Az csúcsszintű egyeztetései gyakran vitáktól hangosak, a hétvégi európai tanácsi találkozó azonban akkora politikai hangzavarba fulladt, ami aggodalmakat vet fel, miképp lesznek majd képesek fontos ügyekben közös konklúziókra jutni az állam- és kormányfők, miután az ősszel távozik a német kancellári székből a nagy konszenzusteremtő, Angela Merkel.
A nemzetközi médiában a pénteken zárult csúcstalálkozóról szóló beszámolókban és értékelésekben teljesen a háttérbe szorította az egyéb témákat az, hogyan kritizálták hosszadalmasan Orbán Viktor magyar kormányfőt a csúcson az új magyar LGBTQ-szabályozás miatt, és még inkább Merkel és a francia elnök Emmanuel Macron kudarca Oroszország ügyében. Az EU két legnagyobb gazdaságának élén álló politikusok közvetlenül az Európa Tanács ülése előtt csúcstalálkozót javasoltak Vlagyimir Putyin orosz kormányfővel, azzal érvelve, hogy ha az előző héten ezt Joe Biden amerikai elnök is megtette, még több oka van erre az Oroszországgal határos Európai Uniónak.
A balti államok és Lengyelország azonban – nyugati tagállamok, mint például Hollandia támogatásával – látványosan fellázadtak a terv ellen, mondván, az csak lovat adna az EU-val számos ügyben szembe került Putyin alá.
A Kreml nem ért az engedményekből, a Kreml a hatalmi politikából ért
– idézte a Bloomberg Arturs Karins lett miniszterelnököt, a nemrég újraválasztott holland Mark Rutte pedig úgy nyilatkozott: soha nem venne részt találkozón az orosz elnökkel. Bár a korábbi vitákban gyakran döntő súlyú francia-német tengely javaslatának most is volt támogatottsága – például a jelentős orosz exporttal és befektetésekkel rendelkező Olaszország részéről –, a végeredmény egy olyan fejezet lett a záróközleményben, ami csúcstalálkozóra való meghívás helyett csupa dörgedelmet tartalmaz Moszkva irányába, sőt még újabb szankciók kivetésével is megfenyegeti. (Eközben a korábban sokat ostorozott Törökország kevés kritikát és sok baráti szót kapott, ígérettel, hogy további támogatást kap a migráció kezeléséhez, ami a válságkezelés mellett a csúcs egyik legfontosabb – de háttérbe szorult – másik témája volt.)
Merkel kudarca és küszöbön álló távozása a politikai frontvonalból egy 16 éves korszak végét jelenti, amelyre a most neki ellentmondó veterán Rutte korábbi szavai szerint az volt a jellemző, hogy amikor a kancellár beszélni kezdett, az állam- és kormányfők eltették a mobiltelefonjaikat, letették a tollukat és figyeltek. Szomorú vagyok, nem bízunk egymásban igazán – mondta Merkel a csúcs után. A távozóban lévő nehézsúlyú politikus második nagy külpolitikai kudarcát szenvedi az idén, márciusban az EU-Kína befektetési egyezmény került a papírkosárba, ugyancsak a partner demokratikus hiányosságait ért kritikák és szankcióváltások miatt.
Merkel béna kacsává vált, és félrekalkulálta, mekkora befolyása maradt
– idézte a Financial Times Ulrich Specket, a German Marshall Fund munkatársát.
A csúcstalálkozón nem alakultak ki tömbök, nem minden témában ugyanazok szövetkeztek, vagy mondtak ellent egymásnak, a magyar témában például a lengyelek és a szlovénok egyértelműen Budapest oldalára álltak a kritikusokat ezúttal is vezető holland kormányfővel és a németekkel szemben, az orosz ügyben azonban Varsó és a hollandok egy oldalon szerepeltek, Merkellel szemben. Az a hatékonyság azonban, amellyel Merkel segített konszenzust elérni a tavalyi késélig menő vitákban az EU kilábalási alapjáról, veszni látszik. Kereszténydemokrata utódjelöltje, Armin Laschet Merkel politikájának folytatását ígérte, de a kancellár asszony tekintélyét megközelíteni biztosan időbe telik, bárki nyeri is a szeptemberi választásokat. A posztra szintén pályázó német Zöldek Moszkva-ellenesek, és szóvivőjük, Franziska Brantner a brit lap szerint úgy nyilatkozott: Németország azzal vesztette el külpolitikai hitelességét, hogy támogatta az orosz gázt majdan nyugatra szállító Északi Áramlat 2 vezeték megépítését.
