Több évtizedes trend fordulhat meg, miután Európa, az orosz olaj fő felvásárlója elfordult a Kreml stratégiai nyersanyagától. Így a nagy kitermelő ország kelet felé nyitott, és Ázsiában adja el a nyersolajat – jelentős árkedvezménnyel. Immár nem értelmezhető az „ázsiai prémium” kifejezés sem, azaz a keleti országok nem fizetnek többet ugyanazért a nyersolajért, mint a nyugati felvásárlók. Ez persze kedvező az ázsiai országoknak, a viszonylag olcsó olaj pörgeti a gazdaságukat is.
Kijelenthetjük, hogy India és Kína az Oroszországgal szemben hozott szankciók nyertese
– összegzett találóan Ole Hansen, a Saxo Bank nyersanyagstratégája. A Kpler adatai szerint az elmúlt évben Oroszország megduplázta az Ázsiába tartó nyersolajexportját. Irán is belehúzott: az amerikai szankciók által sújtott perzsa állam az elmúlt három év legmagasabb szintjére pumpálta fel olajkivitelét, fő vásárlója pedig az amerikai fenyegetésekre immunis Kína.
Megugrott a diszkont
A Refinitiv adatai szerint 24 dolláros kedvezménnyel árusítják Ázsiában az irányadó orosz olajfajtát, az Uralt, míg az ukrajnai invázió előtt Európában hordónként mindössze pár dollárral adták olcsóbban, mint az északi-tengeri Brentet. Egyes források szerint jelenleg a különbség ennél kisebb, „mindössze” 10-15 dollár. Ugyanakkor egy gyors számolás után látszik, hogy
egy napi 200 ezer hordót feldolgozó indiai finomító még 15 dolláros különbség esetén is napi 3 millió dollárt takaríthat meg európai riválisaihoz képest. Éves szinten megtakarítása meghaladja az 1 milliárd dollárt.
Hardeep Singh Puri, India olajügyi minisztere február elején azt mondta, az ország ezután is vásárol Oroszországtól, ha az árak „továbbra is jól alakulnak”.
Ázsiai prémium
Az ázsiai felár története egészen az 1980-as évekig nyúlik vissza. Ekkor kezdték ugyanis a kitermelők magasabb áron kínálni portékájukat a tőlük függő ázsiai vásárlóknak, mint az öreg kontinens megrendelőinek. Persze nem kellett sokáig várni a válaszra: Ázsiában finomítófejlesztésekbe fogtak, így növelve saját keresletüket, és javítva tárgyalási pozíciójukat.
Napjainkban Irán és Oroszország árversenybe kényszerült.
Mindkét kitermelő ugyanis csak Ázsiában tudja értékesíteni az olaját, ugyanis szankciók alatt állnak. Összességében most biztosan magasabb eladási árakat lehet elérni Európában, mint Ázsiában – hangsúlyozta Hansen.
Ázsia volt a kiszolgáltatottabb
Ázsiának kevesebb választási lehetősége volt korábban, mint a világ többi részének, ugyanis mindenképpen szüksége volt megfelelő mennyiségű nyersolajra gazdasági növekedése fenntartásához – mondta Jorge Montepeque, aki évtizedeken keresztül az S&P Global alkalmazottja volt, és ő dolgozta ki a Brent árazási referenciaértékét. Hozzátette: az árkülönbség oka az is, hogy Ázsiának nem volt olyan mennyiségű saját készlete, mint Európának vagy az Egyesült Államoknak. Montepeque szerint azonban
most messzebbről kell Európának beszereznie a szükséges nyersanyagot, így a közel-keleti olaj árazása akár rosszabb is lehet az európaiak számára, mint Ázsia számára.
Ezt alátámasztják a Refinitiv adatai is, ugyanis úgy vélik, hogy az arab nyersolaj ára paritásba került, de idén időnként meg is haladta az európai ár az ázsiait, szemben az elmúlt évekkel, amikor Ázsiában volt drágább az arab olaj.
Most azonban rendkívüli idők jönnek az olajpiacon. Ezt bizonyítja a norvég Johan Sverdrup nyersolajtípus esete is. Ezt ugyanis novemberben még a Brenthez képest több mint 5 dolláros diszkonttal kínálták, február közepén már drágább volt, mint az európai referenciafajta. A Sverdrupból eddig a legtöbbet Ázsiában adták el. Ugyanakkor a szankciók bevezetése után a Sverdrup-szállítmányok nagy része Európában maradt, és sok finomítóban az orosz Ural helyett használták.
Más szállítók közben igyekeznek pótolni a hiányt, és a szankciók sem lesznek örök érvényűek. Ha ezeket feloldják, akkor Oroszország is egyenlő feltételekkel versenyezhet majd az ügyfelekért
– hangsúlyozta a Saxo Bank stratégája.
Kína bevásárol – Irántól
A Vortexa elemzőcég szerint Kína decemberi olajbehozatala napi 1,2 millió hordóval rekordot dönthetett, a szállítmányok többsége Santungba tarthatott. Az olaj többsége iráni lehetett. Az ezt firtató kérdésre a kínai külügyminisztérium sajtóosztálya annyit felelt, hogy „a Kína és Irán közötti együttműködés megfelel minden jogszabálynak és normának”. Irán – szankciók nélkül – több olajat is el tudna adni, bevonva régi partnereit.
A nukleáris megállapodásról szóló tárgyalások holtpontra értek. Az Oroszországnak szóló iráni dróneladások után Washington el is fordult Teherántól. Az iráni mélyrepülésben volt, 2020-ban napi 100 ezer hordó körül alakult, míg 2018-ban elérte a 2,5 millió hordót is. Most azonban bizakodók, Kínába és Venezuelába szállítanak olajat, tavaly decemberben már az 1,13 millió hordót is elérte a kivitel szintje, és ezzel számolnak az egész idei évre.
