Az Európai Központi Banknak (EKB) és a világ többi jegybankjának is folytatnia kell az elleni küzdelmet, még akkor is, ha ezzel nő a kockázata – nyilatkozta Gita Gopinath, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatója.
Az inflációnak túl sokáig tart visszatérni a célértékhez
– mondta az EKB éves fórumán a portugáliai Sintrában. „Ez azt jelenti, hogy a központi bankoknak, így az EKB-nak is,
– tette hozzá. A közgazdász szerint a világgazdaságban lezajló strukturális változások további inflációs kockázatokat hordoznak, így a jegybankoknak tovább kell finomítaniuk stratégiáikat. A pénzügyi stresszhelyzetek feszültséget idézhetnek elő az árstabilitási célok és a pénzügyi stabilitás között – mondta.
Az EKB tisztségviselői a tanácskozáson azt vitatták meg, hogy meddig szükséges folytatni a monetáris szigorítást ahhoz, hogy elérjék az eurózóna 2 százalékos inflációs célját. A fogyasztói árak növekedési üteme lassult, de elemzői várakozások szerint
a maginfláció ismét emelkedésnek indul júniusban; a májusi 5,3 után 5,5 százalék lehet.
Gopinath Christine Lagarde-hoz, az EKB elnökéhez hasonlóan hangsúlyozta, hogy a kormányoknak csatlakozniuk kell az infláció elleni küzdelemhez, nem pedig ellene dolgozni annak – például nagy összegű állami gazdaságélénkítő csomagokkal. Így hamarabb befejeződhet a jegybankok kamatemelési ciklusa.
A központi bankok feladata az árstabilitás biztosítása, függetlenül a fiskális politikától
– emelte ki beszédében Gita Gopinath.
A jelek arra utalnak, hogy a központi bankok is ehhez tartják magukat. Az EKB szinte borítékolta, hogy júliusban ismét kamatot növel. A Bank of England a vártnál nagyobb, 50 bázispontos kamatemelést szállított, noha jelzálogpiaci válság és recesszió fenyegeti az Egyesült Királyságot. Az óceán túlpartján a Federal Reserve ugyan a legutóbb tartotta az irányadó kamatát, viszont Jerome Powell, a jegybank elnöke azóta is folyamatosan hangoztatja, hogy további kamatemelések következhetnek.
Félő, hogy a világgazdaság strukturális átalakulása – például a globális ellátási láncok szűkebbre húzása, a geopolitikai fragmentáció vagy a klímaváltozás – hosszú távon is magasabb inflációs környezetet idéz elő. Így
nagyon alacsony a valószínűsége annak, hogy a jövőben vissza lehetne térni a pandémiát megelőző időszak ultra laza, gyakran negatív kamatokkal tarkított monetáris politikájához.
„Ha a kínálati sokkok megjelennek, a jegybankoknak agresszívebben kell fellépniük, hasonlóan akkor is, ha az infláció a cél felett van, és az inflációs várakozások emelkednek, vagy ha a vállalatok könnyebben képesek keresztülnyomni a gazdaságon áremelési törekvéseiket, és a munkaerő kevésbé hajlandó elfogadni a reálbére csökkenését” – hangoztatta a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója.
Az MNB-ről vegyen példát a Fed és a brit jegybank – javasolja a Capital EconomicsIgencsak felforgatta a világot az infláció, mint azt is, ahogy a kezeléséről gondolkodunk, a legkiválóbb példa erre, hogy megkérdőjeleződött az a fejekbe rögződött tétel, hogy a feltörekvő piacok központi bankjai vigyázó szemüket a Fedre vetve azt csinálják, amire a dollárjegybank megadja a jelzést. |
