Nagyot esett a csütörtöki adatok szerint az Csehországban. A közép-európai gazdaságokat figyelő elemzők szerencsés helyzetben vannak abból a szempontból, hogy a régió országaiban gyakran nagyon hasonló folyamatok zajlanak, ezért könnyebb olvasni a jövőt például ebben az esetben is: az inflációban várhatóan ugyanaz zajlik majd le Magyarországon is némi késéssel, mint Csehországban.
A jóslás ebben a tekintetben azért viszonylag könnyű, mert a fő inflációs ráta éves összehasonlításban méri az árakat, ezért – különösen nagy elmozdulások időszakában – rendkívül nagy súlya van benne annak, ki hol állt egy évvel korábban.
A cseheknél pedig hamarabb kezdődött az infláció emelkedése, és hamarabb is tetőzött, mint nálunk, miközben jelentős részben ugyanazok az alapokok mozgatták a drágulást. Nyugat-Európában is, de a közép-európai régió országai sok közös jellegzetességeket hordoznak még több mint három évtizeddel a nyugattal való újraegyesülés után is. Például abban, hogy hajlamosabbak a magasabb inflációs ráták elérésére.
Mivel Európa legnagyobb inflációs hulláma a hidegháborús idők óta fáziskülönbségekkel érkezett a régióba is, az „egyszer kopp, másszor hopp” szólás híven írja le, amit ezekben az években átélünk. Tavaly az év első felében itthon a rosszban is kellemes utóízt jelentett, hogy más országokban – nem csak a cseheknél, hanem a románoknál is, sőt még szélsőségesebb módon a Baltikumban – gyorsabban érkezett az inflációs cunami, és magasabb volt, mint nálunk. (Speciális a lengyelek helyzete, akik két egymást követő hullámot is megéltek tavaly.)
A „büntetés” számunkra most érkezik, hiszen az éves árindexeket a csehek, románok, baltiak ezekben a hónapokban már a náluk magas tavalyi árszintekhez mérik, miközben nálunk akkor még alacsonyabbak voltak az árak, azaz ehhez képest most magasabb az éves változás indexe. Az év második felére azonban fordul majd a helyzet. Az előbbi csoportban, köztük
a cseheknél a nyáron már tetőzött az infláció, és azóta csökken, nálunk pedig csak a következő hat-hét hónapban kapcsolnak be a magas összehasonlító éves adatok.
Illusztráció: a cseh éves infláció egy éve 16 százalék volt, az észt 20 százalék, a magyar még csak 10,7. Akkor ennek örültünk (bár visszafogottan, hisz az utóbbi is nagyon sok.) Az év végére aztán a magyar ráta 25 százalék fölé szökött, miközben a cseh a vénasszonyok nyarán elért 18 százalékos csúcsról addigra már 15,8 százalékra csökkent. Az év eleji áremelések után áprilisra most már csak 12,7 százalékot jelentettek, ami alig több mint fele a miénknek, miközben a múlt hónapban a cseh árak már csökkentek is, 0,2 százalékkal.
A magyar inflációs ráta már lassú hanyatlásnak indult a legutóbbi adatok szerint, és ha nem érkezik váratlan sokk külföldről, csak a bázisadatok emelkedése miatt a következő hónapokban követheti majd a csehek mintázta csökkenést.
Elindult az infláció a lejtőn, és ezt már a pénztárcánk is érezheti – összefoglalóSzerda reggel a Központi Statisztikai Hivatal közölte a legfrissebb inflációs adatokat, és a fogyasztói áremelkedés üteme már látványosabban lassult. 24 százalékos volt az infláció áprilisban, ez 1,2-del kisebb érték, mint amit egy hónappal korábban láthattunk. Az élelmiszerek esetében tetten érhetőbb a folyamat, viszont a szolgáltatásoknál még mindig látható drágulás. |
Nem feltétlenül fogja a magyar folyamat minden részletében lemásolni a csehekét, de jelentős részletekben mutatkozhatnak azonosságok-hasonlóságok, többe közt valószínűleg az alacsony jövedelmű háztartások számára nagy fájdalmat okozó élelmiszerszámlákban. Biztató, hogy a cseheknél az élelmiszerek éves drágulásának rátája a márciusi 23,5 százalékról áprilisra 17,3 százalékra mérséklődött, ami természetesen még mindig fájó mérték.
Nehezebb összehasonlítani a régiós kiskereskedelmi forgalom adatait, hiszen ebben az esetben kevésbé a bázis számít, mint a háztartások fájdalomküszöbe, amit pedig az befolyásol a legerősebben, hogy mennyivel emelkedtek a bérek.
A cseh bérek sokkal kevésbé emelkedtek, mint a magyar bérek, ezért ők hamarabb ütköztek a fájdalomküszöbbe: a nálunk jelenleg látott hatalmas visszaesés a fogyasztásban a drágaság miatt náluk már tavaly nyáron bekövetkezett. Ha csökken az infláció, vagy utánaemelik a béreket, mérséklődik a háztartások fájdalma is, és ez a fogyasztás javulásához vezethet.
A cseheknél már mérséklődött a fogyasztás éves csökkenésének az üteme. Megjegyzendő, nem hatalmas béremeléseknek köszönhetően, hanem azért, mert visszavonulóban van az inflációs hullám. Hatalmas jövedelememelkedésre a cseh háztartások nem számíthatnak, hiszen a kontinens gazdasága szenved, és bár a csehektől nem tartja vissza a nekik járó uniós pénzeket Brüsszel, mint a lengyelektől és a magyaroktól, az ő állami költségvetésük is megérzi a bajokat.
Várhatóan a csütörtöki nap jelent be a kiadásokat csökkentő, az adókat emelő költségvetési kiigazítási csomagot a cseh kormány. Az infláció csökkentését a pénztárcák megzabolázásával ez segítheti, a fogyasztás növelését azonban aligha.
Siralmas kiskereskedelmi adatok érkeznek egész EurópábólMeghozta „gyümölcsét” a drágítás, hatalmasat zuhant a magyar kiskereskedelmi forgalom, és az Európa többi részéből szintén pénteken érkező adatok szerint szinte mindenütt hasonlóképpen reagáltak a vásárlók az árak elszaladására. |
A cseh korona valamelyest erősödött egyébként az inflációs adatok után. Az infláció csökkenését követően ugyan aligha szigorítja monetáris politikáját a cseh jegybank, de a lazítás sem valószínű, hiszen az infláció még mindig magas, amiért a jegybank és a kormány egymást okolja.
Ugyancsak változatlanul hagyta kamatait szerdán a lengyel jegybank.
