Az ázsiai országok költségvetési helyzetét ugyan javítják a szárnyaló rizsárak, de betesznek a lakosság szegényebb rétegeinek. Míg Európában is közkedvelt étel a rizs, Ázsiában alapélelmiszer. Ezt jól mutatja, hogy a rizs a teljes kalóriabevitel 60 százalékát teszi ki Délkelet-Ázsia és Afrika egyes részein, és ez az arány 70 százalékos Bangladesben.
Mindenesetre egyelőre
a félelmek az erősebbek: ismét megjelentek azok a hangok, amelyek szerint tömegek kerülhetnek az éhezés szélére, mert nem tudják kifizetni a 2008 óta a legmagasabbra ugró rizsárat.
Stresszes élelmiszerpiacok
A mostani drágulás tovább tépi a globális élelmiszerpiacot, ami amúgy sincs túl jó állapotban, ugyanis a szélsőséges időjárás és az ukrajnai háború már több mint egy éve rányomja bélyegét a folyamatokra.
A thai rizstermést a szélsőséges időjárás tizedeli, a globális termés 40 százalékát India pedig a termény kivitelét tiltotta be, pontosan azért, hogy a gyenge termés legalább az országon belüli igényeket fedezze. Mindezek hatására a héten tonnánként 648 dollárra kúszott fel a thai fehér rizs ára.
Szakértők is kongatják a vészharangot: Joseph Glauber, a washingtoni Nemzetközi Élelmiszer-politikai Kutatóintézet vezető munkatársa szerint a magasabb rizsárak az élelmiszer-inflációt is hajtják, ez pedig különösen Ázsiában okoz majd tömegeknek gondot.
Ragadós lehet az indiai exporttilalom, de az biztos, hogy a szegények a helyzet legnagyobb vesztesei
– foglalta össze véleményét. Ha a kivitel korlátozásáról tényleg több ország dönt, az további dráguláshoz vezet a piacon, hiszen a kínálat szűkösségét okozza.
Erősödhet a protekcionizmus
A globális rizskínálat szűkülése nyomán erősödhet a kereskedelmi protekcionizmus is,
ugyanis az országok politikai vezetői belekezdhetnek az élelmiszer-tartalékok felhalmozásába, hogy biztosítsák a belföldi ellátást. Erre még csak ráerősít az El Nino jelenség, ugyanis az aszályos időjárás tovább táplálja ezeket a félelmeket.
A rizs már most is értékesebb árucikk, mint az El Nino beindulása előtt volt. Emellett már most is drágább, mint az ukrajnai háború kirobbanása előtti időkben
– mondta Peter Timmer, a Harvard Egyetem professzora, aki évtizedek óta az élelmiszer-biztonságot kutatja. Úgy véli, az árak tovább emelkedhetnek, egy éven belül tonnánként 100 dollárral is többet kell majd fizetni a népszerű gabonáért. Szerinte az igazi kérdés az, hogy a drágulás robbanásszerű lesz-e, vagy pedig fokozatosan lépcsőzik majd felfelé az ár.
Ha azonban – akár csak pillanatokra, de – a tonnánkénti ár áttöri az 1000 dollárt, az rég nem látott pánikot szül majd a piacon.
Emlékeztetett arra, hogy egyszer ez már megtörtént, ugyanis 2008-ban India és Vietnám egyszerre rendelt el exporttilalmat, ami igencsak hisztérikus hangulathoz vezetett.
Az időjárás alakulása a legnagyobb kockázat
A fő rizstermesztő területeken, Ázsiában az ültetvényesek ádáz harcot vívnak a hőséggel és az aszállyal.
Thaiföld már feszegeti a rizstől való elfordulás lehetőségét:
a világ második legnagyobb termelője arra ösztönzi a gazdákat, hogy térjenek át olyan növényekre, amelyek kevesebb vizet igényelnek, míg Indonéziában egyre inkább kukoricát és káposztát vetnek a szárazság miatt. Most a legnagyobb kockázatot az időjárás jelenti. Könnyen megzavarhatja a termelést, és megnöveli az általános élelmiszer-inflációt – mondta a szingapúri Maybank Investment Banking Group vezető közgazdásza. Chua Hak Bin véleménye egybecseng a többi szakértőével, akik szerint a protekcionista hangok erősödhetnek, elindulhat az exportellenőrzés, súlyosbodhat az élelmiszerhiány, és az áremelkedés is tartós lehet. Annyit még hozzátett, hogy a feltörekvő országok azért is vannak erőteljesebben kitéve az élelmiszerárak változásának, mert a fogyasztói kosárban nagyobb az élelmiszerek súlya.
Ennek ellenére a kormányzati árellenőrzések és az élemiszerár-támogatások sok országban elősegíthetik az megfékezését – hangsúlyozta a szakértő.
