Nem sietteti az iráni vezetés a 2015-ös nukleáris egyezmény újjáélesztéséről szóló tárgyalásokat, látva mennyire megemelkedett az olajár az ukrajnai háború kitörése óta – nyilatkozta három, Teheránhoz közel álló tisztviselő a Reuters hírportálnak.

Tavaly az közel-keleti ország közvetett tárgyalásokat folytatott az Egyesült Államokkal, a Közös Átfogó Cselekvési Tervként (JCPOA) ismert 2015-ös nukleáris egyezmény visszaállításáról, amelynek célja Irán atomprogramjának nemzetközi ellenőrzése volt. Az Iráni Iszlám Köztársaság elsősorban amiatt ült le a tárgyalóasztalhoz, hátha Washington feloldja szankcióit, amelyek évek sújtják gazdaságukat. Azonban márciusban megakadtak a megbeszélések, főként Irán miatt, aki hajthatatlanul le szeretné töröltetni az Iszlám Forradalmi Gárda Hadtestet, Teherán elit biztonsági erejét az Egyesült Államok által külföldi terrorista szervezeteknek tartott listáról.

Noha a végső cél továbbra is az egyezség újraélesztése és a szankciók feloldása, az iráni tisztviselők szerint a megugró olajárak megteremtik a lehetőségét a bevételeik növelésére.

Fotó: HO

Nukleáris programunk a terveknek megfelelően halad, és az idő is nekünk dolgozik– mondta egy magas rangú iráni tisztviselő. Majd megjegyezte, hogy nem jelentené az sem a világ végét, ha kudarcot vallanának a tárgyalások. Ráadásul Irán más tárgyalási pozícióban van, mint egy éve, hiszen gazdasága már kevésbé függ a megállapodás további menetétől.

Trump felmondta, a Nyugat újjáélesztené a 2015-ös nukleáris egyezményt

Az egyezményt még Barack Obama kötötte majd 2018-ban az akkori elnök, Donald Trump felbontotta és újra bevezette a szankciókat, amelyek jelentősen csökkentették a iráni olajbevételeket.

A világ negyedik legnagyobb kőolajkészletével rendelkező országból származó export a 2018-as napi 2,8 millió hordós csúcsról visszaesett napi 200 ezer hordóra.

Egy évvel később Teherán megtorolta a korlátozóintézkedéseket – elkezdte bővíteni dúsított uránkészleteit. Kritikus hangok szerint ezzel egyre közelebb kerültek az atombomba kifejlesztéséhez, Irán szerint azonban csak a békés atomenergia-kapacitást növelnék - írja a Wall Street Journal.

Fotó: -

Nyerészkedik Irán a megnövekedett energiahordozó-keresleten

Noha nem árultak el pontos adatokat az olajeladásokról, egy iráni olajügyi tisztviselő 1,5 millió hordóra becsülte a jelenlegi napi eladásokat. Más hivatalos források ennél szerényebb adatokat mutattak, a Kpler szolgáltató szerint az év első három hónapjában napi 870 000 hordóra nőtt az export mennyisége – amely szinte kizárólag Kínába irányul, esetenkénti szíriai és venezuelai megrendelésekkel –, ami 30 százalékos emelkedés az előző év átlagos napi 668 000 hordójához képest. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy az orosz–ukrán konfliktus miatt Kína márciusban 14 százalékkal csökkentette orosz olajvásárlásait a kínai vámhivatal adatai alapján.

Irán növekvő exportja jól mutatja, hogy a háború hogyan rajzolja át a világ energiakereskedelmi útvonalait, miközben az államok alternatívákat keresnek az orosz olaj és gáz helyett, hogy elkerüljék a nyugati szankciókat. A közel-keleti ország nem tudná teljes mértékben kiszolgálni a globális olajigény megugrását, ami közel 100 millió hordó naponta, azonban további infrastruktúra fejlesztésre törekednek mind a kőolaj, mind a földgáz termelés területén.

Utóbbival kapcsolatban még bizonytalanabb a kép: az Iszlám Köztársaság birtokolja a világ legnagyobb bizonyítottan feltárt gázkészletét Oroszország után, azonban ennek kitermelése és szállítása még nehézségekbe ütközik. Azonban Javad Owji olajügyi miniszter szerint ha az elkövetkező években nem fektetnek be közel 80 milliárd dollárt a szektor fejlesztésébe, még saját maguk is importra kényszerülhetnek.

Korábban már több nemzet is érdeklődését fejezte ki az iráni olajipar iránt, ideiglenes szerződéseket kötöttek az olaj- és gázmezők fejlesztéséről. Azonban miután Donald Trump kilépett a megállapodásból, a nyugati olaj- és gázvállalatok nagyrészt felhagytak a projektekkel. A Trump-korszak előtt Irán is tervezte, hogy cseppfolyósított földgáz-terminálokat épít, hogy megoldott legyen a gázszállítás Európába. A múlt hónapban újjá is élesztette ezeket az ambíciókat, és felkérte a vállalatokat, hogy nyújtsanak be javaslatot mini LNG blokkok építésére – a Bloomberg értesülései szerint.

Fotó: HO

Megoldható a patthelyzet?

Az azonban továbbra is kétséges, hogy milyen viszont ápolnak majd a nyugati országok a közel-keleti nemzetettel. Számos szakértő szerint kérdéses, Washington eleget tesz-e az iráni követeléseknek. Az iráni hatóságok nyilvánosan megvonták a vállukat az Egyesült Államok nyomásától, mondván, Teherán évtizedek óta ügyesen megkerüli a szankciókat. Jihad Azour, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közel-keleti és közép-ázsiai osztályának igazgatója is megerősítette, hogy az iráni gazdaság az elmúlt néhány évben már alkalmazkodott a szankciókhoz.

Ráadásul az olajárak és az olajtermelés növekedésével a kereskedelemből befolyó összeg is egyre emelkedik– mondta Azour a Reutersnek.

Elégedetlenek az irániak, semmit nem éreznek a növekvő bevételekből

Mindazonáltal a növekvő olajbevételek ellenére a szankciók továbbra is jelentős hatással vannak a mindennapi iráni életre. A háztartásoknak ugyanúgy meg kell birkózniuk a megugró inflációval, az elértéktelenedő valutával és a növekvő munkanélküliséggel.

Saeed Leylaz iráni elemző szerint azért is érezhetik kevésbé a változást, mivel Irán gazdasági problémái, beleértve a bírált gazdaságpolitikát és a korrupciót, nagyobb kihívást jelenthetnek, mint maguk a szankciók.

A hivatalos éves inflációs ráta 40 százalék körül mozog, míg számos szakértő inkább 50 százalék felettire becsüli. Irán 82 milliós lakosságának csaknem fele él szegénységben, és nem hivatalos becslések szerint a munkanélküliség is jóval meghaladja a hivatalos 11 százalékos rátát. Az alapvető termékek, például a kenyér, a hús és a rizs ára így naponta emelkedik. Az iráni média gyakran tudósít olyan munkavállalók elbocsátásáról és sztrájkról, akik hónapok óta nem kaptak fizetést, beleértve a kormány alkalmazásában álló gyármunkásokat is. Mindemellett a valuta árfolyama 2018 óta több mint 70 százalékot esett az amerikai dollárral szemben. A lakosok nem értik, hová tűnik az olajexportból származó bevétel és miért nem éreznek semmi javulást.