Ukrajna megtámadása megmutatta, milyen súlyos problémát és gyengeséget jelentett Európa legnagyobb gazdaságának az orosz gáztól való függőség. Egyúttal gondolkodásra késztette a német politikusokat, hogy nem kellene-e átértékelni az ország kapcsolatait egy másik autokráciával, Kínával, amelyhez még szorosabb szálak fűzik.
Kína ugyanis Németország legnagyobb kereskedelmi partnere, amely tavaly a 2600 milliárd eurós német külkereskedelmi forgalom majdnem tíz százalékát adta, és ahol jelenleg mintegy ötezer német vállalat működik.
A Politico értékelése szerint ráadásul évtizedek óta Kína pörgette a német gazdasági növekedést, és ma is kulcsfontosságú ebből a szempontból.
Robert Habeck gazdasági miniszter, alkancellár „erőteljesebb kereskedelmi politikát” ígér Pekinggel szemben – emlékeztetett összeállításában a Deutsche Welle internetes kiadása. „A Kínával kapcsolatos naivitásnak vége” – jelentette ki a zöldpárti politikus szeptember közepén, de már májusban megdöbbentette a világot, amikor több évtizedes hagyományt megtörve megtagadta az állami garanciavállalást a Volkswagen csoport tervezett kínai befektetéséhez. Tim Rühlig, a Német Külkapcsolati Tanács (DGAP) Kína-szakértője úgy látja, hogy irányváltás történt: a német kormány „már nem akar többé ösztönzőket nyújtani a német vállalatoknak a kínai üzleti tevékenység bővítésére”.
„Ha a német vállalatok a közeljövőben befektetni, kereskedni akarnak Kínával, akkor azt valószínűleg saját kockázatukra teszik, és többé nem számíthatnak kormányzati garanciákra és biztosítékokra” – nyilatkozta a portálnak.
Ami egyelőre nem rettenti el a cégeket. Jürgen Matthesnek, a kölni Német Gazdasági Intézet (Institut der Deutschen Wirtschaft – IW) közgazdászának tanulmánya szerint a német iparvállalatok rekordot jelentő, mintegy tízmilliárd eurót fektettek be Kínában az év első hat hónapjában. Elsősorban az autógyártókról és a vegyipari vállalatokról van szó. A Rhodium Group szeptember közepén nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint a négy német óriás – a Volkswagen, a BMW és a Daimler, valamint a BASF – adja a teljes közvetlen európai tőkebefektetés harmadát Kínában. Kína fontosságát a német autóipar számára jól mutatják a számok: minden harmadik német cég által gyártott gépjárművet ott adják el, és a helyi vállalataik csak 2021-ben 4,3 millió autót állítottak elő.
Az európai befektetések 80 százalékát ráadásul 2018 és 2021 között csupán tíz nagy cég, kétötödét németek adták, a koronavírus-járvány miatti korlátozások és a piaci kihívások azonban lelassították ezt a folyamatot, és az elmúlt pár évben gyakorlatilag egyetlen új európai cég sem jelent meg a kínai piacon. Jörg Wuttke, a kínai Európai Kereskedelmi Kamara elnöke szerint az európai óriáscégek nagymértékben függenek a ritkaföldfémek, a gyógyszeripari félkész termékek és a fotovoltaikus rendszerek importjában Kínától. Hangsúlyozta azonban, hogy
a teljes képet tekintve ez a függőség alapvetően különbözik az orosz energiától való függéstől.
„Van egy olaj- és gázvezetékünk Oroszországból. De Kínából játékok, bútorok, sportfelszerelések, ruházat, cipők érkeznek. Ezeknek a termékeknek a többsége – azt mondanám, a 90 százaléka – könnyen beszerezhető máshonnan” – emlékeztetett.
A németországi munkahelyek 2,4 százaléka függ a Kínába irányuló exporttól, ami 1,1 millió állást jelent. Ez önmagában jelentős szám, ám ahhoz képest már nem, hogy az országban több mint 45 millió embert foglalkoztatnak. „Makrogazdasági szinten a Kínától mint exportpiactól való függés releváns, de nem olyan hatalmas, mint ahogyan azt a sajtó gyakran beállítja” – érvelt Matthes. A tanulmányában azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy
Kína folyamatosan csökkenti Európától való függőségét, míg az európaiak egyre inkább ki vannak téve Kínának.
„Legfőbb ideje ezért, hogy Európa és Németország megfordítsa az irányt, és csökkentse a Kínától való gazdasági függőségét. Nem a szétválasztásról van szó, hanem a függőségek korlátozásáról, különösen a nagyobb diverzifikáció révén” – írta.
A balközép koalíció, elsősorban a zöldek egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a vállalatokra, hogy gondolják át a kínai kapcsolataikat, bátorítják őket, hogy inkább más ázsiai országokba fektessenek be. Újraértékelik a kormányzati beruházási és exportgaranciákat, az állami tulajdonú KfW Bank pedig fontolgatja, hogy csökkenti a Kína-programját, és helyette több hitelt kínálna az olyan országokban működő vállalkozásoknak, mint például Indonézia. Sok vállalatvezető azonban úgy véli, hogy túl messzire megy a gazdasági minisztérium ezzel az irányváltással. „A német vállalatok kínai üzletének kormányzati támogatása és védelme elvi alapon meg kell hogy maradjon” – mondta a Reuters hírügynökségnek Friedolin Strack, a Német Vállalkozások Ázsia–csendes-óceáni Bizottságának (APA) vezérigazgatója. Szerinte szívesen kell fogadni Németországban és Európában a kínai befektetéseket is.
