Árverés: elkelt Tiziano Madonnája a Nagyházi aukción – a titokzatos vevő nem sajnálta érte a pénzt
Nagyházi Lőrinc, a galéria és aukciósház egyik tulajdonosa a Világgazdaságnak értékelte a nem mindennapi eseményt. Elmondta, hogy babonából sosem szokott előre várható leütési értéket meghatározni, de úgy véli a festmény a releváns piaci értékén kelt el a jelenlegi műtárgypiaci helyzetben.
A biztosítási értékét 2-3 millió euróban határozta meg a biztosító, a jelenlegi 1 millió eurós ára tulajdonképpen ennek megfelelő, hiszen a biztosítást általában a piaci értéknél magasabban kötik meg. Az is megállapítható az aukciós szakember szerint, hogy a kortárs előretörése és a modern művészet hegemóniája mellett a régi mesterekre is van érdeklődés, főleg, ha különleges darab kerül ki a piacra.
Bárhogy is nézem, ami tegnap történt és a Tiziano kép sikere rekord a magyar piacon. Régi mesterek kategóriában itthon még senki nem adott el ekkora értékben – fogalmazott Nagyházi Lőrinc.
A kép vásárlójának kiléte természetesen titkos, annyit lehet tudni, hogy a tengerentúlra megy.
Ami azért is lehetséges, mert a festmény nem került védettség alá, ami azzal a kötelezettséggel is járna, hogy be kell jelenteni a hollétét, amit időnként ellenőrizhetnek és nem vihető ki külföldre. A védettség feltételei:
- az adott műtárgy 50-60 évet töltsön az országban (ez a festmény csak pár éve került ide),
- illetve korábban történelmi magyar gyűjtemény része volt (ez a feltétel sem áll fent).
A háború alatt elhurcolt magyar műtárgyak akkor is levédhetőek, ha most kerülnek aukcióra, amennyiben tudjuk róluk, hogy valamelyik híres gyűjtemény darabjai voltak. A Tiziano festmény esetében azért sem áll fenn a védettség, mert az olasz szabályozás is hasonló a magyarhoz, és felmerülne, hogy az itáliai értéket miért a magyar állam védi.
A velencei festészet legragyogóbb korszakát reprezentáló Tiziano a 16. században többféle változatot készített Bűnbánó Magdolnáról egy műkedvelőkből és az ő életében fontos személyekből álló közönségnek. Az itáliai reneszánsz neves olasz kutatója, Andrea Donati egyik idei publikációjában azt írta: „Minden változaton ugyanúgy tetten érhető a festmény iróniával és malíciával telt, elégikus hangvételben megfogalmazott, ambivalens jelentése, amely a bűnbánat és az érzékiség, a hit és a hiúság között mozog. Tiziano a szentet védnökévé és szószólójává tette. Ajándékként küldte hercegeknek és uralkodóknak, hogy támogatásért és szívességekért folyamodjon. Így vált a Bűnbánó Magdolna a legkeresettebb festménnyé a gyűjtők körében és Tiziano festészetének szimbólumává.”
