Dél-Korea kormánya újra átvizsgálja a 69 órás munkahétre irányuló tervét, miután a millenniumi és a Z generáció túlnyomó része heves ellenérzését fejezte ki a elképzelésekkel kapcsolatban. Szerintük ez felborítaná a munka és a magánélet egyensúlyát, valamint tovább rontana az alacsony születésszámokon – írta a Bloomberg.
Fotó: Chung Sung-Jun / Getty Images
Kedden Jun Szogjol dél-koreai elnök arra utasította az illetékes hivatalokat, hogy vizsgálják felül a jelenlegi 52 órás munkahét kibővítéséről szóló terveket, és felszólította kormányt, hogy kommunikáljanak jobban a nyilvánossággal, különösen a fiatalabb generációval.
Pár napja a kormány még a 69 órás munkahét bevezetését tervezte, azonban kénytelen volt meghátrálni, miután fiatal felnőttek és diákok tömege jelentette ki, hogy nem kérnek a túlórából.
A fiatalok által vezetett lázadozás főleg a közösségi médiában zajlott, azonban több szak- és diákszervezet is tüntetésekkel és sztrájkokkal fenyegetőzött. A heves ellenállás nem véletlen, hiszen Dél-Korea már most is a világ egyik leginkább túlhajszolt országa – egyedül Mexikóban és Chilében rosszabbak a körülmények –, az ázsiai ország lakossága pedig átlagosan 33 százalékkal többet dolgozik, mint a németek.
Tekintettel arra, hogy más fejlett országokban, például Nagy-Britanniában és Ausztráliában a négynapos munkahét bevezetését fontolgatják, a koreai irány sokak számára elfogadhatatlan.
A visszalépés politikai vereség lehet Jun számára, akit eddig főleg az üzletbarát döntéseiről lehetett ismerni. Hivatalosan a kormány célja a heti munkaidő felső határának megemelésével az volt, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a dolgozók számára, mivel ez elősegítené az üzemek alkalmazkodását, amelyek a csúcsidőszakokban is fenntarthatnák a termelést.
Ráadásul a hosszabb munkaidő azt jelentené, hogy az alkalmazottak előre dolgoznának, és a gyermekük születésekor jelentős mennyiségű szabadságra tennének szert, amikor több időt tölthetnének a családjukkal – ezzel ösztönözve a gyermekvállalást.
A szakszervezetek azonban ezzel nem értenek egyet, és véleményük szerint a javaslat egyedül a vállalatoknak ad nagyobb hatalmat, a dolgozók szinte semmit nem nyernének vele. A kibővített munkahét elvinné a szabadidőt, megnehezítené a párkapcsolatok létrejöttét, így a gyermekvállalási terv sem reális. Arról nem is beszélve, hogy a dél-koreai viszonyokat ismerve nincs arra garancia, hogy a szabadságokat a dolgozók tényleg megkapnák.
Az ország termékenységi rátája a legalacsonyabb a világon, és a szakértők szerint ezt a hosszú munkaidők okozzák, tehát annak tovább bővítése nem megoldás – ezt a négynapos munkahetet tesztelő országok is igazolják, ahol jelentősen javult a párkapcsolatok minősége és nőtt a családdal töltött idő.
Jun nehéz helyzetben van: támogatnia kell az üzleti érdekeket és meg kell fordítania a demográfiai trendeket, ám a legfontosabb, hogy fiatal szavazókat gyűjtsön az egy év múlva várható választások előtt.
A munkahét-bővítési terv azonban egy komoly buktató lehet, és előnyhöz juttathatja a Demokrata Pártot – azt a szövetséget, amely 2018-ban törvényben jelölte ki az 52 órás maximális munkahetet, amit a Jun-kormány később eltörölt. Ha a kormánypárt úgy dönt, hogy bevezeti a 69 órás munkaidőt, akkor elveszíti a szavazóit, ha viszont meghátrálnak, az a gyengeség jele lenne.
