Szokás szerint néprajzi darabokat vitt kalapács alá a Nagyházi Galéria a szezonnyitó árverésén. A piacon egyedül ez a galéria foglalkozik a magyar népművészet tárgyaival. Az utóbbi időszakban éppen generációváltás zajlik a néprajzi gyűjtők körében, egyre több fiatalabb gyűjtő vásárol az árveréseken, sőt határon túlról is érezhető érdeklődés.
Kedvelt tárgytípusaik a néprajzi kollekciót építőknek a bokályok és a kancsók. A mostani árverésen egy Nagylévárdról való, 1772-es, ónmázas fajansz 260 ezer forintért kelt el. A legnagyobb licitharc egy mázas cserépedényért folyt, a bánffyhunyadi bokály árát 20 ezer forintról indulva 280 ezer forintra tornászták fel. Egy márpodi bokályért szintén megküzdöttek a vásárlók: 55 ezer forintos kikiáltási árát 260 ezerig srófolták fel.
A másik kedvelt gyűjtői kategória a butella. A legértékesebbnek ezúttal egy 1828-as, hódmezővásárhelyi darab bizonyult 260 ezer forintos leütéssel (50 ezer forintról indult érte a verseny). A céhek emlékeinek is széles a gyűjtőköre, az erdélyi szász kádár céh 1861-ben készült behívótábláját a kezdőárnak a triplájáért, 340 ezer forintért adták el. A bútordivat és a lakberendezési trendek változása miatt a régi bútorokra csökkent ugyan a kereslet, ezzel együtt az értékük is, ám a Nagyházi Galéria egy hartai kétajtós ruhásszekrényért most 200 ezer forintot kapott.
A cikk a Világgazdaság március 25-i számában jelent meg
