Orosz-ukrán háború: mi lesz az ukrán fegyverekkel békeidőben?

Ukrajna ez idő szerint a világ azon része, ahol a legnagyobb a hagyományosfegyverzet-sűrűség. A teljes Nyugat, beleértve Ausztráliát, Kanadát – fegyverfeleslege, leselejtezett, de még működőképes, erkölcsileg elavult, de jó műszaki állapotú fegyvermennyiségét Ukrajnának szállította az orosz–ukrán háború kitörése után. Mi lesz ezzel a hatalmas fegyvermennyiséggel, ha bekövetkezik a tűzszünet vagy akár a béke?

Egyfelől van (lesz) egy gazdaságilag kivéreztetett, területileg megszabdalt, területe legalább egyötödét, lakossága legalább egyharmadát elvesztett ország. Rengeteg a fegyver, és a munkabíró emberek többsége évek óta a fronton harcol, s az egyetlen dolog, amihez ért: a gyilkolás. Nincs szakképzettségük. Elfelejtették, milyen is a gyári munka. És a legfontosabb: nincs elég munkáskéz.

A sokféleség átka 

Másfelől ott van a katonai raktárakban, a frontvonalakon a hatalmas mennyiségű fegyver. Óriási hátrány a sokféleség. Amikor Oroszország 2022 februárjában megindult Ukrajna ellen, az egész nyugati világ megmozdult. Fegyverek ezer tonnái áramlottak hajókkal, vasúton, az értékesebbek repülőgépen Ukrajnába. Az ukrán hadseregnek ez egyrészt létfontosságú volt, ugyanakkor jelentős hátrányokkal is járt.

• Minden fegyverrendszer más, mindegyik kezelését meg kell tanulni. 
• A NATO hivatalos nyelve ugyan az angol, de jól a katonai szaknyelvet nagyon kevesen ismerik, még az ukrán fegyvertechnikusok között is, ráadásul a szállító nemzet szakfordítói is tévedhetnek. 
• Probléma a fegyverrendszerek karbantartása is, talán a legnagyobb. Ahány küldő ország, annyiféle nemzeti norma (amely vagy igazodik a NATO-szabványokhoz, vagy nem). 
• Ráadásul minden előző pontot élesben, harctéri helyzetben is végre kell tudni hajtani.

Jó például szolgálnak minderre a nyugati tüzérségi rendszerek. Ukrajna jelezte, hogy a hagyományos csöves nehéztüzérség – amitől jó néhány NATO-ország, köztük Magyarország is megszabadult a kétezres évtizedben – továbbra is meghatározó jelentőségű számára. Ám a háború második évétől át kellett állni a drónokra; bekövetkezett a kisebb méretű, „repülőgép típusú”, azaz merev szárnyas, vagy helikopter típusú, távirányított drónok időszaka. Az irányzat: a nagyobb, nehezebb, repülőgép típusú, merev szárnyú drónok jönnek. 

Ezeket már nem kézből indítják, mint a kisebbeket, és nem is a sok üzemanyagot elhasználó indítórámpákról, hanem csörlővel húzzák fel őket 100-300 méter magasra, mint a kisebb vitorlázó repülőgépeket. Itt beindul a drónok saját hajtómotorja – általában propellerek vagy a legújabbaknál már ismét a sugárhajtóművek –, amelyek 180–600 kilométeres óránkénti sebességgel hajtják a drónokat. Némelykor 1500–2000 kilométeres távolságra is. 

Kísértést is jelent az orosz–ukrán háború során felgyűlt rengeteg fegyver

A sok fegyver egyben kísértést is jelent. Ukrajna Európa egyik legszegényebb állama, de az egyik legerősebb hadsereggel, legalább egymillió harcedzett, tapasztalt, 18–60 év közötti férfit számláló sereggel rendelkezik. 

Európában, a NATO európai államai közül legfeljebb Törökország veheti fel haderőnagyságban, harci tapasztalatokban a versenyt az ukránokkal. 

A legnagyobb fegyverszállító az USA, amely nemcsak mennyiségben, de minőségben is messze az összes többi donor ország előtt jár. Amerika legnagyobb fegyvergyárai állítják elő a hosszabb távú, Ukrajnának szállított taktikai rakétarendszereket, legyenek azok a HIMARS nagyobb kaliberű, irányított taktikai ballisztikus rakétákat indító rendszerei, vagy a Patriot lég- és rakétavédelmi rendszerek, amelyek ma Ukrajna legkorszerűbb ilyen eszközei. 

A fegyverszállítókat, a szállításokat az észak-németországi Kieli Világgazdasági Intézet (IFW-Kiel – Institut für Weltwirtschaft – Kiel) regisztrálja 41 állam adatai alapján. Az angolul Ukraine Support Tracker (Ukrajna támogatásának mutatója) alapján arányaiban (a GDP 0,75 százalékán felül) négy skandináv állam (Norvégia, Svédország, Finnország és Dánia), továbbá a Balti Hármak (Észt-, Lettország, Litvánia) és Lengyelország, Belgium adott legtöbb segélyt. Eszerint Európa már átvette az USA-tól a fő fegyverszállító szerepet. 

Moszkva soha nem fogja elfogadni Ukrajna NATO-tagságát

Ha vége lesz a háború aktív szakaszának, Ukrajna vélhetően megtartja a rendelkezésére álló fegyverzet nagy részét – ha ezt az esetleg létrejövő békeszerződés megengedi. Egyelőre a tényleges hadi helyzet alapján a realitások és a Zelenszkij-vezetés elvárásai nagyon távol állnak egymástól. Ukrajna például szerződésbe foglalná jogát, hogy a NATO tagja legyen. Ezt Moszkva sohasem fogja elfogadni. 

Ami persze nem fogja megakadályozni Ukrajnát, hogy 

Ez egyébként egyezik is a jelenlegi a nemzetközi gyakorlattal. A nyugati NATO-államok a kevésbé tehetős keleti, újdonsült NATO-tagoknak adják el leselejtezett fegyvereiket. Például Portugália, amely maga is másodlagos piacon vett repülőgépeket, fegyvereket, továbbadta légiereje leselejtezett gépeit Romániának, amely saját régi szovjet-orosz MiG-jeit (MiG-21-eseket) adta el a harmad-, negyedleges piacokon, ahol az afrikai országok a fő vevők. Ugyanez érvényes a tüzérségi eszközök, kézifegyverek piacára is. 

Németország kivételes helyzetben van. Egyrészt Nyugaton még mindig a német fegyverrendszereket tartják műszakilag a legjobbaknak (lásd a KEPD350-es Taurus cirkálórakétákat). Csakhogy ezek, mint Ukrajnában a 155 milliméteres PzH-k jelezték, roppant érzékenyek, karbantartás-igényesek. Az ukránok meg ezzel nem törődtek (megszokták, hogy a szovjet-orosz fegyverek karbantartásigénye alacsonyabb), úgyhogy a harctér kategóriájukban legjobb fegyvereit most kénytelenek voltak kivonni az aktív első vonalbeli harctéri szolgálatból.