Petőfi kéziratos hagyatéka szinte teljes egészében közgyűjteményekben található. Az Országos Széchényi Könyvtár több száz vers kéziratát, valamint számos levelet és rajzot őriz. Mellette a Petőfi Irodalmi Múzeum rendelkezik még jelentősebb gyűjteménnyel. Mindennek fényében nem csoda, hogy a költőtől származó autográf sorok minden korban a legnagyobb ritkaságok közé tartoztak. Kéziratai már a két világháború között is a gyűjtők álmai voltak, az Ernst-hagyaték 1939-es aukciója óta most kerül először kalapács alá ilyen ereklye, amelynek ritkaságához hozzátesz, hogy a Petőfi 200 emlékévben kerül kalapács alá.
A tétel a költő Kovács Jánosné Erdélyi Lujza emlékkönyvébe írt versének autográf kézirata, Petőfi feltehetőleg nem készített másolatot a versről, életében ugyanis nem jelent meg.
Az aukció Petőfi-fejezete, amellyel az egész esemény kezdődik, további érdekességeket kínál. Első kiadású János vitéz 800 ezer forintért, első kiadás „A helység kalapácsa” kötetből szintén 800 ezer forintos induló áron, a Landerer és Heckenastnál nyomtatott Nemzeti Dal 500 ezer forintért. A húsz tételből álló Petőfi-blokk legfontosabb tétele egy kollekció, a Petőfi-kultusz kéziratos emlékei a Vasberényi-gyűjteményből kétmillió forintos kikiáltási áron.
Vasberényi Géza túlzás nélkül a legnagyobb Petőfi-magángyűjteménnyel rendelkezett, rendkívüli szorgalommal gyűjtötte a Petőfi-kultuszhoz kapcsolódó leveleket, újságcikkeket. A múlt század elején kezdett Petőfi-relikviákat gyűjteni, és ő vásárolta fel Ernst Lajos halála után az ismert műgyűjtő hagyatékából a Petőfihez köthető darabokat 1939-ben.
Madách-emlékév is van, és az aukción egyszerre szerepel Az ember tragédiájának első és második kiadása, 500 és 300 ezer forintos kikiáltási áron. Alapesetben egy jelentős könyvnek is az első kiadása értékes, és az összes többi a töredékét éri, de éppen Madáchnak ez a műve a kivétel, mert a második kiadás tartalmazza a híres zárómondatát a drámának, és sok egyéb lényeges változtatást.
A Balaton-fejezetben különleges és keresett a 150 ezer forintról induló, Gönczi Gebhardt Tibor által tervezett, színes idegenforgalmi plakát. 1950-ben jelent meg a Szakszervezetek Országos Tanácsa kiadásában.
Az erdélyi fejedelmek címeres leveleit keresik a gyűjtők, mert díszesebbek. Most az indított tételek mindegyike valamiért különleges, kezdő áruk 800 és másfél millió forint közt van.
A fotóanyag is figyelmet érdemel, van két dagerrotípia 1 és 2 milliós kezdőáron, egy-egy talbotípia és kromotípia is a fotótörténet iránt érdeklődőknek. De az igazi ritkaság egy fotóalbum a szabadságharc és a századforduló közti korszak nagyjairól. Gyakorlatilag mindenkiről szerepel benne kép, aki akkor számított, de mindegyik ábrázolás sosem látott kép. A tétel kikiáltási ára 2 millió forint.
A két albumba rendezett fényképek páratlan forrásértékét korábbi tulajdonosaik személye magyarázza. A kollekció magvát Szokoly Viktor állította össze, aki az ábrázolt személyek jelentős részének barátja-ismerőse volt, és a fotók hátoldalán neki szóló ajánlások olvashatók. Tőle a dualizmus korának több kiemelkedő politikust és írót Horánszky famíliához kerültek az albumok, akik tovább gazdagították a névsort a velük szoros barátságban, szellemi közösségben levő személyekkel.
A magyar irodalmi tételek közt van egy Csokonai Tasso-fordítás, 1806-ban jelent meg Nagyváradon. Páratlanul ritka a Csokonai-fordítás, az elmúlt mintegy negyed században egyszer bukkant fel árverésen, kezdőára ennek megfelelően 300 ezer forint.
József Attila egykori könyvtárából származik az a Tagore-kötet, amely szintén szerepel az aukción, benne a költő saját kezű aláírásával. A visszaemlékezések szerint a maga egészében sem túl nagy könyvgyűjteménye a költő halála után eltelt évtizedekben szétszóródott, rokonokhoz, ismerősökhöz került, egy része Szántó Juditnál maradt. Ez a darabja, Rabindranath Tagore Áldozati énekek című kötete a bejegyzéssel eddig ismeretlen volt a szakma előtt. Másfél millió forintról indítják.
Szintén gyűjtői darab Karinty Frigyes Tanár úr kérem című művének egyik fejezete kéziratban, másfél milliós kezdőáron. A tétel a Házinyúl címet viseli, az 1916-ban megjelent kötetben pedig már Szeretem az állatot címmel szerepel, és a kézirat számos eltérést mutat a nyomtatásban megjelenttől.
