Változtak-e a felbukkanó tárgyak és vásárolnak-e a Moró Galériában a nálunk élő kínaiak?

Az 1900-as évek elejének lakberendezési divatja volt a főúri palotákban az egyik szalont keleti tárgyakkal berendezni,  így hihetetlen mennyiségű kincs került hozzánk. Régi társasági lapok az Andrássy úti palotákban zajló eseményekről szóló tudósításaiban rendre láthatunk nagyméretű kínai vázákat, szamurájpáncélt, keleti metszeteket. 

Kínában Mao uralma alatt viszont szinte minden régi értéket megsemmisítettek, alig maradt műtárgyuk, ezért a tehetős kínaiak elkezdték visszavásárolni Európából, ami a század elején idekerült és viszik haza. Nem okoz ez problémát, a műtárgyvédelem az európai országokban csak a helyi kultúrára vonatkozik, úgyhogy kiviteli engedélyt mindig kapnak. Nálunk is felbukkannak ilyen tárgyak, de két kezemen meg tudom számolni,  hány komolyabb kínai gyűjtőnk van.

Mit keresnek a kínaiak?

A porcelán sérülékenysége miatt kevés maradt, és a kínaiaknak a tökéletes darabokat keresik, nekik a kishibás sem jó. Leginkább a szobrok érdeklik őket és a nagyméretű Buddhák. Ma már Kínában mindent hamisítanak, de az Európában felbukkant tárgyak esetében nem kell félniük attól, hogy hamisak.

Mi a helyzet a magyar gyűjtőkkel?

Az internet mindent megváltoztatott. Korábban bejöttek a galériába, megvették, ami megtetszett, de ma mindenki az internetes oldalakat figyeli, sosem vásárolnak szerelemből, csak azt veszik meg nálunk, ami feleannyiba kerül mint a nemzetközi piacon. Viszont nem tudok negyed áron venni, hogy fél áron tudjam adni a kereskedő szellemű gyűjtőknek. Mára a gyűjtők is kereskedők lettek.

Új belépőként jönnek a fiatalok?

Nem jönnek, de érteni vélem az okát. Én nyolcadikos koromban szereztem egy rozsdás kardot, egész vasárnap smirglizgettem, aztán eladtam és vettem egy jobbat, így alakult a gyűjteményem. Ma a videójátékokkal játszanak kardozást a gyerekek, az igazi kard nem érdekli őket. Ennek ellenére a jó állapotú, azaz eladható kardoknak felment az ára. A drágaköves díszmagyar szablyákat nagyon hamar eladom, mert az egy befektetés. A sok milliós kardokra hamarabb találok vevőt, mint a kétszázezresre, de azért az is elmegy.

Mi a helyzet a sétabotokkal?Korábban azoknak is erős gyűjtőköre volt.

Ez a piaci szegmens leállt, az 5-6 komoly sétabotgyűjtőm vett húsz különbözőt, aztán abbahagyta a vásárlást.  Kiadtam egy könyvet, benne 200 különböző sétabottal, ez egy kicsit lendített az érdeklődésen, de a botok árának felső határa 300 ezer forint körül van, ami nem elég magas a befektetési célú vásárlóknak. Pedig londoni vagy párizsi árveréseken látok Fabergé botokat húszezer euróért is. 

Jól sejtem, hogy a jelenlegi minimál lakberendezési divat nem kedvez a régiségeknek?

Azért, ha egy minimál lakásba beállít valaki a fehér fal elé egy szamuráj páncélt, vagy egy szép padlóvázát az nagyon látványos, ahogy a közlekedő folyosókra elhelyezett japán fametszet sorozatok is.

Mi az, amire leginkább van kereslet a már említett Buddhákon kívül? 

A jó magyar kardok, jó magyar szablyák, egyáltalán a magyar vonatkozású dolgok mindig elkelnek. Korábban az orosz kardok voltak még ilyenek, Moszkvából járt ide egy kereskedő, néha negyven kardot is elvitt, ő most nem jön. Viszont ezzel párhuzamosan a román kardoknak megy fel az ára, ahogy egyre több ott a vagyonos ember.

Mennyire nemzetközi ez a piaci szegmens?

Régen abból gazdagodtak meg magyar kereskedők, hogy Erdélyből, Szlovákiából, Csehszlovákiából csempészték be a néprajzi tárgyakat a hazai gyűjtőknek. Most ezeket viszik visszafelé, Romániába, Szlovákiába, ma a néprajzi aukciók kerámia anyagát 80-90 százalékban külföldiek viszi el. 

Amerika a vámok és a szállítási költségek miatt teljesen kiesik, hiába bukkant fel nemrégiben egy amerikai aukción egy különleges magyar szablya, és kelt el 25 ezer dollárért, ami egy korrekt ár, mire hazahoztam volna, már a duplájába került és 50 ezer dollárt már nem ér. Angliából a Brexit óta nem lehet behozni tárgyakat, Kínába befele lehet vinni műtárgyat, de kifele gyakorlatilag nem. És akkor még nem említettem, hogy a 27 százalékos áfa gyakorlatilag lehetetlenné teszi a nemzetközi piacra való bekapcsolódást.

A kilencvenes években a Falk Miksa utcában felbukkantak olyan tárgyak, amiket a szocializmus időszakában külföldön dolgozó kiküldöttek hoztak haza. Ez a jelenség lecsengett?

Mongol gyűjteményekből szoktak még mindig előkerülni értékes tárgyak, akik Mongóliában dolgoztak, azok hoztak haza kvalitásos, autentikus Buddhákat. Mongóliában szovjet segítséggel szétverték a buddhizmust, a kolostorokat porig rombolták, a lakosság rejtegette és eladta a külföldieknek a buddhista szobrokat, medálokat ha pénzre volt szükségük. A kint dolgozó magyarok közül sokan üzleteltek ezzel, hazacsempészték és eladták a Bizományiban, ahol svájci kereskedőknek adták tovább. Működött egy ilyen lánc. A vonatnak az ablak alatti könyöklőjének a háromszög formájú tartóját lecsavarozták, oda befért egy 24 cm-es szobor, ezért 30 cm-es szobor már ritka, mert azt nem tudták így becsempészni. Kínából gyakorlatilag csak turista szuvenírek érkeztek a hatvanas-hetvenes években, silány minőségű tűzzománc vázák, lakkládikák. Mamutcsonttal találkoztam egyszer, amit a Szovjetunióból hoztak, de azzal tilos kereskedni. 

Sokaktól hallottam egy legendát, hogy valaki Mongóliában megvett egy 1 méteres aranyozott Buddhát, és egy szovjet hűtőszekrény dobozában feladta postán Budapestre. Senki sem látta, de sokan beszéltek róla. Ha ez a szobor felbukkanna, az nagy szenzáció lenne.