Nem tartják tréfának Latin-Amerika tehetős és most már egyre inkább középosztálybeli polgárai az országaikban végbemenő baloldali fordulatot, mindenkinek megvan már a B terve a politikai zavarok esetére – írja a Bloomberg.
A régió öt legnagyobb gazdaságának lakosai és vállalatai tavaly nagyjából 137 milliárd dollárt vontak ki országaikból.
Ez a szám a pénzintézeteket tömörítő Institute of International Finance előzetes adatai szerint 41 százalékkal haladja meg a 2021-es adatot, és 2010 óta a legmagasabb.
Bár senki sem követi nyomon, hogy hová megy a pénz, a népszerű célpontok között szerepel a Dominikai Köztársaság, Panama, Spanyolország és az Egyesült Államok.
A mexikóiak például 2020 óta több mint 700 millió eurót költöttek spanyolországi ingatlanokra és építkezésekre.
A kolumbiaiak pedig csak az elmúlt hónapokban 500 panamai ingatlant vásároltak – becsüli Samuel Urrutia, aki a kanadai Colliers International ingatlanbirodalom régiós cégét vezeti.
A szupergazdagok New Yorkban vagy Madridban vásárolnak ingatlant, a tehetősek Miamiba mennek, míg az éppen csak jómódúak Panamát vagy a Dominikai Köztársaságot keresik fel
– mondja.
Mégis, egyetlen város sem profitál jobban a latin-amerikai sorscsapásból, mint Miami, amelynek a történelme és a fejlődése olyannyira összefonódott Közép- és Dél-Amerikáéval, hogy gyakran csak Latin-Amerika fővárosaként emlegetik.
Jellemző, hogy Miami egyik legnagyobb ingatlanfejlesztője, a Related Group kolumbiai és mexikói ügyfelei 2021 vége óta 600 millió dollár értékben vásároltak ingatlanokat. Tavaly csak a kolumbiaiak rekordszámú, 1222 Miami környéki ingatlant vettek, ami mintegy 30 százalékos növekedés az előző évhez képest.
Minden alkalommal, amikor egy latin-amerikai országban a baloldal hatalomra kerül, megindul a pénz Dél-Floridába
– mondja Raul Henriquez, a miami Insigneo Financial Group vagyonkezelő elnöke. Az elmúlt öt évben a cége által kezelt nagyjából a hatszorosára, 18 milliárd dollárra duzzadt.
José Luis de Dios Crispi, a chilei Kaiross Corp. pénzügyi tanácsadó cég ügyvezetője pedig arról beszélt a Bloombergnek, hogy a 180 legnagyobb chilei családi cég nagyjából 40 százalékának van ingatlanbefektetése az Egyesült Államokban, egyébként szinte kivétel nélkül mindenki Dél-Floridát választja, és átlagosan évente 30-40 millió dollárt öntenek amerikai ingatlanokba.
A chilei pénzügyminisztérium szerint ugyanakkor az elmúlt évben kevesebb pénz hagyta el az országot, és a Chilébe érkező külföldi befektetések is megélénkültek.
A latin-amerikai történelem legújabb, gyakran „rózsaszínű áradatnak” nevezett baloldali fordulata 2018-ban kezdődött, amikor Andrés Manuel López Obrador hatalomra került Mexikóban.
Aztán 2019-ben a szocialista színezetű politikai erők kormányra léptek Argentínában, 2021-ben Chilében és Peruban is győztek, tavaly pedig Brazíliában és Kolumbiában következett be a balra át.
Erre még nem volt példa a történelemben, gyakorlatilag az egész régió rózsaszínűvé vált
– jegyzi meg az amerikai hírügynökségnek Talbert Navia, a Winston & Strawn ügyvédi iroda egyik vezetője, aki az 1980-as évek vége óta ad tanácsokat latin-amerikai hátterű vállalati ügyfeleknek.
A Nemzetközi Valutaalap különben 1,7 százalékos GDP-növekedést prognosztizál Latin-Amerikában erre az évre, ami lassabb, mint a többi feltörekvő piac várható bővülése.
Mauricio Cárdenas volt kolumbiai pénzügyminiszter szerint a tőkemenekítés fékezi a növekedést és megnehezíti a szocialista politika megvalósítását is.
„A gazdagok elmennek, a gazdaság szenved, az nő és a zavargások fokozódnak, ez egy ördögi kör” – mondja.
A mexikói pesót leszámítva szinte minden fontosabb deviza értéke csökken a dollárral szemben, ami tovább növeli az inflációt, a központi bankokat kamatemelésre kényszeríti és megnehezíti a vállalkozások számára a hitelfelvételt.
Argentínában az ottani peso 2020 eleje óta több mint 70 százalékot veszített az értékéből, az infláció pedig elérte az évi 100 százalékos mértéket.
Chilében a jómódú családok észak-amerikai befektetései ellehetetlenítik a startupok finanszírozását – panaszkodik a tanácsadó Dios Crispi.
„José, szeretem az üzletet, de sajnos csak az Egyesült Államokban fektetünk be” – mondják.
Számunkra ez nagyon szomorú
– teszi hozzá.
