Teljesen átírta Európa energiaellátását az oroszok által Ukrajna ellen indított háború. Az orosz energiahordozókra kivetett szankciók jelentősen felértékelték a kontinens meglévő készleteit, ráadásul a megbízhatatlan orosz szállítók helyét – elég a nyugatot ellátó gázvezetékek tavalyi önkényes kapacitásszűkítésére gondolni – a stabil ellátásra törekvő szereplők foglalták el. Élükön Norvégiával, ahol az utóbbi években a környezetvédők és a kormány által támogatott energialobbi közötti feszültségek kulminálódtak az újabb lelőhelyek feltárási tervei kapcsán.
A gyökeresen megváltozott helyzet azt eredményezte, hogy Norvégia Európa első számú gázellátója lett, fokozta kitermelését és a szállításait, hogy az unió tagállamai biztonsággal átvészelhessék a telet.
A stabil ellátáshoz ezt követően az is kell, hogy felmelegítsék a sarkvidéki területekre kidolgozott feltárási terveket és az intenzív megvalósításukra koncentráljanak. Szakértői számítások szerint a hetvenes évek óta olajiparát szisztematikusan fejlesztő és abból meggazdagodó
Norvégia feltáratlan szénhidrogénkészleteinek közel kétharmada a Barents-tenger mélyén található,
ám eddig a rendkívül nehéz körülmények közepette végzett kutatások kevés meghatározó jelentőségű mezőt fedeztek fel, igaz, a kutatási-fúrási infrastruktúra optimálisnak nem nevezhető volta nagyban megnehezítette a munkálatokat.
Tisztában vannak a felelősségükkel és a velük szemben támasztott elvárásokkal a Barents-tengeren olaj és gáz után kutató Var Energi vezetői is. Torger Rod vezérigazgató szerint több pénz kell az intenzívebb kutatásokhoz, és ez több találatot is eredményez majd. Két szénhidrogénmezőjüket, a Goliatot és a Snohvitot már termelésbe fogták, más területeiken a fúrásaikat sűrítették és felgyorsították, hogy mielőbb eredményt tudjanak produkálni.
Ebben a természet is segíti őket, hiszen a Golf-áramlat melegítő hatása miatt egész évben jégmentes környezetben tudnak dolgozni. Nemrég sikerekről is beszámolhattak, a Goliat mező közelében az Aker BP-vel közösen folytatott Lupa-projekt a norvég kontinentális talapzat egyik legnagyobb találatával kecsegtet, a szintén közeli Countach kutatófúrás is célba talált, ami jó előjel a további három-négy környékbeli kutatás eredményességére vonatkozóan – mondta Torger Rod.
Az olajkutató cégek felülről is érzik a nyomást,
Terje Aasland kőolaj- és energiaügyi miniszter a múlt héten az északi Hammerfest városában tartott beszédében intenzívebb munkára ösztökélte az olaj- és gázipari vállalatvezetőket, sőt, társadalmi felelősségüknek nevezte, hogy több szénhidrogént találjanak a Barents-tengeren.
Ezt persze nem elég akarni, több kell hozzá. Az akarat mindenesetre valamennyi döntési szinten megvan. Az ellenzőkkel vívott harc viszont komoly energiákat köt le. A zöldek szerint az energiavállalatoknak és a működési feltételeiket megszabó kormánynak épp a sarkvidéki olajkutatás felhagyásával kellene példát mutatnia a klímaváltozás ellen vívott harcban – írja a Bloomberg.
A környezetvédők akciói egyelőre nem mondhatók túl sikeresnek.
Három éve zajlik az a per, amit a klímaaktivisták indítottak a Barents-tengeri új olajfúrások engedélyezése ellen, de ezt elbukták, noha a legfelsőbb bíróságig is elmentek. Az ügyet most az Emberi Jogok Európai Bírósága vizsgálja.
Miközben a jogi harc folytatódik, a vállalatok folytatják a fúrások fokozására irányuló terveket. Az Aker BP egyébként 2021-ben hátrébb vonult, a kutatási terveit inkább jegelte, de most, a sikeres feltárások kapcsán mérlegelnie kell, hogy milyen irányban folytatja a tevékenységét. Ugyanez igaz a legnagyobb norvég állami olajtársaság, a még északabbra dolgozó Equinor vezetésére is.
Náluk a hatalmas Wisting szénhidrogénmezőre vonatkozó terveket kell felülvizsgálni, miután azokat technikai korlátok és a magas kitermelési költségek miatt tavaly átmenetileg az asztalfiókba süllyesztették. Most előveszik őket, és Grete Birgitte Haaland, az Equinor északi területekért felelős kutatási-termelési alelnöke szerint 2026-ra megoldást találnak.
A Wisting már csak a mérete miatt is meghatározó, úgyhogy a termelésbe állítása alighanem borítékolható.
A csaknem félmilliárd tonna olajegyenértékkel jellemzett, Hammerfesttől mintegy 310 kilométerre északra, a semmi közepén fekvő mezőnél az infrastruktúra kiépítése és költségigénye jelenti a legnagyobb akadályt.
Az Equinor legközelebbi mezőjén, a Wistingtől mintegy 160 kilométerre eső Johan Castbergen jövő év végén kezdik a kitermelést, ott egy úszó termelő- és tárolóhajó fogja a közeli terminálba szállítani a felszínre hozott energiahordozót.
A Barents-tengeren több az olaj, mint a déli feltárt mezőkön, viszont amíg ott már adott az infrastruktúra, addig északon ennek a megteremtése extra költségekkel jár, és a kitermelés vélhetően alacsonyabb hozzáadott értékkel kecsegtet
– vázolta a különbségeket Torger Rod, a Var Energi vezérigazgatója. Ez is közrejátszott abban, hogy a norvég olajtársaságok az elmúlt években inkább a meglévő platformokhoz közeli feltárásokra összpontosítottak, hogy csökkentsék a fejlesztési költségeket. Az ukrajnai háború azonban új helyzetet teremtett.
A kormány 92 kutatási blokkot jelölt ki a 2023-as engedélyezési fordulóban, ezek közül 78 a Barents-tengeren található, ami jól jelzi a terület hirtelen felértékelődését.
