Furcsa háttérharcot vív az európai alumíniumipar érdekképviselete, hogy kijárja Brüsszelnél az oroszországi cégek fémexportját megnehezítő szankciókat. Ez egy a Reutershez is eljutott belső levélből derült ki, amelyben a szakmai csoport vezetése megszondáztatja a tagjait, mi lenne a hozzáállásuk egy ilyen kezdeményezéshez.
Fotó: Shutterstock
Tagjaink kérték, hogy vizsgáljuk meg a kérdést, s ebben a szokásos gyakorlat szerint járunk el
– hárított Paul Voss, az European Aluminium főigazgatója a hírügynökség érdeklődésére, elismerve ugyanakkor, hogy nincs tudomásuk arról, hogy a következő brüsszeli szankciós csomagban helyet kapna egy ilyen kezdeményezés, egyáltalán foglalkozik-e az unió ezzel a kérdéssel.
Pedig igény volna rá. Az orosz alumínium ugyanis „csőstül” jön az Európai Unióba.
Eddig csupán a 0,2 milliméternél vastagabb alumíniumlemezek és -szalagok esetében léptettek életbe importkorlátozó intézkedéseket. Márpedig az uniós alumínium versenyképessége az olcsó orosz miatt egyre romlik, ez tükrözi a londoni fémtőzsde irányadó jegyzése is, amely 4 százalékos idei áresést mutat.
A szankciós lobbitevékenység külön pikantériája, hogy a szövetség mentesítené alóla a világ legnagyobb termelőjének számító Ruszalt, mert annak a termékeit a globális ellátási láncban számos országban nem tudják nélkülözni. Magyarán stratégiai fontosságú alapanyagnak számít. Arról nem is szólva, hogy
a Ruszal szegről-végről uniós vállalat is,
az írországi Aughinishben lévő, legnagyobb európai timföldgyár is hozzá tartozik, ahogy svédországi Kubalban lévő alumíniumkohászati komplexum is. Az Oleg Gyeripaszka oligarcha közvetett tulajdonában lévő Ruszal adja a globális alumíniumtermelés 6 százalékát, ez tavaly 4 millió tonna könnyűfém-mennyiséget jelentett.
A Ruszalt mint vállalatot tehát ne érje közvetlen szankció
– ezt javasolja elöljáróban a European Aluminium, megemlítve, hogy az orosz termékek más szállítókkal való kiváltása Európának nem okozna problémát. Tavaly az orosz alumíniumrudak az EU importjának 12 százalékát adták, szemben a 2018-as 25 százalékkal.
De a világ nem csak a mi kontinensünkből áll. Benne van például Amerika is, ahol szintén szankcionálják az orosz importot, amely egyébként a saját ellátásuk alig 3 százalékáért felelős, de egyes felhasználási területeken fontosnak alapanyagnak tekinthető.
Februárban az Egyesült Államok bejelentette, hogy 200 százalékos vámot tervez kivetni az Oroszországban előállított alumíniumra és származékaira, míg májusban Nagy-Britannia közzétette az orosz alumínium importjának betiltására vonatkozó terveit, a gyémánt, a réz és a nikkel mellett.
A bejelentéseket azonban konkrét lépés még nem követte,
vagy ha igen, azt nem hozták hivatalosan nyilvánosságra.
Az amerikai székhelyű Alumínium Szövetség növekvő aggodalommal és szoros figyelemmel követi az ukrajnai fejleményeket, és monitorozza az orosz agresszióra adandó válaszlehetőségeket, az európai szankció ügyében is egyeztek a társszervezettel.
Fotó: Kirill Kudrjavcev
A Ruszal és Gyeripaszka ellen 2018-ban már alkalmaztak importszankciókat, akkor a csoport „Putyin-közeliségével” és átláthatatlan tulajdonosi körével akadtak súlyos problémák. Mint ismert, az amerikai elnökválasztási kampányba illegális módszerekkel beavatkozó Kreml megbüntetésére Washington 2018. április 6-án rendelt el szigorú szankciókat orosz üzletemberekkel és az irányításuk alatt álló vállalatokkal, köztük a Ruszallal szemben.
Akkor az oligarcha másokra íratta tulajdonrészét, ezzel pro forma eleget tett a függetlenség követelményinek, a szankciókat visszavonták.
A korlátozások egyébként nemcsak a hongkongi tőzsdén jegyzett Ruszalnak, hanem a termék nélkül maradt külföldi megrendelőinek is súlyos érvágást okoztak, két „ruszalos” várost egyenesen csőd fenyegetett. Azóta a helyzet abban is változott, hogy Kína és Törökország kollaboránsként segíti Moszkva kereskedelmét, így harmadik országon keresztül – megfelelő garanciák hiányéban – kijátszhatók a szankciók.
Az iparági lobbicsoport szerint bármilyen szankció bevezetéséhez észszerű átmeneti időszakra lenne szükség, hogy a vevők meg tudják találni az alternatív beszerzési forrásokat, gazdasági hátrány ne érhesse őket.
