Gyorsan apad a hazai fizetési mérleg többlete

A magyar gazdaság folyó fizetési mérlegének többlete a magasabb olajárak és az erős belső kereslet miatt folyamatosan csökkent a GDP 6,2 százalékát elérő 2016-os csúcs óta. Az egyenleg 2017-ben 3,2 százalék volt, 2018-ra a piac 1,6 százalékot vár. A csökkenés miatt a kormány és a jegybank is hangoztatta, hogy a többlet fontos; a folyó fizetési mérleg magas többlete és a külső adósság gyors csökkenése a múltban többször táplált felértékelődési várakozásokat, és részben ellensúlyozta az alacsony hazai kamatszintnek az árfolyamra gyakorolt negatív hatását. Tavaly év végén az egyenleget a gyenge külső kereslet és az autóipart sújtó új emissziós sztenderdek is rontották, és a Magyar Nemzeti Bank előzetes adatai szerint 2018 negyedik negyedévében a folyó fizetési mérleg egyenlege 111 millió eurós deficitet mutatott, ami szezonálisan kiigazítva még kismértékű, 100 millió euró körüli többletet jelenthetne. Ám az előzetes adatokat korrigálva a később, a negyedik negyedéves GDP-adatokban szereplő export-import adatokkal, már nagyobb, 300 millió euró körüli deficit adódna, ami igazítva is negatív egyenleget eredményezne. Ha a mai közzététel nem tartalmaz új információt az eddig ismertekhez képest, akkor nemcsak a 2018. évi teljes egyenleg süllyedhet 1,1 százalékig, elmaradva a piaci várakozásoktól, hanem 2019-re már az éves egyenleg is mínuszba fordulhat. Bár az EU-s források miatt a tőkemérleg egyenlege tartósan pozitív, úgymint a nettó FDI-beáramlás, így akár a folyó fizetési mérlegnek a GDP 4-5 százalékát elérő deficitje mellett sem nőne a magyar gazdaság külső adóssága, de az egyenleg negatívba fordulása azt jelentheti, hogy fogynak a forint felértékelődése melletti érvek. Az adatközlésnél a folyó fizetési mérleg egyenlegén kívül a nettó finanszírozási képességet szintén befolyásoló tőkemérlegre és az emelkedő tendenciát mutató nettó működőtőke-beáramlásra is érdemes figyelni, továbbá arra, hogy folytatódott-e az adósságmutatók csökkenése – húzza alá Módos Dániel, az OTP Elemzési Központ stratégája.

Miután februárban az adószűrt maginfláció 3 százalék fölé került, a jegybank korábbi jelzései értelmében hamarosan megkezdődhet a monetáris kondíciók normalizálása. A helyzet azonban nem egyértelmű. Bár rövid távon az infláció a vártnál magasabb, de az euróövezet növekedésének lassulása miatt az importált infláció csökkenni fog, így az összkép a látszat ellenére valamivel kedvezőbb lehet. Ráadásul az előző kamatdöntés óta az Európai Központi Bank az euróövezeti konjunktúra lassulása és a finanszírozási kockázatok emelkedése miatt újra elindította célzott likviditásbővítő programját (TLTRO), míg a Federal Reserve idén már nem emel kamatot, és szeptemberben a mérlegének a leépítését is abbahagyja. Végül pedig nem szabad elfelejteni, hogy a forint érdemben erősödött az elmúlt egy hónapban, ami monetáris szigorításként is felfogható – hangsúlyozza Módos. Összességében a látszat ellenére elképzelhető, hogy a jegybank kényelmesebb helyzetbe került, ugyanakkor a korábbi kommunikációja miatt el is köteleződött a monetáris kondíciók normalizálása mellett. Emiatt a jegybank a 0,9 százalékos kamatszint emelésében nem, csak legfeljebb szimbolikus lépésekben gondolkodhat, mint például az egynapos betéti kamat emelése.