A feltörekvő ázsiai országok vezetnek az alacsonyabb inflációért folytatott versenyben – mondta a Bloombergnek Jerome Haegeli, a Swiss Re vezető közgazdásza.
Azok az országok, amelyek el tudják kerülni a magas inflációval és gazdasági stagnálással járó, azaz az úgynevezett stagflációs állapotot – és jelenleg úgy gondoljuk, hogy Ázsia nagy része el fogja kerülni –, növelhetik versenyképességüket
– tette hozzá.
Bár a térség egyetlen országa sem úszta meg sértetlenül a 2022-es évet, Indonéziától kezdve Dél-Koreán át a Fülöp-szigetekig mindenütt hasznát veszik az 1990-es évek végén bekövetkezett ázsiai pénzügyi válság révén szerzett tapasztalatoknak, továbbá annak, hogy negyedszázada tudatosan készültek az összeomlással fenyegető zűrzavar megismétlődésére.
Szembetűnő továbbá, hogy az ázsiai fejlődő országok devizái többnyire jobban állják a sarat az erős dollárral szemben, mint például a hagyományosan menedéknek tekintett jen vagy az euró, és a régió kötvénypiacai is ritka fénypontként tűnnek fel a globális adósságpiacon végbemenő meredek hozamemelkedés közepette.
A Bloomberg feltörekvő ázsiai kötvényindexe idén eddig összesen mintegy 9 százalékkal csökkent, míg az amerikai állampapírokat mérő index 11 százalékos veszteséget szenvedett el, a globális feltörekvő piaci barométer pedig több mint 16 százalékkal esett.
A régió viszonylagosan erősebb ellenálló képességének a titka részint az alacsonyabb részint a keserves tapasztalatok következtében felhalmozott rekordmennyiségű devizatartalék, amelyhez a helyi politikai döntéshozók általában igencsak kesztyűs kézzel nyúltak.
Normává vált a fiskális óvatosság és a higgadt válságkezelés, és bár a dollár elszabadulását követően a tartalékok ezeken a piacokon is a valaha mért leggyorsabb ütemben csökkentek, még mindig magasabbak, mint az elmúlt évtized végén voltak. A térség együttes devizatartaléka 2600 milliárd dolláron áll, miután tavaly októberben 2800 milliárd dollár felett tetőzött.
Az övezet által nyújtott relatív előnyre pedig felfigyeltek a globális befektetőcégek is, amelyek megkezdték a visszatérést Ázsiába.
India és Indonézia kötvénypiacán augusztusban – hat hónapja először – nettó külföldi tőkebeáramlást regisztráltak, és a világ meghatározó alapjai május óta először növelték thaiföldi kötvényállományukat is.
A legtöbb ázsiai gazdaságban a külföldi kötvénypozíciók még mindig nem érték el a járvány előtti szintet, ami egy esetlegesen erőre kapó tőkekiáramlás kisebb valószínűségére utal, még akkor is, ha a makrokörülmények ismét romlanának
– állapította meg Galvin Chia, a szingapúri NatWest Markets stratégája.
Haegeli emellett a lassabban emelkedő termelési költségekre is rámutatott, hiszen a régió szerencsésen elkerülte a legsúlyosabb nyersanyagár-sokkokat, mivel Kelet-Ázsia kevésbé függ az Oroszországból származó energiától vagy az Ukrajnából származó búzától.
A térséget egyébként nem lehet teljesen egységesen kezelni, hiszen míg a feldolgozóiparukról híres, északabbra fekvő országok, mint például Dél-Korea és Tajvan, jobban ki vannak téve a kínai zéró-Covid-politikának és a globális gazdasági lassulásnak, Jon Harrison, a londoni székhelyű TS Lombard elemzőcég feltörekvő piaci makrostratégiáért felelős vezetője szerint, addig
Délkelet-Ázsiában a feldolgozóipari beszerzésimenedzser-indexek (BMI) bővülést jeleznek, ellentétben a zsugorodó dél-koreai és tajvani BMI-vel.
A JPMorgan is úgy látja, hogy különösen a kínai és a japán óriásvállalatok válhatnak a régió Achilles-sarkává. Az amerikai nagybank által az országok sebezhetőségének mérésére kidolgozott mutatók alapján – amelyek döntően a folyó fizetési mérlegeket, a devizatartalékokat és a kötvények hozamszintjét veszik figyelembe –
Thaiföld és Japán globálisan a leggyengébbek közé tartozik, míg Kína, Dél-Korea és India a következő fokozatba kerültek.
Némileg más eredményre jutott a Nomura, amely a világ 30 nagy piacgazdaságából hetet talált viszonylag ellenállónak a kemény landolással szemben, ezek közé Ázsiából Indonézia, Malajzia, Tajvan, a Fülöp-szigetek és India tartozik – írták a japán bank elemzői.
