A Lengyel Nemzeti Bank (NBP) mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az tartósan csökkenjen 

– jelentette ki Adam Glapiński, a jegybank elnöke szerdán közzétett kommentárjában, miután a fogyasztóiár-index több mint két évtizede a legmagasabb szintre, éves összevetésben 9,2 százalékra ugrott.

Fotó: NurPhoto via AFP

A lengyel jegybank februárban 50 bázisponttal, 2,75 százalékra emelte az irányadó kamatlábat, ami 2013 óta a legmagasabb szint, és Glapiński jelezte, hogy további szigorítás várható. Hangsúlyozta, hogy a bank következő döntései továbbra is a középtávú árstabilitás biztosítására irányulnak majd, miközben a fenntartható gazdasági növekedést támogatják.

Az emelkedő kamatlábak sok lengyel jelzáloghiteles számára a háztartása költségvetésének közvetlen megszorítását jelenti, azaz azt, hogy a jövőben vissza kell fognia a kiadásait, hiszen törlesztőrészlete a varsói bankközi referencia-kamatláb (WIBOR) növekedésével párhuzamosan emelkedik.

Míg azonban Magyarországon a változó kamatozású jelzáloghitelek esetében októberi szinten befagyasztották a kamatokat, Glapiński szerint a lengyel jegybank erősen ellenzi a WIBOR befagyasztására vonatkozó javaslatokat.

Glapiński hangsúlyozta, hogy a WIBOR-kamatláb esetleges befagyasztása beavatkozást jelentene a magánjogi viszonyokba, ami a modern piacgazdaságban elfogadhatatlan. 

A kamatláb befagyasztása aláásná a pénzügyi piac elveit. Ennek következtében a jogrendszer és a piacgazdaság megfelelő működésébe vetett bizalom rendülne meg.

A változó kamatozású hitelek kamatainak befagyasztása sok kritikát kapott Magyarországon is, hiszen az adósok az előnyösebb feltételek, az akkor még alacsonyabb kamatok miatt vállalták a változó kamatozás kockázatait, annak valamennyi következményével együtt – például, hogy kamatemelés esetén a törlesztőrészletük emelkedni fog –, ez utóbbiakról pedig minden lehetséges módon tájékoztatták őket, ami a devizahitelek negatív tapasztalatai után különös hangsúlyt kapott. A kamatbefagyasztást ezért sokan úgy értelmezik, hogy egyes adósok kockázat nélkül, csak az előnyöket élvezik, a hátrányoktól pedig ismét az adófizetők fogják megmenteni őket, ami nagymértékben rontja a piaci bizalmat és aláássa a felelős üzleti döntést lehetőségét.