Ukrajna a tavalyi, minimum 30 százalékos gazdasági visszaesés után idén újabb jelentős GDP-csökkenésre számíthat. A márciusban Kijevben járt és az újabb IMF-hitelről tárgyaló szakértői küldöttséget vezető Gavin Gray ennél jóval optimistább: csapatával együtt 2023-ra legfeljebb 3 százalékos GDP-visszaesést prognosztizál, de akár a bruttó hazai termék 1 százalékos növekedését sem zárja ki.
Az orosz támadás megindulása óta a nemzetközi közösség mintegy 115 milliárd dollárnyi – részben vissza nem fizetendő – támogatást nyújtott Kijevnek. A Világbank (WB) 20,6 milliárd dollárt mobilizált, ebből 18 milliárdot már át is utaltak az ukrán központi banknak. A minap hagyták jóvá a Nemzetközi Valutaalap (IMF) több mint 15,6 milliárd dolláros újabb pótlólagos (EFF – Extended Financing Facility) 48 hónapos futamidejű Ukrajna-hitelkeretét. A Valutaalap listáján a három legnagyobb hitelezett állam: Argentína, Egyiptom és Ukrajna.
Mindezek kapcsán joggal teszik fel az alapkérdést:
vissza is fogja Ukrajna fizetni ezeket a hiteleket?
Van-e egyáltalán létjogosultsága az ilyen kérdésfeltevésnek? Hiszen Ukrajna támogatása, hitelezése elsősorban nem közgazdasági, hanem politikai-katonai alapú. Nem a visszafizetés, hanem Kijev katonai győzelmének az előmozdítása a stratégiai cél. Az Ukrajnának nyújtott hitelek tekintélyes részét a Párizsi Klub 22 tagja, államok adták-adják. Az 1956 óta létező Párizsi Klub (Club de Paris) tagjai a főbb nyugati hitelező államok, de köztük van – jelenleg pusztán formálisan – Oroszország is. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank más nemzetközi pénzügyi és segélyszervezetekkel (a többi között az OECD, UNCTAD, EBRD) együtt megfigyelői, de nem tárgyalópartneri minőségben van jelen a Párizsi Klub tanácskozásain.
Egyelőre három éves visszafizetési moratórium van érvényben az ukrán (IMF) hitelekre, amit meg akarnak hosszabbítani újabb 3 évre, egészen 2027. január elsejéig. Viszont a visszafizetést érintő kérdésre nincs jó válasz.
Rossz forgatókönyvek
A kiindulási alap, forgatókönyv, amelyet a kijevi állásponttal egybevágóan a legtöbb nyugati fővárosban hangsúlyoznak, de facto tényként kezelnek: Ukrajna győz az Oroszországgal vívott országfelszabadító háborúban, majd a nyugati tőke beáramlik az országba, amely hallatlan tempójú fellendülést mutat majd fel, és komoly visszafizető képességre tesz szert – erősen vitatható. A háború kimenetele kétséges, befejezésének időpontja még inkább. A Nyugat arra számít, hogy legkésőbb 2024-ben Ukrajna győzelmével véget ér a háború.
Egyelőre az sem teljesen világos, mit értenek győzelmen.
Az Oroszország megszüntetését? A Putyin-rendszer megbuktatását?Ukrajna teljes területe, beleértve a Krím-félsziget, felszabadítását, visszatérést az 1992-es határokhoz? Az oroszok jelenleg az ország területének valamivel kevesebb, mint húsz százalékát ellenőrzi, ebbe beleértik a Krímet is.
Támogatási alap kérdőjelekkel
Felvetődött a gondolat – amelynek támogatása erősen kérdéses – hogy a nyugaton lévő oroszországi javak, oligarcha-vagyonok, luxusjachtok, devizatartalékok konfiskálásával olyan ukrán alapot hoznak létre, amely ennek a 300-400 milliárd dollárnyi pénzmennyiségnek, mint fedezetnek az alapján kötvényeket bocsát ki. Ez a pénz egyes elképzelések szerint akár formailag oroszországi tulajdonban is maradhat, ám a hozamokból (és akár az alaptőkéből is) ténylegesen az ukrán szükségleteket, fegyverbeszerzéseket, az újjáépítési költségeket finanszíroznák.
Erősen kétélű az ötlet. Visszafoghatja Kína, Ázsia, Afrika, a fejlődő „harmadik világ” a Nyugat államaiban tervezett beruházásait, tőkekihelyezését – hiszen attól tarthatnak, hogy
az ukrán példa, Moszkva értékeinek lefoglalása, elkobzása gyakorlattá válhat.
