Nem marad magára a tudomány: jelentős támogatások erősítik az MTA-t és a kutatókat
Az elmúlt időszakban többen is hangot adtak annak, hogy a magyar kormány elhanyagolja a Magyar Tudományos Akadémiát, és tágabb értelemben a hazai kutatói szférát, de a rendelkezésre álló adatok alapján ez a kép korántsem ilyen egyértelmű. A vita egyik kiindulópontja az MTA és a Fiatal Kutatók Akadémiája közös 2025-ös felmérése volt, mely számos, a kutatókat érintő probléma – például a pályázati rendszer kiszámíthatatlansága és az életpálya bizonytalansága – meglétét rögzítette. Ugyanakkor önmagában a kutatói közérzet felmérése még nem ad teljes képet arról, hogy a kormány valóban elhanyagolta-e a tudományos szektort.
Az egyik legfontosabb változás a kutatóhálózat működését érinti. A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat új törvényi keretet kapott, amely kiszabadította a szervezetet a korábbi bürokratikus kötöttségekből, és teljesítményalapú finanszírozást vezetett be.
A kormány vállalása szerint 2027-ig megduplázódik a hálózat támogatása, megközelítve az évi százmilliárd forintot,
mindezt hosszú távú, 25 éves keretmegállapodás és hatéves közfeladat-finanszírozási szerződések rögzítik. A megújult irányítási struktúra több világszínvonalú szakembert is bevont a döntéshozatalba, köztük nemzetközileg elismert kutatókat és a hazai innovációs szféra meghatározó szereplőit.
Drasztikusan bővül a tudományfinanszírozás is
A másik fontos ellenpélda a tudományfinanszírozás drasztikus bővülése. A Kutatási Alap és a Kutatási Kiválósági Tanács létrehozása óta a kiválósági alapú támogatások összege öt év alatt több mint kétszeresére nőtt, 47 milliárd forintra. Az OTKA-program helyébe lépő Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP) 2025-ben már 40 milliárd forintos kerettel működik, ami háromszorosa a 2023-as támogatási összegnek. A források célzottan támogatják a fiatal kutatókat: önálló kategóriát kaptak az induló pályázatokban, és a kutatási programokba kötelezően be kell vonni őket, versenyképes javadalmazással. Ez strukturális válasz a felmérés azon megállapítására, hogy a 40 év alatti kutatók az egyik leginkább bizonytalan csoportot alkotják.
A kutatásokra fordított állami források az elmúlt években megháromszorozódtak, a kutató-fejlesztők száma megduplázódott, a fiatal doktoranduszok száma 50 százalékkal nőtt.
A HUN-REN kutatóhálózatában 18 milliárd forintból átlagosan 30 százalékos béremelés valósult meg, így a kutatói átlagbér ma már bruttó 800 ezer forint fölött van, és a cél, hogy 2027-re meghaladja az évi bruttó egymillió forintot. Hasonló trendek láthatók az egyetemeken is, ahol a kutatói bérek jelenleg bruttó 600 ezer és 1,3 millió forint között alakulnak. Ezek a számok érdemben árnyalják azt az értelmezést, miszerint a kormány figyelmen kívül hagyná a kutatói réteg helyzetét.
Átalakul az innovációs rendszer is
Az innovációs rendszer átalakításában külön hangsúlyt kap a közvetlen társadalmi és gazdasági hasznosulás. Ennek keretében elindult az egyetemi technológiai transzfercégek támogatása, a Proof of Concept program, valamint az a többlépcsős innovációs képzési és mentorálási rendszer, amely a doktori hallgatók kutatási eredményeinek piaci alkalmazását segíti. A Pathway to Business program például ösztöndíjat, szakmai mentorálást és akár egymillió forintos projektfinanszírozást biztosít a PhD-hallgatók számára, lényegesen erősítve az egyéni életpálya perspektíváját.
Az utánpótlás kérdését a kormány nemcsak finanszírozással, hanem tudomány-népszerűsítési programokkal is igyekszik kezelni.
A Magyar Tudomány Éve programsorozat és a Tudományos Nagykövet Program széles közönség számára teszi láthatóvá a tudományos életet, miközben a Science Expo több ezer érdeklődőt mozgat meg évente. Ezek a kezdeményezések nemcsak a tudomány presztízsét erősítik, hanem azt a társadalmi beágyazottságot is, amelyet a kutatók egy része hiányérzetként jelölt meg a felmérésben.
