A Wagner csoport Oroszország külföldi befolyásszerzésének egyik fő eszközének számít. A júniusi kérészéletű lázadás óta a csoport veszített pozíciójából, és gyakorlatilag már nem vesz részt az Ukrajna elleni háborúban, a jövője pedig kérdéses, az ugyanakkor biztosra vehető, hogy a szervezet tevékenysége valamilyen formában folytatódni fog Afrikában. Az Oeconomus legfrissebb elemzésében górcső alá vette a Wagner csoport afrikai jelenlétét, tevékenységének különböző formáit, valamint azt, hogy az érintett feleknek milyen előnyeik származnak belőle.
Az alig 24 órán át tartó Wagner-lázadás óta a zsoldoscsoport katonái a jelek szerint folyamatosan települnek át Fehéroroszországba, ahol a hadsereg kiképzésében vállalnak szerepet. Az orosz államhoz kötődő vállalatok és zsoldoscsoportok komplex hálózatából álló Wagner csoport 2014-ben tűnt fel, amikor vélhetően szerepet játszott a Krím Oroszország általi annektálásában, illetve támogatni kezdte a kelet-ukrajnai szakadár csoportokat. Ráadásul 2014 óta csaknem tucatnyi afrikai országban fejtett ki tevékenységet.
A fekete kontinensen becslések szerint jelenleg is mintegy ötezer Wagner-zsoldos teljesít szolgálatot, a legtöbben Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban.
A szervezet a kontinensen azt követően jelent meg, hogy a Krím annektálása következtében bevezetett nyugati szankciók miatt Oroszország kénytelen volt új régiókkal erősíteni a kapcsolatait.
Mit csinálnak Prigozsin zsoldosai Afrikában?
A Wagner csoport Afrikában a Közép-afrikai Köztársaságban, Líbiában, Maliban és Szudánban a legaktívabb, ugyanakkor más országokban is folytat az adott kliens igényeitől függő tevékenységet. A zsoldosok fő feladata a részvétel a harci cselekményekben. Az adott ország kormányának nyújtott katonai támogatás lázadó csoportokkal szemben, vagy éppen fordítva, azaz a lázadó csoportok támogatása a kormány ellenében. 2018-ban mintegy ezer Wagner-zsoldos lépett be a Közép-afrikai Köztársaságba, hogy megvédjék a kormányt a fővárost támadó lázadóktól. Azóta egy nagyjából ötezer fős párhuzamos hadsereget hoztak az országban, valamint az ENSZ fegyverembargóját megsértve állítólag fegyvereket, drónokat és repülőgépeket vittek az országban. Líbiában a Wagner zsoldosai Halifa Haftar hadurat támogatják.
A Száhel-övezet egyik legsúlyosabb problémája a szélsőséges iszlamisták térnyerése. Az elmúlt években Maliban és Burkina Fasóban, idén júliusban pedig Nigerben egyéb okok mellett a dzsihadista lázadók elleni elégtelen állami fellépés a kormányzat elleni puccshoz vezetett.
Az érintett országokban általános az elégedetlenség a volt gyarmattartó Franciaország által küldött francia és az ENSZ-békefenntartókkal szemben, emiatt egyes kormányok a Wagner csoporthoz fordulnak segítségért.
A zsoldosok a kormányoknak nyújtott biztonsági szolgáltatások mellett a helyi hadsereg kiképzésében is szerepet vállalnak, például a Közép-afrikai Köztársaságban az elnök számára biztosított személyes védelem és a hadsereg kiképzése esetleges puccskísérletek elhárítására, valamint Szudánban katonák kiképzése és ásványkincs-lelőhelyek őrzése.
A csoport előszeretettel végez dezinformációs kampányokat és egyéb politikai tevékenységeket is, a Prigozsin tulajdonában lévő két cégen (az Internet Research Agency és az Association for Free Research and International Cooperation) keresztül. A Közép-afrikai Köztársaságban a 2020-as elnökválasztáson a jelenlegi elnök mellett kampányoltak, utána pedig segítettek a különböző frakciók közötti politikai alkuk létrehozása során.
Mi a Wagner célja Afrikában?
Bár a csoport bevételeiről értelemszerűen alig van nyilvános adat, szakértők szerint az afrikai jelenlét felettébb jövedelmező. A kliensek a közvetlen pénzbeli fizetség mellett erőforrások feletti koncesszióval is fizetnek: a Közép-afrikai Köztársaságban például a már említett szolgáltatásokért cserébe a Wagner csoport korlátlan fakitermelési jogot, továbbá arany- és gyémántbányászati koncessziókat kapott, egyebek között egy több mint egymilliárd dollárnyi készletet rejtő aranybánya feletti ellenőrzés jogát. Emellett a kormány arannyal és gyémánttal is fizet a szervezetnek.
A The Sentry számos Szudánba tartó, a Wagner csoporthoz köthető repülőt megfigyelt, Szudán pedig aranycsempészközpont, amelyben a Wagner csoportnak szintén vannak kapcsolatai. Ezenkívül amerikai hírszerzési értesülések szerint a mali légierő helyettes vezetője azért lobbizik, hogy a Wagner csoport hozzáférést kapjon a Maliban található aranybányákhoz.
Az sem elhanyagolható, hogy a szervezet Moszkva kulcsfontosságú eszköze a külföldi befolyásszerzés terén.
Mivel a Wagner csoport névleg az államtól független szervezet, a Kreml erre hivatkozva azt állítja, nincs semmi köze a tevékenységéhez. Azonban néhány nappal Prigozsin lázadását követően Vlagyimir Putyin orosz elnök elismerte, hogy a Wagner csoportot teljes egészében az orosz állam finanszírozza.
Az kérdés, hogy milyen formában fog tovább működni a Wagner csoport Afrikában. Lecserélik-e a vezetőséget, új nevet kap-e, összeolvasztják-e más magánhadsereggel, vagy betagozódik-e az államapparátusba. Bármelyik forgatókönyv valósul meg, az biztosra vehető, hogy a szervezet afrikai tevékenysége folytatódni fog, hiszen ez mind Moszkva, mind a Wagner csoport érdekében áll.
