Újra fellángoltak a politikai viták Berlinben; a szociáldemokraták mellett kormányzó szabaddemokraták (FDP) és a zöldek ismét egymásnak estek – tesztelve ezzel a koalíció szakítószilárdságát.
Fotó: DesignRage
A piacpárti FDP és a klímavédelmet elsődleges prioritásként kezelő Zöldek ezúttal azon veszett össze, hogy egy törvényjavaslat betiltaná a háztartásokban a fűtőolajjal, illetve gázzal történő fűtést – ráadásul nem csak az új építésű lakásokban, de a meglévőkben is –, ha a meglévő készülékek cserére szorulnak. A magyar szemmel elképzelhetetlen törvényjavaslatban korábban elvi egyetértés született a három párt között.
A választóknak azonban nagyon nem tetszik a villanyfűtési alternatíva, attól tartanak, hogy tovább emelkedik a rezsiszámla. Így a legkisebb koalíciós partner, az FDP népszerűsége védelmében közölte, hogy nem támogatja immár a javaslatot. A Zöldek pártja persze tombol:
„Szeretném leszögezni, hogy az FDP nem tartja a szavát”
– jelentette ki Robert Habeck, alkancellár, a baloldali párt társelnöke. Christian Lindner, az FDP által delegált pénzügyminiszter viszont továbbra is a javaslat alapvető átdolgozását tartja szükségesnek, mielőtt a Bundestag szavazna róla. A legnagyobb koalíciós tag, a szocdemek egyelőre kivárnak, belefáradtak már, hogy közvetítsenek a szinte állandóan civakodó kisebbségi partnereik között.
Veszekedő németek
A Politico című lap beszámolója szerint a veszekedő németekből már Brüsszelnek is elege van. A portálnak nyilatkozó uniós hivatalnokok szerint
ha kérdeznek valamit Berlintől, három különböző választ kapnak rá attól függően, hogy éppen melyik minisztériumot hívják fel.
A németeket tartják a leglassabbnak az uniós kérdésekben elfoglalt álláspont kialakításában, ami roppantul megnehezíti a döntéshozatalt.
Az igazi szakítópróba azonban a hét hátralévő részében kezdődik csak el Berlinben. A koalíciós torzsalkodásokat eddig viszonylag könnyen el lehetett rendezni – ide-oda csurrant-cseppent egy kis támogatás az adott párt által fontosnak tartott projektre. Most viszont a kormány kifogyni látszik a politikai kenőanyagból. A jövő évi költségvetésből ugyanis kellene még vágni jó 20 milliárd eurót, hogy teljesüljön a németek által hagyományosan komolyan vett hiánycél – ez szinte szó szerint húsba vágó megszorításokat s ezekkel együtt garantáltan további koalíciós ketrecharcot jelent.
A hangütést Habeck adta meg a héten, aki szerint „Németországnak sürgősen forrásokra lenne szüksége szinte minden területen, különösen a dekarbonizációban és a digitalizációban”. A három párt egymástól szinte teljesen eltérő nézeteket képvisel arról, hogy miként is lehetne
2030-ra 55 százalékkal csökkenteni az ország szén-dioxid-kibocsátását, s 2050-re karbonsemlegessé tenni Németországot.
Mindezt egy recessziós gazdasági környezetben, amikor csökkennek az adóbevételek, így egyre nehezebb a megújuló energiatermelést támogatni. A dekarbonizációs folyamat része a lakások fűtésének átalakítása is, a cikkünk elején említett törvényjavaslat elrendelné, hogy jövőre már 65 százalékban megújuló forrásokból fűtsék a lakásokat.
Belpolitikai vita a külpolitikáról
A koalíciós huzakodás az eddig többé-kevésbé egységes külpolitikára is kihat. A koalíciós partnerek máig nem tudtak megegyezésre jutni a külpolitikai szempontból létfontosságú nemzetbiztonsági stratégiáról, holott ezt már a februári müncheni biztonsági konferencián prezentálni kellett volna. Most éppen az FDP kukacoskodik utolsó pillanatos változtatási javaslatokkal a kiberbiztonságban – a jelenleg elfogadási határidő a szinte biztosan nem tartható június 14.
A nemzetbiztonsági stratégia késlekedése azonban bizonyos szempontból kapóra jön a szocdemeknek, ugyanis enélkül nem lehet a Kína-stratégiát sem elfogadni. Márpedig ennek a tervezetében
az eddigi irányvonalhoz képest hajmeresztő dolgok szerepelnek.
A Zöldek által irányított külügyi tárca Annalena Baerbock vezetésével elszabadult hajóágyúként rombolja a német üzleti érdekeket, ami érthető módon az FDP-nél veri ki a biztosítékot, de Scholz kancellárnak is igen kellemetlen perceket szerez. A külügy keményebb fellépést szorgalmaz – főleg emberi jogi szempontok miatt – Kínával szemben, csökkentené a német export Kínától való függését, és szorosabb kapcsolatokat javasol Tajvannal (például egy beruházási megállapodás megkötését). Németország a legnagyobb beruházók között van Kínában, eddig az üzleti érdek felülírta az emberi jogi kérdéseket. Ha a Zöldeken múlik, most fordul a kocka. A 61 oldalas dokumentumtervezetet a jelenlegi elképzelések szerint már jövőre hatályba is léptetnék.
