Gazdasági kihívás a demográfiai helyzet

K ína lakossága a statisztikák készítésének kezdete, 1953 óta nem nőtt olyan lassan, mint az elmúlt évtizedben – derült ki a tízévente elkészített népszámlálás tegnap közzétett eredményeiből. Hivatalos adatok szerint 2020-ra a kínaiak száma 5,38 százalékkal, mintegy 1,41 milliárdra emelkedett, míg az előző évtizedben még 5,84 százalékos, korábban pedig két számjegyű volt a növekedés. Tavaly mindössze 12 millió gyerek jött világra, 18 százalékkal kevesebb az előző évinél, és egy nő átlagosan 1,3 gyereket szült, vagyis a termékenységi ráta ugyanolyan alacsony, mint Japánban vagy Olaszországban, ahol már jó ideje aggódnak a társadalom elöregedése miatt. Váratlanul magas ugyan a 15 év alattiak társadalmi aránya, 17,95 százalékos a 2010-es 16,6 százalékkal szemben, a 60 év fölöttiek aránya azonban ennél is nagyobb mértékben, 13,3 százalékról 18,7 százalékra ugrott, miközben a kettő közöttiek aránya 63,35 százalékra esett vissza 70,1-ről.

Kínában az úgynevezett egykepolitika 1979-es bevezetése óta folyamatosan lassul a népességnövekedés üteme, és bár 2016-ban átálltak a kétgyerekes családmodellre, félő, hogy a kormányzat elkésett ezzel a döntéssel, és a folyamat immár visszafordíthatatlan. Az öt éve kitűzött cél szerint a termékenységi rátát 1,8-en kellett volna tartani, a lakosság száma így tavaly 1,42 milliárdra emelkedett volna, de a születésszám csak 2017-ben növekedett, azóta folyamatosan csökken, vagyis a kormányzat eddigi tessék-lássék ösztönző intézkedései nem voltak elegendők ahhoz, hogy erősítsék a gyermekvállalási kedvet. Különösen a nagyvárosokban élők tartják fontosabbnak a karriert a családnál, de meghatározó számukra az is, hogy nagyon magasak a megélhetési és gyereknevelési költségek. Ami az utóbbit illeti, 2005-ben számítások szerint egy átlagos kínai családnak egy gyerek felnevelése 490 ezer jüanba került (egy jüan 45,9 forint), ám ez az összeg tavaly már 1,99 millió jüanra ugrott.

A demográfiai helyzet immár komoly gazdasági probléma, amelyre azonban a kormányzat eddig nem sok figyelmet fordított, mert az utóbbi években háttérbe szorította a halmozódó adósság, az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háború és a magánszektor megzabolázása. Peking azonban a The Wall Street Journal értékelése szerint kénytelen tudomást venni arról, hogy a gazdaság hosszú távú növekedésének biztosítása forog kockán.

A nyugdíjak kifizetése az ország egyes részein máris gondot okoz, a jövőben pedig alaposan megcsappantja a pénzügyi tartalékokat. Ráadásul gátolhatja a kormányt annak a deklarált célnak az elérésében is, hogy – a fejlett ipari országokhoz hasonlóan – a belső fogyasztásra alapozza a további gazdasági növekedést. Az idősek azonban nyilvánva­lóan vonakodnak költeni, ha amiatt kell aggód­niuk, hogy kapnak-e minden hónapban nyugdíjat. A népességcsökkenést az oktatás és a technológiai fejlesztések sem kompenzálják – figyelmeztetett a pekingi jegybank márciusban nyilvánosságra hozott jelentésében, amelyben határozott kormányzati intézkedéseket sürgetett. Közgazdászok arra is figyelmeztetnek, hogy bár Kína így is megelőzi majd az Egyesült Államokat, és a világ legnagyobb gazdasága lesz, a vezető helyet nem lesz képes megtartani, ha csökken a munkaképes korú népesség. Ráadásul az Egyesült Államokkal ellentétben Kína a bevándorlásra sem számíthat.