Miközben Európa Oroszország kiesésével újabb gázbeszerzési forrásokat keres, Türkmenisztán egyelőre nem igazán került a döntéshozók fókuszába. Pedig a volt szovjet tagköztársaság bőséges gázkészletekkel rendelkezik. Azonban
a nyersanyag szállításához elengedhetetlen, Kaszpi-tengeren átnyúló csővezeték hiányzik, ennek megépítése több milliárd dollárba kerülne – így aztán finanszírozási gondok nehezítik az ország újabb kitörési lehetőségét.
Emellett a fosszilis tüzelőanyagok folyamatosan veszítenek népszerűségükből az éghajlatváltozás időszakában, így tehát nem is állnak sorba a külföldi bankok, illetve országok, hogy finanszírozzák a gigaprojektet. Türkmenisztán azonban lépéskényszerben van: fel kell oldania a finanszírozási fiaskót, ha Európa vezető gázbeszállítója akar lenni.
Ugyan vannak olcsóbb és egyszerűbb lehetőségek a gázszállítás felfuttatására a Kaszpi-tengeri vezeték megépítésénél, de ez jelentené az igazi áttörést az exportlehetőségek terén
– nem véletlenül nem engedi el az ötletet már 2007 óta az ország vezetése.
Az eltökéltséget jól kifejezi, hogy a külügyminisztérium nemrég közleményt is kiadott a témában – ez pedig a félig kommunista berendezkedésű országban nem mindennapi esemény. A kommüniké szerint
Türkmenisztán meggyőződése, hogy nem léteznek olyan politikai, gazdasági vagy éppen pénzügyi tényezők, amelyek megakadályoznák a gázvezeték építését.
Habár a külügyminisztérium közleménye rendkívül optimista, abban megfigyelők egyetértenek, hogy az ország fekvése valóban kedvező a világ gázpiacainak ellátására. Az is tény, hogy a nyersanyagra most az Európai Unióban van a legnagyobb szükség, a blokk ugyanis még messze van attól, hogy a kiesett orosz gázt megnyugtatóan pótolja.
Nem csak a vezeték hiányzik
Az infrastruktúra hiánya jelentős, de nem az egyetlen gond – az Oroszországhoz ezer szálon kötődő Türkmenisztánnak jóformán semmilyen kapcsolata sincs a Nyugattal. Így pedig nehéz lesz finanszírozót találnia a 2 milliárd dollárba kerülő gigavezetékhez, amely akár évente 30 milliárd köbméter gázt is szállíthatna Európába, ami Olaszország félévi keresletével egyezik meg.
A legnagyobb kérdés az, hogy ki fizeti a vezetéket, ez – reálisan végiggondolva – óriási akadály
– foglalta össze véleményét Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök nemrég. A beruházásra azért is nagy szükség lenne, mert egyelőre egyetlen nagyobb vezeték tart nyugatra a régióból, ez pedig Azerbajdzsánból hozza a nyersanyagot Törökországon, és Görögországon át Olaszországig.
Azerbajdzsán ugyan felajánlotta infrastruktúráját, hogy elősegítse a türkmén gáz szállítását, de a Kaszpi-tengeri vezeték önálló türkmén ügy.
Lassú közeledés
Türkmenisztán igen lassan nyit Európa és a Nyugat felé. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ugyan a múlt hónapban ellátogatott Asgabatba, a türkmén fővárosba, de a baráti kézfogásokon kívül konkrét energetikai együttműködésről nem állapodtak meg. A találkozón Szijjártó Péter külügyminiszter arról beszélt, hogy megoldást jelenthetne a vezetéképítés Törökország felé. Ankara ugyanis ígéretet tett arra, hogy fogadja a Türkmenisztánból származó gázt, és továbbítja Európa felé – ha megépítik a Törökországig tartó vezetéket.
Közben Európa az Egyesült Államok és Katar felé fordult, az energiaellátás ügyében.
A legnagyobb gond, hogy hiányzik a nyílt kommunikáció a potenciális vásárlók és Türkmenisztán között. Párbeszéd nélkül pedig hiába adott a tetemes gázkészlet, a közép-ázsiai országnak esélye sincs arra, hogy nyersanyaga vevőre találjon
– reagált a Bloombergnek a térségi viszonyokat jól ismerő energiabiztonsági szakértő. John Roberts szerint azonban
egy kisebb, 400-600 millió dolláros projekt segítségével már hónapokon belül elindulhatna az energiaexport Európa felé. Ennyibe kerülne ugyanis egy 78 kilométeres vezeték megépítése az azeri gázlétesítményekig, amelyek használatával megnyílna az út nyugat felé.
A kihívások mellett van szerencse is – ugyanis hiába áll Türkmenisztán szoros viszonyban Oroszországgal, egy 2018-as megállapodás értelmében a Kaszpi-tengeren áthaladó tranzitvezeték építéséhez csak Azerbajdzsán és Türkmenisztán engedélyére van szükség, így tehát Oroszország nem tudja az Európába tartó gáz lehetőségét blokkolni.
Egy dolog azonban biztos:
Türkmenisztánnak fogy az ideje.
Emellett a fő potenciális felvásárló, Európa is a megújulók felé kötelezte el magát, ami szintén nem emeli a gigavezeték megvalósulási esélyeit, nem tesz jót a finanszírozási kedvnek. Az azeri gáztársaság egyik vezetője ezzel kapcsolatban annyit mondott:
Mindennek lejár az ideje, a gázigény is nagymértékben csökken majd az elkövetkező 15-20 évben.
