A múlt heti brit turbulenciáktól még roppant ideges kötvénybefektetők a héten újabb sokktól tartanak: Rómának október 15-ig kell benyújtania a jövő évi költségvetés tervezetét Brüsszelnek. Az eurózóna leginkább eladósodott gazdasága kényszerpályán van; az közepette kellene valahogy kordában tartania államadósságát.
Az új kormány által követendő olasz fiskális politikáról a héten még viszonylag kevés részlet derül ki, de a felfokozott hangulatban félő, hogy a költségvetési lazítás legapróbb jelét is túlreagálják a befektetők. „Az olasz büdzsét árgus szemekkel figyeli majd a piac, tekintve a brit eseményeket” – nyilatkozta a Bloombergnek Orla Garvey, a Federated Hermes portfóliómenedzsere.
Az olasz és a francia irányadó tyzéves kötvények hozama megugrott az utóbbi időszakban, ami aggodalommal töltheti el nemcsak a befektetőket, hanem az Európai Központi Bankot (EKB) is. Az EKB a rekordszinten lévő infláció miatt kénytelen – magához képest – szigorú kamatemelési sorozatot végrehajtani, továbbá egyre erősebb rajta a nyomás, hogy a gazdaságélénkítő kötvényvásárlások során nála felhalmozódott értékpapír portfóliótól is szabaduljon meg.
A Moody’s Investors Service a múlt héten figyelmeztetett: Olaszország manőverezési lehetőségei nagyon beszűkültek, ha fenntartható pályán szeretné tartani államadósságát. Tovább rontotta a hangulatot, hogy a piacok számára leginkább megnyugtató jelölt, Fabio Panetta, az EKB Róma által delegált igazgatósági tagja kategorikusan visszautasította, hogy pénzügyminiszteri posztot vállalna a Meloni-kormányban.
Az idegesség egyik legszembetűnőbb jele az „olasz beteggel” kapcsolatban a tízéves német és az azonos lejáratú olasz állampapírok közötti hozamkülönbség változása.
Múlt pénteken ez 250 bázispontra, idei csúcsra emelkedett.
Az olasz papírokat csak az menti meg a még nagyobb hozamemelkedéstől, hogy a befektetők bíznak az EKB elkötelezettségében. Az eurózóna jegybankja a közelmúltban hozott létre egy speciális eszközt a hozamok túlságos elnyílása ellen, amelyet bár kétségekkel fogadtak a piacok, de egyelőre bíznak benne.
Az EKB az elmúlt időszakban nem élt ezzel az eszközzel, a támogatás puszta ígérete elég volt ahhoz, hogy kordában tartsa a német–olasz hozamkülönbséget, ami július eleje óta a 200–230 bázispontos tartományban ingadozott.
A helyzet hasonló lehet a brithez, a Bank of England mindössze 4,6 milliárd font értékű papírt vásárolt meg 40 milliárd fontos keretéből.
Elemzői vélemények szerint a nagy kötvényvásárlási programok – ilyen szempontból legalábbis – hitelességet kölcsönöztek a nagy jegybankoknak, így egyelőre a puszta ígéret vagy a minimális intervenció is képes megnyugtatni a piacokat. A kérdés immár csak az, hogy ez a hitelesség elegendő lesz-e, miközben Róma jelentős költségvetési kiadásokkal lesz kénytelen stabilizálni az elszabaduló energiaárak gazdasági hatásait.
