Ukrajna sohasem volt önálló atomhatalom, még akkor sem, amikor szovjet tagköztársaságként ezernél több szovjet – központi, moszkvai irányítás alatt lévő – atomfegyvert telepítettek, tároltak a területén. Kijev a minap erősítette meg, hogy a jövőben sem szándékozik atomhatalommá válni, és „piszkos bombát” sem akar építeni, bevetni. Annak ellenére, hogy egyes forrófejű politikusai ma már hibának minősítik, hogy 1994-ben a már független Ukrajna lemondott a területén telepített-tárolt atomfegyverekről.
Fotó: Pavel Szapozsnyikov / Shutterstock
Ez viszont nem jelenti azt, hogy Ukrajna technikailag ne lenne képes nukleáris fegyverek gyártására, hiszen az ismert atomhatalmak mellett többtucatnyi ország mondhatja már el ezt magáról. (Ebbe a körbe tartozhat egyébként még Magyarország is.) az utóbbiakat nemcsak a fejlesztés időigényessége, hatalmas, sok milliárd dolláros költsége, hanem a létező és még érvényben lévő nemzetközi szerződések is elrettentik az önálló atombomba-készítéstől.
Ha megtarthatta volna az 1996-ig a területén lévő hatalmas szovjet atomfegyverkészletet, azzal
Ukrajna az Egyesült Államok és Oroszország után még ma is a világ harmadik legerősebb atomhatalma lenne.
A Szovjetunió 1991-es széthullása után a következő arzenált állomásoztatták ukrán földön: 130 UR-100N (egyenként hat hidrogénbomba-robbanófejjel), 46 RT-23 Mologyec (egyenként tíz robbanófejjel), továbbá 33 nehézbombázó (Tu–95-ös és Tu–160-as). Ezekre összesen 1700 nukleáris robbanófejet telepítettek.
Az Ukrajnában folyó háború következménye, hogy a tovább erősítette-erősíti az Oroszországgal határos szárnyat, és szó van ennek a folyamatnak a nukleáris fegyverekkel való kiegészítéséről is. Lengyelország bejelentette, szívesen venné, ha a területére amerikai atomfegyvereket telepítenének.
Ha ez bekövetkezik – esetleg a két, egyelőre tagjelölt skandináv ország, a finnek és a svédek államaiba is telepítenének ilyen fegyvert –, azzal új helyzet alakul ki. Mind a NATO Nukleáris Tervező Csoportjában (Franciaország kivételével valamennyi NATO-tag benne van), mind annak moszkvai megfelelőjében jelentős átértékelés, célpont megerősítés-módosítás következhet be.
Fotó: Shutterstock
„Ha NATO-taggá válnak, sem Finnország, sem Svédország nem zárja ki a lehetőséget, hogy atomfegyvereket állomásoztassanak a területükön, ugyanakkor a kérdésfelvetés még korai” – írta az Euractiv a svéd haderő főparancsnokára, Micael Bydénre és Sauli Niisitö finn elnökre hivatkozva. Sem Helsinki, sem Stockholm nem csatlakozott a tavaly januárban életbe lépett, az atomfegyvereket betiltó nemzetközi egyezményhez (TPNW). Ugyanígy egyetlen NATO-tag sem írta alá az egyezményt, ahogy Ukrajna és az Oroszország sem.
Nyugat-Európában – tekintetbe véve a francia és az angol önálló atomütőerőt is, továbbá az amerikai hadihajókon feltehetően tárolt nukleáris fegyvereket – akár az ezret is megközelítheti az atomfegyverek száma. Ezzel Moszkva nyilvánvalóan legalább ugyanennyi nukleáris eszközt állít szembe. Ugyanakkor mértékadó
amerikai katonai és politikai források alacsonyra helyezik az Oroszország által egy Ukrajna elleni esetleges atomfegyver-csapás valószínűségét.
Számításba kell venni az „atomblöff” mint az információs, hibrid hadviselés eszközének a bevetését. Ezzel Moszkva a Nyugatot Ukrajna katonai támogatásának csökkentésére venné rá. Kijevben épp ellenkezőleg, az Ukrajnának nyújtott katonai-gazdasági támogatás fokozásának előmozdítására használhatják fel ezt az eszközt.
