Lotfi Rabaoui 2014 októberében a tunéziai Gabes-i öbölben található kis tengerparti város, Ghannouch melletti sekély homokos vizeken utazott egy csoport helyi halásszal. Ekkor gabalyodott a hálójukba egy rák a Portunus segnis fajból, vagyis egy kék rák, amely egyáltalán nem volt őshonos a régióban. Árulkodó volt, hogy a halászok nem csak egy kék rákot találtak – 24 is beleakadt a hálójukba.
Rabaoui, a Tunis Egyetem El Manar Természettudományi Karának akkori kutatója érdeklődéssel vizsgálta a felfedezést, ugyanakkor nem tudta, hogy egy évvel később ez a nem őshonos faj nemzeti átokká válik. Nem sokkal ezután felrobbant a kékrák-populáció. Hakim Gribaa helyi halász úgy emlékszik rá, mintha tegnap lett volna: mindenki pánikba esett, az ő fogásainak is 70 százalékát a rákok tették ki, és fogalma sem volt, mit kezdjen velük.
A kék rákok pedig csak szaporodtak, évente négyszer is, nőstényenként 100 ezer utóddal.
Ráadásul nagyon agresszívak is, tönkreteszik a hálókat, megcsípik a halászokat és más halakat is.
Akkora rémületet keltettek végül a rákok, hogy elnevezték őket „Daesh”-nek, ami egyben a magát Iszlám Államnak nevező csoport arab rövidítése is.
Eleinte teljesen ellehetetlenítették a halászok megélhetésék, halmokban hevertek a kikötőben, vagy inkább visszadobálták őket a tengerbe. Teljesen felforgatták a helyi halászatot, azonban a kezdeti sokk után mára már a régió egyik legkeresettebb tengeri ételévé vált.
A kék rák az indiai-csendes-óceáni vizekből származik, és 1898-ban érte el a Földközi-tengert, körülbelül egy évtizeddel a Szuezi-csatorna megnyitása után. Azóta a rákféléket a Földközi-tenger különböző területein, a levantei medencétől Szicíliáig feljegyezték már.
Sok invazív fajhoz hasonlóan a kék rák is elszaporodott a felszíni vizek felmelegedése és a tengeri forgalom növekedése miatt
– mondta Jamila Ben Souissi, a Mediterrán Tudományos Bizottság tagja.
Valójában a kék rák messze nem az egyedüli betolakodó. A nyúlhal (Siganus rivulatus és Siganus luridus) is meghódította a vizeket. Az eredetileg trópusi, melegebb vizeket kedvelő halfaj arról hírhedt, hogy felfalja az őshonos fajoknak élőhelyet biztosító növényzetet, így
Görögországban és Törökországban akár 65 százalékkal is csökkentheti az őshonos növénytakarót.
A Földközi-tenger másik új belépője még nagyobb aggodalmat keltett. Az oroszlánhal (Pterois miles) egy rendkívül agresszív, mérgező tüskékkel borított hal. A Földközi-tenger déli és keleti területein telepedett meg, és nagy mennyiségben fogyasztja a kis őshonos halakat és rákféléket (gyomra az eredeti térfogatának 30-szorosára tágulhat). A világ más részein már óriási pusztítást végzett: a Bahamákon mindössze két év alatt 65 százalékkal csökkentette a zsákmányállományt. A francia Nyugat-Indiában pedig évente több mint tízmillió euróra becsülik a halászati és turisztikai iparágakra mért kár költségét.
Összességében a Földközi-tengeren 2021-ben 986 idegen fajt regisztráltak, amelyek 10 százaléka „invazív” kategóriába tartozik, vagyis gazdasági és környezeti károkat okozhatnak.
Az elmúlt évtizedekben robbanásszerűen megnőtt a medencében megtelepedő idegen fajok száma, ami katasztrofális következményekkel jár az őshonos ökoszisztémára nézve
– írja a WWF jelentése.
Ezen invazív fajok többsége a Vörös-tengerből vagy az Indiai-óceánból származik, és a Szuezi-csatornán keresztül jutnak el a Földközi-tengerbe.
A Földközi-tenger nagyon gyorsan változik
– mondja Ben Souissi, a Mediterrán Tudományos Bizottság munkatársa. A Földközi-tenger hőmérséklete 20 százalékkal gyorsabban emelkedik, mint a globális átlag, és a tengerszint emelkedése 2100-ra várhatóan meghaladja az egy métert. A növekvő hőmérsékletnek köszönhetően pedig könnyedén terjeszkednek a korábban hűvösebb vizekben élő kártékony fajok.
A Földközi-tenger változik, és az egyetlen megoldásunk az, hogy alkalmazkodunk
– mondja Ben Souissi. A halászok is megtanultak együtt élni Tunéziában a kék rákkal.
Az elmúlt négy évben állami támogatások segítségével kitalálták, hogyan dolgozzák fel és csomagolják a rákot több mint 30 gyárban, és exportálják világszerte.
Ma a kék rák az elsődleges bevételi forrásunk, azt akarjuk, hogy maradjon a vizeinkben
– mondja Hakim Gribaa tunéziai halász.