A piacok szerint Draghinak lépnie kell

Lélegzet-visszafojtva várják a piacok az Európai Központi Bank (EKB) holnapi kamatdöntő ülését és azt követő sajtótájékoztatót. A kamatpálya módosítására ugyan senki sem számít, ám sokan abban reménykednek, hogy a gazdasági lassulás és a helyben topogó inflációs adatok tükrében Mario Draghi jegybankelnök kénytelen lesz valami fogódzót adni a folytatással kapcsolatban.

A kormányzótanács legutóbbi ülése után a gazdasági kockázatokat még kiegyensúlyozottnak minősítette Draghi, és bár az EKB csak márciusban teszi közzé gazdasági előrejelzését, az elemzők többsége biztos abban, hogy a hangnem ezúttal komorabb lesz. Idei kamatemelés aligha kerül majd szóba, és abban sem várható változás, hogy a mennyiségi lazítási (QE) program keretében lejáró kötvényeket még hosszú ideig megújítja majd az EKB. Kérdés azonban, hogy mindez elegendő-e a megtorpant gazdaságok további stimulálásához. Az EKB mozgástere igencsak beszűkült, és bár Draghi folyamatosan hangoztatja, hogy a decemberben elzárt pénzcsapot bármikor újra meg lehet nyitni, sokak szerint egyetlen eszköz maradt a kezében a lazítás folytatásához: az úgynevezett célzott, hosszú távú finanszírozási program (TLTRO) megújítása. Súlyos gondot okoz ugyanis néhány banknak, hogy a program keretében korábban felvett hitelek lejárata hamarosan egy évre csökken, azaz ezen forrásokat már nem könyvelhetik el fedezetként. Ennek következtében drasztikusan romlana a hitelintézetek úgynevezett stabil finanszírozás megfelelőségi mutatója (NSFR), ami akár rendszerszintű zavarokat okozhatna néhány perifériás tagállamban.

A TLTRO keretében kihelyezett összegek első lejárata 2020 júniusa, ekkor 399 milliárd eurót kell a bankszektornak visszautalnia az EKB kasszájába, a következő három negyedév során pedig további 343 milliárdot. A likviditáspumpára leginkább az olasz bankoknak lenne szükségük, hiszen 2016 és 2017 között mintegy 240 milliárd euró olcsó forrást hívtak le az EKB-tól, ebből mintegy 140 milliót kellene júniusban kivenni a céltartalékokból. Emellett az olasz jegybank becslései szerint a bankszektornak mintegy 55 milliárd euróra lenne szüksége a tőkehelyzet kiegyensúlyozására. Ha az EKB nem lép elő egy új tervvel, az olasz bankok kénytelenek lesznek a piacról biztosítani a szükséges likviditást, és előreláthatólag követik majd az UniCredit és az UBI bank példáját, amely pénzintézetek kockázatosabb és drágább, úgynevezett nem elsőbbségi, de első helyre sorolt (senior non preferred) kötvényeket dobtak tavaly piacra. A politikai, majd a költségvetés körüli bizonytalanságok miatt azonban megrendült a bizalom az olasz eszközökkel szemben a befektetők körében, ami látványosan megdrágította a piaci finanszírozást nemcsak az állam, hanem a vállalatok számára is. A fokozódó forrásbevonási kényszer pedig könnyen végzetes adósságspirálba sodorhatja az amúgy is tetemes nem teljesítő hitelállománnyal küzdő olasz bankszektort.