Ukrajna, az oroszországi invázió csak felgyorsította a folyamatot: az EU visszaszorulóban van a világ számos térségéből. Afrika a szembenállás friss példája. Boris Pistorius német védelmi miniszter a minap Maliban, ebben a hatalmas – Magyarországnál mintegy tizenháromszor nagyobb területű – nyugat-afrikai államban járt, hogy az ott állomásozó, mintegy ezrednyi német békefenntartó kivonásának részleteit tisztázza az országot irányító, Nyugat-ellenes „Öt Ezredes Juntával”.
Maliban a mérsékelten Nyugat-barát előző vezetést ez az öt ezredes hajtotta el, kidobva az ENSZ békefenntartó missziója, a Minusma-Mali, továbbá a Franciaország szervezésében a régióban tevékenykedő Barkhane-, illetve Takuba-misszió keretében ott működő nyugati katonákat, és kinyitva a kaput a másik oldal, Moszkva Wagner-zsoldosai és Peking üzletemberei, kereskedői, bankárai előtt. (A Takuba-misszióba néhány katonával Magyarország is bekapcsolódott volna.)
Maliból a németek, a Minusma-misszió sereghajtói jövőre távoznak, és minden egyes katonájukra másfél konténernyi felszerelés, fegyverzet, személyes holmi jut.
Maliból Németországba juttatni ezt az ezerötszáz negyvenlábas konténert sziszifuszi munka.
Négyötödüket légi úton akarják hazavinni a németek.
Miközben az EU- (francia) missziók kikopnak Nyugat-Afrikából, és Kína és Oroszország nyomul, az amerikaiak nem akarják feladni a térséget. Egyelőre főként katonai szinten szeretnének létrehozni valamiféle nyugat-afrikai egységet, amelyet ellenőrzésük alatt tarthatnak. Ez az egység a szélsőséges iszlamista erők elleni fellépés alapján jöhetne létre. Ezt az az ENSZ is megpróbálta a Minusma-, Franciaország pedig a Barkhane és a Takuba-misszióval.
Oroszország ráerősít a diplomáciára is.
Idén nyáron tervezik megrendezni Szentpéterváron az Afrika-csúcsértekezletet,
amelyre a fekete kontinens 54 államából várják az államfőket. Amerika még Obama idején rendezte az utolsó amerikai–afrikai csúcsot, amelyen 49 államfő vett részt.
Kína előz
Gazdaságilag az EU vélhetően elbóbiskolt, pedig Afrika közel is van és befolyása is lenne a fekete kontinensre, hogy az unió iparához, hadiiparához szükséges alapanyagokat innen szerezze be. Idén márciusban Brüsszelben bemutatták a kritikus anyagokról szóló törvénytervezetet, amellyel a klímaváltozás negatív hatásait, a szén-dioxid-terhelést is csökkentenék. Előmozdítanák a lítiumbányászattal az elektromos járműgyártást, a belső égésű motorok nyugdíjazását – és biztosítanák a példátlan fellendülés előtt álló európai hadiipar alapanyag-szükségletének egy nem elhanyagolható részét.
Ám az EU a három fontos afrikai lítiumhatalom (Kongói Demokratikus Köztársaság, Mali és Zimbabwe) egyikével sincs igazán jó kapcsolatban.
Ezzel együtt jelenleg még az EU Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere, azonban az Economic Intelligence Unit (EIU) felmérése szerint Kína öt-hét éven belül letaszítja erről a trónról Európát. Peking már ma utcahosszal veri Washingtont, Kína magasan a fekete kontinens legfontosabb kereskedelmi partnere. Tavalyelőtt a kétoldalú kereskedelmi forgalom 254 milliárd dollárra rúgott, ami a négyszerese az Egyesült Államok és Afrika kereskedelmének. Peking durván kétszer annyi közvetlen külföldi beruházást (FDI) hajt végre Afrikában, mint Washington. Továbbá Kína az afrikai államok legnagyobb hitelezője.
Orosz ambíciók
Oroszország mint gazdasági kereskedelmi hatalom nem veheti fel a versenyt sem az EU-val, sem pedig az USA-val vagy Kínával. Moszkva szinte egyetlen fegyvere ezen a téren a hadiipar. Ahogy a Carnegie Alapítvány friss tanulmánya megjegyzi, annak ellenére, hogy Ukrajnában súlyos harcokat folytat,
Oroszország nem adta fel ambícióit a Nyugattal alapvetően bizalmatlan globális Délen.
Moszkva a Száhel-övezetre, Afrika zűrzavaros területére fókuszál, amely Szenegáltól egészen a Vörös-tengerig húzódik. Mali és Burkina Faso a két kiemelt célország. A Kreml Száhel-övezeti nyomulásában a nyugati politika hibás húzásaira, az Európa-ellenes nézetekre és a nemzetközi közösség tehetetlenségére épít – véli a Carnegie tanulmánya.
Moszkva érdeklődésének egyik fontos eleme a Száhel-övezet néhány államában (Niger, Közép-afrikai Köztársaság) található urániumkészlet. Ez a Nyugat számára legalább két okból fontos. Egyrészt a feszült nemzetközi helyzetben az országok fegyverkeznek, az atomfegyverrel rendelkezők még több ilyen eszközt akarnak, azok közül pedig, amelyeknek nincs, néhányan atomhatalommá válnának. Oroszországnak mint a világ egyik meghatározó atomerőmű-építőjének, a két nukleáris szuperhatalom egyikének szüksége van urániumra, mind az atomerőművek fűtőelemei, mind pedig atomfegyverkészletei megújítása, bővítése céljából.
