A fejlődő országok legalább 1100 milliárd dollárral tartoznak a kínai hitelezőknek és a két évtized alatt nyújtott több ezer több mint fele már esedékessé vált, miközben sok hitelfelvevő pénzügyi nehézségekkel küszködik – közölte hétfőn a virginiai William & Mary egyetemi kutatólaboratóriuma, az AidData.
Peking különösen a mintegy 10 éve indított Övezet és Út Kezdeményezés nevű zászlóshajó projektje keretében pörgette fel a hitelezést. Bőkezűen áramlott a finanszírozás az utakba, repülőterekbe, vasutakba és erőművekbe Latin-Amerikától Délkelet-Ázsiáig, és segítette a kölcsönvevő országok gazdasági növekedését. Eközben számos kormányt közelebb hozott Pekinghez, és Kínát a világ legnagyobb hitelezőjévé tette, bár sokan felelőtlen hitelezéssel vádolták az országot.
Kína a világ legnagyobb hitelezőjéből a világ legnagyobb adósságbehajtójává válik
Kína fejlődő országoknak nyújtott hiteleinek 55 százaléka lépett a visszafizetési fázisba, pont akkor, amikor magasak a kamatlábak, a helyi valuták nehéz helyzetben vannak, és a globális növekedés lassul – derül ki az AidData által közzétett, 165 országra kiterjedő elemzésből.
A hitelek nagy részét a 2013-ban kezdődő Övezet és Út Kezdeményezés révén bocsátották ki öt-, hat- vagy hétéves türelmi idővel, majd a világjárványra tekintettel további két év türelmi idővel egészítették ki
– mondta Brad Parks, az AidData ügyvezető igazgatója és a jelentés szerzője a CNN-nek.
„A történet pedig most ért fordulóponthoz, Kína most válik a világ legnagyobb hitelezőjéből a világ legnagyobb adósságbehajtójává” – tette hozzá.
Kína még mindig több hitelt nyújt a fejlődő országoknak, mint a G7 országok bármelyike
Az AidData szerint 2021-ben már legalább 57 Peking felé is eladósodott ország küszködött pénzügyi nehézségekkel, és ez a kedvezőtlen folyamat, úgy tűnik, megváltoztatta Kína hitelezési szokásait is.
A nagyszabású infrastrukturális projektek finanszírozása erősen visszaszorulóban van, miközben egyre több sürgősségi mentőhitelt nyújt bajba került adósainak.
Ezzel együtt azonban Kína továbbra is a világ legnagyobb fejlesztési finanszírozója maradt, sőt több hitelt nyújt ilyen célra, mint a hét fejlett gazdaságot tömörítő G7-csoport bármelyik országa, noha az Egyesült Államok és a G7-es partnerei fokozták erőfeszítéseiket, és 2021-ben együttesen mintegy 84 milliárd dollárt kihelyezve, megelőzték Kínát.
Persze ehhez a pandémia is kellett, hiszen először 2020-ban csökkent 100 milliárd dollár alá – 74 milliárd dollárra – az egy év alatt a fejlődő országoknak nyújtott kínai hitelek összege a 2016-os közel 150 milliárd dolláros csúcsáról.
A következő évben 5 milliárd dollárral újra nőtt a finanszírozás, összehasonlításképpen a Világbank 2021-ben összesen 53 millió dollárt helyezett ki.
Ma már inkább nemzetközi válságkezelőként lép fel Kína
Az alacsony és közepes jövedelmű országok hitelfelvevőinek nyújtott kínai infrastrukturális projekthitelek aránya viszont folyamatosan csökken az összes kötelezettségvállaláson belül: 2014-ben még 65 százalékot, 2017-ben 50 százalékot, 2021-ben pedig már csak 31 százalékot tett ki.
Utóbbi évben a hitelezés 58 százaléka vészhelyzeti mentőhitel volt, amely a bajba jutott országok talpon maradását segítette, ezzel gyakorlatilag nemzetközi válságmenedzserré téve Kínát.
Parks ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy nem minden adósságválságba került ország kap sürgősségi mentőhitelt Kínától, valójában csak a legnagyobb hitelfelvevőknek nyújtják, ahol a kínai bankok mérlege a legnagyobb kitettséggel rendelkezik.
Bár a felszínen úgy tűnik, Kína a hitelfelvevőket segíti, ám valójában saját bankjait menti ki.
Előre törtek a szindikált hitelek
Ezzel párhuzamosan a fejlődő országoknak nyújtott, nem sürgősségi hitelportfóliója felét Kína ma már szindikált – tehát többszereplős – hitelkonstrukciókon keresztül nyújtja, és ezek több mint 80 százalékára nyugati vagy multilaterális partnerek bevonásával kerül sor.
Ezekben a szerződésekben pedig már – a kockázatok csökkentése érdekében – odafigyelnek a felügyelet megerősítésére is, sőt arra is utalnak jelek, hogy meghallották a projektekkel kapcsolatos környezetvédelmi, szociális és munkaügyi aggályokat is.
