Félelem és rettegés Londonban, rájöttek, hogy Teherán simán elérheti ballisztikus rakétáival a brit fővárost
Vajon az ajatollah már az űrbe is „kilépett”? Ez olyan kérdés, amely tavaly év végén még eszébe se jutott volna senkinek. Viszont miután Teherán rakétatámadást intézett a brit Diego Garcia-i légibázis ellen, amely csaknem 4000 kilométerre van Irántól, London hirtelen rádöbbent a fenyegető veszélyre – írja a Telegraph című lap.
Valójában a rezsim már egy ideje használ „űrfegyvereket”. Így működnek ugyanis a ballisztikus rakéták: a nagyjából egy busz méretével megegyező rakéta kilép a légkörből, elliptikus pályát ír le az űrben, majd hiperszonikus sebességgel visszatér, és a célpont felé zuhan. Ez akár 3 ezer kilométeres hatótávolságot is jelenthet. A háború előtt több ezer ilyen ballisztikus rakétája volt Iránnak, és bár ez a készlet jelentősen csökkent, továbbra is fenyegetést jelent.
A Diego Garcia jó pár száz kilométerrel ezen hatótávon kívül esik, az Indiai-óceán közepén található, a Chagos-szigetek részeként.
Szombaton azonban kiderült, hogy a brit bázist – amely jelenleg teljes mértékben támogatja az amerikai nagy hatótávolságú bombázókat – két iráni lövedék célba vette.
Az egyik útközben meghibásodott, a másikat egy amerikai Arleigh Burke-osztályú romboló fogta el.
Hogyan tudott Teherán ilyen messzire lőni?
Londonban ránéztek a térképre, és megdöbbentek: ha ugyanazokat az indítóállásokat 180 fokkal elfordítják, London is elérhetővé válhat. A szakértők szerint nem valószínű, hogy Irán ilyen gyorsan és titokban egy teljesen új rakétaosztályt fejlesztett volna ki. Inkább az történhetett, hogy találékony módon
az űrprogram rakétáit alakították át.
A háború előtt Irán polgári űrügynöksége és az Iszlám Forradalmi Gárda közösen fejlesztett hazai rakétákat – például a Safirt, a Simorghot és a Qasedet –, amelyek orosz indítási szolgáltatásokhoz kapcsolódtak.
- Tavaly Teherán két Simorgh rakétával pályára állította eddigi legnehezebb hasznos terhét: egy körülbelül 300 kilogrammos távközlési műholdat és egy űrvontatót.
- Hétfőn Izrael bejelentette, hogy megsemmisített egy katonai űrlétesítményt Teheránban, amelyet „műholdak elleni támadási képességek fejlesztésére” használtak.
- Ugyanakkor, mivel több űrügynökségi központ is működik Teherán környékén, valamint Sahrudban és Komban, korántsem biztos, hogy a programot sikerült teljesen kiiktatni.
A Simorgh – más néven Safir-2 – egy kétlépcsős, folyékony hajtóanyagú rakéta, amelyet műholdak pályára állítására terveztek.
Közel 27 méter hosszú és 87 tonnás tömegű, ez volt az első iráni hordozórakéta, amely több hasznos terhet is képes volt pályára juttatni.
Bár bonyolult hajtóművei miatt korábban megbízhatatlannak számított, az utóbbi években javult a sikerességi aránya. Mérete és sebessége miatt még robbanófej nélkül is hatalmas pusztítást okozna.
Az űrrakéták fegyverként való felhasználása azonban korántsem egyszerű.
- A ballisztikus rakéták többsége szilárd hajtóanyaggal működik, így gyorsan bevethetők, gyakran teherautókra szerelve.
- Az űrrakéták ezzel szemben folyékony hajtóanyagot használnak, amelynek betöltése több órát vesz igénybe speciális létesítményekben, így nehezebb őket mozgatni, és könnyebb felderíteni és megsemmisíteni.
Irán űrrakétakészlete ráadásul jóval kisebb, mint a ballisztikus arzenálja, ezért csak korlátozottan vethetők be. A brit lap szerint az iráni rezsim elég vakmerőnek tűnik.
A háború kezdete óta minden szomszédját célba vette, még azokat is, amelyekkel korábban jó kapcsolatokat ápolt, például Katart és Törökországot. Minél keményebb csapásokat szenved el Teherán, annál kiszámíthatatlanabbul reagál. Pénteken Abolfazl Shekarchi tábornok, katonai szóvivő az állami televízióban közvetlenül fenyegette a Nyugatot:
Mostantól, az önökről rendelkezésünkre álló információk alapján, a világon sehol nem lesznek biztonságban még a parkok, szabadidős területek és turisztikai helyek sem.
A veszély aligha lehetne egyértelműbb.
London védtelen
A vadászgépek, amelyek ellenséges repülőgépek, cirkálórakéták és drónok ellen készültek, nem jelentenek valódi védelmet a ballisztikus rakétákkal szemben. A hat brit Type 45 romboló – köztük a nem túl felkészült HMS Dragon – képes lehet az alacsonyabb szintű, kvázi ballisztikus fegyverek kezelésére, mint amilyeneket a húszik használnak, de
a valódi ballisztikus rakéták, például az űrrakéták ellen már hatástalanok.
Ráadásul ezek közül a hajók közül sok nem is bevethető jelenleg. Az amerikai SM-3 rakétavédelmi rendszerek Kelet-Európába vannak telepítve; ha jó napjuk van, talán megvédhetik Londont. Megdöbbentő, de a brit lap szerint az ország nem rendelkezik Patriot rakétákkal, mint például a németek vagy a lengyelek, és hazai fejlesztésű rendszerei sincsenek, mint például a franciáknak.
Jelenleg az égbolt szinte teljesen védtelen.
