A metropolisok repülőterein már javában készülnek a klímaváltozás repülésre kedvezőtlen hatásainak kezelésére. Általános, hogy az érzékeny, sérülékeny elektromos berendezéseket a tetőkre helyezik át, megerősítik az eredetileg 50 fokos hőséget is kibíró kifutópályákat és fejlesztik a légkondicionálást.
A New York-i John F. Kennedy (JFK) Nemzetközi Repülőtér 19 milliárd dolláros átalakítása során kiemelt szempont volt a katasztrófavédelem, a vihartűrő képesség javítása és az áradások elleni védelem kialakítása. Utóbbiak ellen az épületek megemelésével és áthelyezésével próbálkoznak.
Alaszkában az örök fagy birodalmában a felszínhez közeli permafroszt rétegek kiolvadásával a rá épülő repülőterek statikai biztonsága, a kifutók megerősítése került előtérbe, eközben Európában az évről évre egyre szélsőségesebb hőmérséklet-kilengésekre jobban reagáló felületek alkalmazásával kísérleteznek.
Az éghajlatváltozás mindannyiunkra súlyos csapást mér, a repülőterek sem kivételek ez alól
– hangoztatta Rick Cotton, a New York-i és New Jersey-i kikötői hatóság ügyvezető igazgatója, amely egyben a JFK, valamint a kisebb LaGuardia és Newark repülőterek tulajdonosa. A LaGuardia a tenger felől közelíthető meg, a le- és felszállópályája az óceánba nyúlik, így a tengerszint várható megemelkedése próbára teszi a polgári utasszállítók pilótáinak manőverezési képességeit.
Itt már annyival előbbre járnak, hogy biztonsági okokból az elektromos alállomásokat a földszintről az épületek tetejére helyezték át. Nem önszántukból, hanem a 2012-es Sandy hurrikán által okozott, a partfalon átbukó víz miatt, ami tönkretette a földön elhelyezett elektromos berendezéseket.
Beszédes adat, hogy csak a tengerszint emelkedése miatt a repülőterek üzemeltetőinek mai árfolyamon
57 milliárd dollárt kell költeniük a repülhetőség fenntartására az évszázad végéig
– derül ki a Newcastle-i Egyetem és a brit Tyndall Éghajlatváltozási Kutatóközpont által 2021-ben publikált Éghajlati Kockázatkezelési jelentésből.
De nemcsak ez viszi a pénzt, hanem a légi közlekedés 2050-re kitűzött, a karbonsemlegességet meghirdető vállalása, a fenntartható üzemanyagok (SAF) használatának dinamikus növelése is milliárdokat emészt fel.
A veszély azonban nem csak a tenger felől érkezik: a nyáron az extrém hőhullámok alaposan próbára tették a repülőterek hűtési infrastruktúráját, amely az utasok komfortja mellett a elektromos berendezések, a kritikus rendszerek működőképességét is szolgálja.
De a felülről jövő túl bőséges égi áldást sem szeretik a repülőtereken, Frankfurtban például a gépek nyáron „térdig” gázoltak és tocsogtak a hirtelen lehullott özönvízszerű eső miatt a felgyülemlett pocsolyákban, a vízelvezető rendszert ugyanis nem ilyen mennyiségű csapadékra méretezték.
A járatszámot és vele a zsúfoltságot radikálisan csökkentő amszterdami Schiphol repülőterén is reagáltak erre a problémára, ott a pályák közepét megemelték, hogy a víz oldalra távozni tudjon és ne zavarja a fel- és leszállást.
A London melletti Lutonban pedig az aszfalt felpúposodása és törése okozott problémát a tűzforró nyári napokban. A repülőterek környezetének erdősítés, zöldítése is fontos abban, hogy a mikroklíma elviselhetőbb legyen.
A globális felmelegedés a fizika törvényeit is befolyásolja.
A melegebb időjárás azt jelenti, hogy a levegő kevésbé sűrű, ami csökkenti a szárnyak felhajtóerejét és a hajtóművek teljesítményét. Ez pedig hosszabb kifutópályákat tehet szükségessé, mivel a gépeknek tovább kell gurulniuk, mire elérik a „szökési sebességet”, s elszakadnak az aszfalttól.
És ez a leszálláskor is igaz. A változást vagy a hosszabb kifutóval, vagy a repülők összsúlyának csökkentésével lehet reagálni, ám utóbbi jelentős bevételkiesést okozhat a légitársaságoknál – jegyzi meg összeállításában a Bloomberg.
Mindenesetre az aviatikai és a légi közlekedés biztonságához kapcsolódó infrastruktúra újratervezése megkezdődött a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett repülőtereken, míg a világ kikötőiben, ahol hasonló problémákkal szembesülnek az üzemeltetők, még nem mutatkozik túl nagy aktivitás.
