Igyekszik visszaszerezni az olajpiac fölötti irányítást az Egyesült Államok. Míg a kőolajtermelő országok a felszínre hozott mennyiség csökkentéséről döntöttek, az amerikai termelők a kitermelés növelhetik:
az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége (EIA) szerint idén 1,6 millió hordó készlettel növelhetik a mennyiséget, amivel kivehetik a kormányrudat a kartell kezéből.
A többletmennyiségről nem a palaolaj-termelők gondoskodnak, a friss mezők Kanadában és Dél-Amerikában fekszenek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szóban forgó mezők termelését akkor sem lehet csökkenteni, ha az árak esésbe fordulnak – írja a Bloomberg.
Annyi azonban bizonyos, hogy a frissen bevont mezők teljesen ellensúlyozzák az OPEC, illetve a szövetséges Oroszország által vállalt termeléscsökkentést, amivel a kartell a globális olajárak emelkedését szeretné előidézni.
A nyugati félteke az a biztonságos forrás, amelyre globálisan, középtávon nagy szükség van ahhoz, hogy az olajárak ne ostromoljanak folyamatosan újabb csúcsokat
– mondta a Rystad Energy latin-amerikai részlegének vezetője, Schreiner Parker. „Brazíliában, Mexikóban, Guyanában, Argentínában és még Venezuelában is növekszik a termelés idén, ami elősegíti a globális kínálat bővülését, még az OPEC termelésmérséklése mellett is. A folyamatnak nincs vége, 2024-ben újabb 1 millió hordós kapacitást állítanak üzembe – állítja az EIA.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) korábbi vezető olajelemzője, Antoine Halff szerint a régióban a növekedés legnagyobb része a könnyű és közepes sűrűségű olajok piacán lesz. Ez megemelheti a nehéz nyersanyagok árát is, amelyeknek a feldolgozására egyébként sok finomítót állítottak át. Az új kínálat körülbelül ötöde éjjel-nappal működő mezőkről származik, így akár a túlkínálat sem elképzelhetetlen.
Texas is felpörög
Az EIA és az IEA szerint a Permi-medence 2030-ig önmagában az iráni teljes kibocsátásnak megfelelő mértékben növekszik, ezzel lekörözi az összes többi régiót. Ugyanakkor
a palaolaj-termelők inkább az állandó bevételek fenntartására összpontosítanak, mintsem több olaj szivattyúzására.
Halff szerint most már inkább az állandóságot kereső OPEC-re hasonlítanak, és a stabilitás vezető őket leginkább. Bizonyos szempontból szerencsés, ha az Egyesült Államok a West Texas Intermediate olajfajtával árasztja el a piacot. Ez ugyanis könnyebb, mint a legtöbb OPEC-tag által termelt olaj, amelyeket az amerikai fajtánál bonyolultabb finomítani.
Brazília sem rest
Idén napi 300 ezer hordóval bővítheti termelési kapacitását a legnagyobb dél-amerikai ország. Itt alapvetően a legtöbb mezőn közepes minőséget hoznak a felszínre. Ugyanakkor
bővítik a brazil tankerflottát is. Több új hajó üzembe állítása van napirenden.
Ha ezek valóban vízre kerülnek, akkor azonnal el kell kezdeniük dolgozni is, ugyanis darabonként kétmilliárd dollárba kerülnek, és tulajdonosaiknak azonnal a sólyázást követően el kell kezdeniük a törlesztést – ezt pedig valószínűsíthetően csak akkor tudják megtenni, ha a tankereik szállítanak is, nemcsak a kikötőkben vesztegelnek. Persze azért van kockázat is: a projektek késhetnek, a múlt hónapban a brazil nemzeti olajtársaság, a Petrobras már elhalasztotta három mező üzembe állítását. Összességében a rizikók miatt az EIA 200 ezer hordó olajtöbbletre számít Brazíliából idén.
Szagot kapott a miniállam is
Az alig egymillió lakosú
Guyana büszkélkedhet az elmúlt évek egyik legnagyobb olajleletével, minden esélye megvan arra, hogy az évtized végére a dél-amerikai régió harmadik legnagyobb termelőjévé váljon.
Az Exxon a területen a vártnál korábban elindít itt egy projektet, s a teljes kitermelés 2024-re eléri a 600 ezer hordót. A Goldman Sachs szerint 2030-ra a kibocsátás elérheti a napi 1,6 millió hordót is. A Guyanai Liza-mezőn feltörő olaj minősége a nigériaihoz hasonlít.
Ringbe száll az északi szomszéd
Kanadában, a világ negyedik legnagyobb olajtermel országában a Trans Mountain csővezeték bővítése a kitermelés növelését vetíti előre. A kanadai kitermelés nyolcéves csúcson van, a termelők bővítik kapacitásaikat, a Cenovus Energy Inc. további napi 120 ezer hordó szivattyúzását tervezi a következő négy évben, míg az International Petroleum Corp. bejelentett egy 850 millió dolláros olajhomoktervet, a projekt által a felszínre hozott mennyiség 2030-ra elérheti a napi 30 ezer hordót is.
Közben nagy kérdés, hogy mit tesz Oroszország.
Az és a legfejlettebb gazdaságú országok ugyan nem vásárolják az orosz Uralt, de Kína és India soha nem látott mennyiségben veszi az orosz fekete aranyat. India – éles eszű kereskedőként – egy kiskaput is kihasznál. Átcímkézi az ársapka alatti árszinten megvásárolt olajat, finomítja, majd áthajóztatja Európába, és eladja – immár piaci áron. Az orosz olajtermelés tehát az ígéretek ellenére egyelőre nem csökken. A termelés vágásáról szóló információk elképzelhető, hogy csak a piac manipulálására irányulnak. A logikus gondolkodás azt diktálja, hogy amíg van rá vevő, Moszkva korlátlanul ki is szolgálja őket – legalábbis a Kremlnek minden rubel bevételre elengedhetetlen szüksége van az ukrajnai háború finanszírozásához.
