Micsoda változás mindössze néhány hónap alatt! 

– konstatálta jegyzetében Carsten Brzeski , az ING fő makróelemzője, miután az Európai Központi Bank közzétette december közepén tartott ülése jegyzőkönyvét. Tavaly nyáron az EKB döntéshozóinak a többsége még azon sajnálkozott, hogy hosszú távon az túl alacsony lesz, a dokumentum szerint azonban decemberre felismerték a realitást: 

az infláció magas, a kilátás bizonytalan, és az irány sem eldöntött.

Fotó: ARNE DEDERT / AFP

A piaci szereplők már hetek óta várják annak a megerősítését, hogy az EKB nyugalma, amelyet az infláció több évtizedes csúcsokra emelkedése ellenére megőrzött, nem törhetetlen, és előfordulhat, hogy az amerikai jegybankhoz hasonlóan nagyobb sebességre kapcsol a monetáris enyhítés kifuttatásában, a kamatemelések megkezdése felé. Christine Lagarde, az EKB elnöke ezzel szemben – megerősítve ugyan, hogy ha szükséges, lépnek – a France Inter rádiónak úgy fogalmazott: semmi okuk olyan gyorsan és brutálisan fellépni, mint ahogy a Fed teheti. 

Mindenki biztosra veszi, hogy a Fed hamarabb kezdi el emelni kamatait – ha nem is jövő heti ülésén, talán márciusban - de a Lagarde-nyilatkozat reggel nem esett jól az euró árfolyamának. A befektetők amúgy is az EKB jegyzőkönyv kora délutáni közzétételére vártak, azt remélve, hogy több aggodalmat tükröz az inflációt illetően, mint a bank eddigi hivatalos nyilatkozatai. Ebben nem is csalódtak: 

a dokumentum ugyan megismételte a bank stábja készítette előrejelzést, hogy az euróövezeti infláció - amely decemberben elérte az 5 százalékot - már jövőre a 2 százalékos cél alá bukhat átlagban, de megemlítette például azt a kockázatot is, hogy az infláció hosszabb ideig is magas maradhat. Az euró árfolyama ezt már meghálálta: 

a dollár keresztben az 1,1335-ös napi mélypontról 1,136-ig erősödött. Ez segített a dollárral gyakran ellentétesen mozgó forintnak is visszanyerni a lendületét, és az euró ellenében 357,2-ről 355,2-re erősödött. 

Ez az epizód azonban aligha vet véget a dollár-euró huzavonának, ami Közép-Európa és általában a feltörekvő gazdaságok deviza- és kötvénypiacai számára is meghatározó tényező a helyi jegybankok lépésein és az inflációs trendeken kívül. A folytatódó tanácstalanságot jól illusztrálta a 10-éves német államkötvény (Bund) hozam mozgása. Szerdán majdnem három év óta először a nulla fölé emelkedett, amiből sokan azt a várakozást olvasták ki, hogy fordulat következhet be az EKB monetáris politikájában. Csütörtökre azonban a szimbolikus jelentőségűnek gondolt hozam visszacsuklott a nulla alá, mínusz 0,04 százalék környékére, és az EKB-jegyzőkönyv megjelenése után is ott maradt. Hasonló mozgásokról számolt be a Reuters a pénzpiacokon is: 

szerdán még 100 százalékos valószínűséggel áraztak egy 10 bázispontos EKB-kamatemelést szeptemberre, csütörtökre ez 80 százalékra esett, egy második, decemberi kamatemelésé pedig 100-ról 60-ra.

A Bund hozam visszavonulása nem volt meglepő – írta egy másik ING-jegyzet. Az emelkedéshez hozzájárulhatott, hogy euróövezeti tagok az év elejére hozták előre kötvénykibocsátásaik egy részét, csakhogy ez a kínálati hullám a csütörtöki francia és spanyol aukciókkal lefutott. A hozamok, illetve az euró/dollár árfolyam további alakulása az EKB és a Fed jelzéseitől, illetve az inflációs adatoktól és várakozásoktól függ - és ezek nehezen jósolhatóak. A Commerzbank fő devizaelemzője, Ulrich Leucthmann a dollár erősödésére számít - szeptemberre 1,09-re – mert szerinte az amerikai infláció gyorsabban vonul vissza a vártnál, de a Fed rendületlenül emeli kamatait. A Capital Economics elemzője, Jennifer McKeown szerint azonban, ha a mostani hordónkénti majdnem 90 dollárról tovább hízik az olaj ára 120 dollárra, jelentősen magasabb maradhat idén a fejlett országok inflációja a vártnál, átlag 5,5 százalék körül.