Az ukrán jegybank helyettes kormányzója tavaly február 24-én kora hajnalban riadt fel – külföldön tartózkodó édesanyja hívta telefonon, hogy törölték a Kijevbe induló repülőgépének indulását. Tőle tudta meg azt is, hogy az orosz tankok átlépték a határt. Pár perccel később Szerhij Nikolajcsuk már úton volt a jegybankba, vészhelyzeti ülést hívtak össze.
Fotó: Shutterstock
Nehéz éve volt a világ jegybankárainak tavaly, a száguldó és a fenyegető Szküllája és Kharübdisze között kellett lavírozniuk. Ez azonban semmi ahhoz képest, amit az ukrán jegybankban kellett véghezvinni – egy légi csapások által sújtott városban, bunkerekből irányítva a háborúban álló ország monetáris politikáját.
Vészforgatókönyv
Február 24-én a rendkívüli ülés legfontosabb feladata az volt, hogy összeállítsanak egy vészforgatókönyvet. A 16 pontból álló intézkedéscsomag azt célozta, hogy megelőzzék a bankpánikot, biztosítsák a pénzügyi rendszer működőképességét és megakadályozzák a tőkekiáramlást. A pakkban olyan intézkedések szerepeltek, mint például az, hogy a napi készpénzfelvételt 100 ezer hrivnyában (körülbelül 2700 dollár, 966 ezer forint) limitálták, megtiltották a devizaváltást, és befagyasztották az árfolyamokat. Reggel 10-re már hatályba is léptek az intézkedések. A következő feladat az volt, hogy a pénzügyi rendszer működőképességét biztosítsák – technikai értelemben is.
„Nagyon koncentrált voltam, egyáltalán nem volt bennem félelem”
– emlékszik vissza a Bloombergnek nyilatkozva Katerina Rozhkova, a jegybank első kormányzóhelyettese. Az ukrán jegybankároknak volt már tapasztalatuk a válságkezelésben; miután az oroszok elfoglalták a Krím félszigetet 2014-ben, a központi bank 27,5 milliárd dollárral növelte tartalékait. A tavalyi helyzet annyival nehezebb volt, hogy meg kellett szervezni a katonaság támogatását és készpénzzel való ellátását. Páncélozott, fegyveresekkel védett autókkal szállították a pénzt a kereskedelmi bankokból.
Kamatbomba
A következő napokban aztán szinte minden beleállt a földbe. Putyin inváziója lefagyasztotta a gazdaságot, megszakadtak a beszállítói, ellátási láncok, teljes iparágak állta le, ahogy az emberek milliói menekültek a keleti országrészből a biztonságosabbnak gondolt nyugatiba vagy külföldre.
Március 3-án a jegybank 10 százalékon befagyasztotta az irányadó kamatot, s közölte, hogy csak azután tér vissza korábbi, inflációs célt követő monetáris politikájához, valamint a szabadon lebegő árfolyamrendszerhez, amikor az ország „megszabadult az orosz betolakodóktól”. Június 2-án aztán ők is ledobtak egy monetáris bombát: 25 százalékra, több mint a duplájára emelték az alapkamatot, hogy elejét vegyék az infláció elszabadulásának, stabilizálják a gazdaságot és megtámasszák a hrivnya árfolyamát.
Közben világossá vált, hogy a monetáris politika hagyományos eszközei hatástalanná váltak a háborús körülmények közepette. Az ukránok több mint egyharmada kényszerült elhagyni otthonát, munkáját, feladni vállalkozását.
Lehetetlenné vált a klasszikus statisztikák összeállítása és ezek alapján az előrejelzések elkészítése.
Senki nem tudta, hogy mekkora a munkanélküliség, lehetetlen például megbecsülni a kiskereskedelmi forgalmat. Az irányadó kamat jelenleg is 25 százalék, júliusban viszont kénytelenek voltak rögzíteni a hrivnya árfolyamát a dollárhoz – 20 százalékos leértékeléssel –, hogy megvédjék a devizatartalékot.
A jegybank dolgát megnehezítette egy vita a pénzügyi tárcával is. Az ugyanis a kamatemelést követően nem volt hajlandó magasabb kamatot fizetni az államadósságra – nem bocsátottak ki újabb állampapírokat –, nem akarták ugyanis, hogy elszálljanak a költségvetés adósságterhei. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy a bankok felesleges likviditásukat a központi banknál parkoltatták magasabb kamaton.
Menekülés
A feszültség eközben a jegybankban is nőtt, kénytelenek voltak vészforgatókönyvet felállítani arra az esetre, ha az oroszok elfoglalják Kijevet, és nekik is menekülniük kell. A központi bank dolgozói minden eshetőségre készen bepakolták egy bőröndbe a legszükségesebbeket – és vártak.
Amikor bekövetkezett az evakuálás, maguk voltak a legjobban meglepődve – hiába készültek rá.
Nyugat-Ukrajnába kényszerültek áttenni a székhelyüket, ez egy 18 órás, torlódásokkal és dugókkal, feszültséggel, rémülettel teli utazást jelentett. Később Lvivbe mentek, közel a lengyel határhoz. Az elmúlt hónapokban többször fordult elő, hogy bunkerekbe kényszerültek a légitámadások miatt, márciusban például a légiriadó szirénája szakított félbe egy tárgyalást a Nemzetközi Valutaalappal: egy 1,4 milliárd dolláros vészhelyzeti hitelmegállapodás feltételeit tárgyalták éppen.
„Az igazgatóság egy négy négyzetméteres lyukban zsúfolódott össze, egyetlen laptop fölött”
– emlékszik vissza Nikolaychuk.
A dzsungel könyve
A házon belüli szolidaritás is új dimenziót kapott – sajnos negatív előjellel. Az akkori kormányzó, Kirilo Sevcsenko feldühítette kollégáit, és erős kritikákat kapott Zelenszkij elnöktől és az IMF-től is autorier vezetési stílusa, valamint amiatt, hogy kiszorította a döntéshozói körből a reformpárti jegybankárokat.
„A dzsungel könyvéből idéztem neki: amikor aszály van, nem harcolunk egymással a vízlelő helynél.
Ha véget ér a háború, visszatérhetünk a korábbi pozíciókba” – idézi fel a helyzetet Rozhkova. Erre azonban nem kerül majd sor, Sevcsenkót leváltották korábbi balhéi miatt (egy állami bankot vezetett, és szabálytalanul hitelezett), el is hagyta az országot, helyére tavaly októberben a fiatal, 1974-es születésű Andrij Pisnijt nevezték ki, aki korábban szintén állami bankot vezetett.
A jegybank időközben visszaköltözött Kijevbe, a belvárosban építettek egy jól felszerelt bunkert, amely akkora, hogy a döntéshozók családtagjai is elférnek benne – külön lakóteret alakítottak ki számukra. Így légitámadások idején éjszaka is ott maradhatnak.
