegető feszültség ugyanakkor mégis áremelkedéshez vezetett, a Brent nyersolaj hordónkénti ára 67 dollár fölé, a WTI-é pedig 62 dollár fölé szökött, ami már figyelmeztette a kereskedőket, hogy azért össze tud még rezzenni a piac.
A Rystad Energy norvég energiapiaci tanácsadócég erre fel ki is dolgozott nemrégiben öt lehetséges forgatókönyvet az amerikai-iráni konfliktus lehetséges kimeneteleiről. A legkedvezőbb esetben létrejönne a megállapodás a felek között a perzsa állam nukleáris programjának a leállításáról, ami a szankciók eltörléséhez és Irán olajtermelésének a fellendüléséhez vezetne.
Ez esetben persze tovább esnének az olajárak, ám a másik négy forgatókönyv megvalósulása drágítaná a nyersolajat. Ezek
- az amerikaiak korlátozott támadásaitól az iráni nukleáris létesítmények és esetlegesen az olajipari infrastruktúra ellen,
- egészen a széles körű támadásokig,
- az ország legfőbb vezetőjének haláláig
- és a kormány összeomlását követő polgári zavargásokig terjednek.
Zavarba ejtő ugyanakkor, hogy a Rystad egyik forgatókönyvében sem tételezi fel a nyersolaj árának jelentős és tartós emelkedését.
A legrosszabb esetben a tanácsadó cég szerint az olaj ára hordónként 10-15 dollárral ugorhat meg.
Mások azonban úgy vélik, hogy ha a háború kiterjed a Közel-Kelet további országaira is, a jegyzés könnyen 100 dollár fölé száguldhat.
A Hormuzi-szoros lezárása árrobbanást idézhet elő
A Bloomberg tanulmánya szerint például, hogy ha Irán akárcsak rövid időre is lezárná a Hormuzi-szorost, az eredmény egy hatalmas árrobbanás lenne. A szerzők megjegyezték, hogy bár valószínűleg rövid ideig tartana a piaci zavar, mégis a globális olajellátás 20 százalékát érintené, ami a gazdaságtörténeti adatok alapján akár 80 százalékos áremelkedéshez is vezethetne.
Ezzel együtt az olajárakra gyakorolt hatás még a legrosszabb esetben is korlátozott ideig tartana, mert a világ – legalábbis a szerzők szerint – már nem igényel annyi olajat, mint évtizedekkel ezelőtt. Ennek pedig az energiahatékonyság javulása az oka.
Az Egyesült Államokban például a GDP egy azonos értékű hányada előállításához szükséges olajmennyiség 2011 óta körülbelül az egynegyedével csökkent
- írják.
Globális szinten azonban a kőolaj továbbra is a legfontosabb elsődleges energiaforrás, azaz a drágulása fájdalmas lenne, bár nem annyira, mint például 20 évvel ezelőtt.
Az infláció következtében 100 dollárért ma jóval kevesebb árut és szolgáltatást lehet vásárolni, mint egy-két évtizede
– teszik hozzá.
Irán meg akar állapodni
A frontális összecsapás ellenben a legkevésbé valószínű forgatókönyv az amerikai-iráni konfliktusban. A Reuters a hétvégén arról számolt be, hogy Irán megállapodást szeretne kötni az Egyesült Államokkal, s a szankciók feloldása érdekében még engedményekre is hajlandó lenne. Erről folyik kedden is a tárgyalások második fordulója Genfben, miközben mindkét fél növeli katonai jelenlétét a régióban.
Irán - korábbi bejelentésének megfelelően - kedden a Hormuzi-szorost az oda tervezett hadgyakorlat idejére, több órára le is zárta, ez azonban még nem érte el a piac ingerküszöbét. Eközben az Egyesült Államok is jelentős katonai jelenlétet épít ki a Perzsa-öbölben, jelezve, hogy felkészült egy hosszabb konfliktusra is Iránnal.
Egy hosszabb ideig tartó konfliktus viszont jelentősen növeli annak kockázatát, hogy az olajipari infrastruktúra célponttá válik, és megzavarja Irán jelenleg napi 3,2 millió hordós nyersolajtermelését.
Sőt, nő annak is a kockázata, hogy más közel-keleti olajtermelők is belekeveredhetnek a harcokba.
A Közel-Keleten senki sem akar egekbe szökő olajárakat
A közelmúlt eseményei mégis arra utalnak, hogy a Közel-Keleten senki sem akarja igazán, hogy az olajárak az egekbe szökjenek. Egyes elemzők szerint az árstabilitásban kulcsszerepet játszik Peking politikája.
Kína mint a világ legnagyobb nyersolaj-importőre és az iráni nyersolaj legnagyobb vásárlója, már egy jó ideje több olajat vásárol, mint amennyit finomít, és eközben új tárolókat épít a fölös mennyiségnek.
Más szavakkal, Kína éppen az ilyen villámgyors árváltozások ellen próbálja magát védeni már jó előre, amivel a globális kereslet-kínálat egyensúlya is stabilabbá válik.
