A horvát haderő a mai napig túlnyomórészt a délszláv háború során beszerzett, illetve a jugoszláv hadseregtől örökölt technikán alapszik. Az elöregedett, főleg keleti típusú fegyverzet cseréje már évek óta napirenden van, de a folyamatnak az ukrajnai háború adott igazi lendületet.
A fejlesztés leglátványosabb része a légierő kötelékében megy végbe,
a horvátok ugyanis egyedüli európai országként még mindig Míg–21-es vadászrepülőket használnak. Az 1950-es évek végén kifejlesztett szovjet gépek mára rendkívül elavultak és képtelenné váltak ellátni a feladatukat. A legnagyobb problémájuk az, hogy nem elég üzembiztosak, emiatt az elmúlt években az egykor 16 példányból álló flottából több le is zuhant. Az ütőképes légierő hiánya viszont leginkább tavaly márciusban mutatkozott meg, mikoris Zágrábban a légierő számára észrevétlenül becsapódott egy ukrán drón.
A pilóta nélküli repülő hatására felgyorsult a légierő modernizációja, a horvátok ugyanis már korábban megállapodtak a franciákkal, 12 darab használt, de felújított Dassault Rafale vásárlásáról. A modern, 4 és feledik generációs vadászrepülők viszont eredetileg 2025-ben érkeztek volna az adriai országba, ám a történtek hatására felgyorsultak a folyamatok és a horvátok már idén nyáron átvehették az első két repülőt, melyek egyelőre francia földön maradtak és csak tavaszra érkezhetnek Zágrábba. A 999 millió eurós üzlet a Rafale-okon kívül a fegyverzetet és a pilóták, valamint a karbantartók kiképzését is tartalmazza. Az új repülők azon túl, hogy felváltják az ősrégi Migeket, új képességeket is biztosítanak a horvátoknak.
Eddigi vadászrepülőik hatótávja ugyanis nem volt elegendő az ország egy pontból való teljes ellenőrzéséhez, ezért a repülőket több légibázison állomásoztatták.
A Rafale-ok bázisa viszont a fővárosban lesz, mert onnan is képesek lesznek gyorsan elérni az ország minden pontjára.
Amerika a legfőbb partner
A horvát légierő felszereltsége jelenleg egyedül a helikopterek terén kielégítő, mert 2017-ben az Egyesült Államoktól 16 könnyű, OH-58D Kiowa Warrior típusú gépet szereztek be. Ezek az elsősorban határellenőrzési és felderítési feladatokra szánt eszközök viszont nem képesek szállítási feladatot ellátni, így a közelmúltig 14 szovjet gyártmányú Mil Mi-8-as helikoptert is üzemeltettek. Az említett gépeket viszont az orosz–ukrán háború kitörése után a horvát kormány minden felszereléssel együtt odaajándékozta Kijevnek. Az emiatt kiesett helikopterek pótlására szomszédaink amerikai Black Hawkokat szereztek be. A megállapodás értelmében Washington 2 gépet ajándékozott a horvátoknak, akik cserébe további kettőt vásároltak. A legendás helikopterek tavaly nyáron a spliti bázison álltak szolgálatba, de a kormány úgy döntött, hogy a meglévők mellé 2027-ig további 8 gépet vásárol összesen 140 millió dollárért.
Megjavítják a használt tankokat
A légierővel párhuzamosan a szárazföldi csapatok modernizációja is megkezdődött.
Első körben a több mint 50 éves, jugoszláv fejlesztésű BVP M-80 könnyűpáncélosokat cserélik le.
Helyükre használt, amerikai M2A2 Bradley-k érkeznek. A Zágráb és Washington között kötött, 145 millió dolláros megállapodás értelmében a balkáni országba leselejtezett páncélosok érkeznek. A rossz állapotú tankokat amerikai közreműködéssel egy helyi nehézipari vállalat, a Duro Dakovic műhelyeiben javítják majd meg és modernizálják a horvátok igényei szerint. Az üzlet összesen 89 tankról szól, de ebből csak 62 kerül a horvát hadsereg kötelékébe, a többi ugyanis csak donorként szolgál majd a felújításhoz. Az első járművek még idén megérkezhetnek Horvátországba, a teljes állomány pedig 2026 nyarán állhat szolgálatba.
A kormány emellett a szintén jugoszláv fejlesztésű M84-es harckocsik cseréjén is gondolkozik.
A 35–40 éves, frontvonalat is megjárt példányok pótlása viszont nem egyszerű, mert a lehetséges alternatívák, a Magyarországon is hamarosan hadrendbe álló német Leopárdok vagy az amerikai Abrams tankok nem felelnek meg a horvát terepviszonyoknak. Ezért egyelőre szakmai szempontból egyedül a francia Leclerc jöhet szóba.
A tengeri flotta is elöregedett
Tengerparti országként a horvátoknak komoly figyelmet kell fordítaniuk az adriai haditengerészetre is. A többi haderőnemhez hasonlóan azonban a flotta helyzete sem rózsás. A legtöbb hajó az 1980-as évekből származik, ezért időszerűvé vált a fejlesztésük. Emiatt
Zágráb még 2014-ben 5 hadihajó építéséről döntött.
Az első, OB1 Omis névre keresztelt fregatt 2018-ban készült el és állt szolgálatba, a többi viszont pénzhiány miatt jelenleg félkész állapotban várja a sorsát a spliti hajógyárban. A legnagyobb problémát az elszálló nyersanyagárak jelentik. A 2014-es megrendeléskor ugyanis 12 millió euróra becsülték egy hajó előállítási költségét, ennyit fizetett a kormány az Omisért is. A félkész hajókat viszont jelenleg ennél jóval többért lehetne csak befejezni, ezért a kormány még nem tudott megállapodni a kivitelezővel. A védelmi minisztérium ennek ellenére elkötelezett a hajók legyártása és a meglévő flotta modernizálása mellett, amire 2030-ig 500 millió eurót szánnának. A horvát kormány ugyanis a következő években teljesíteni szeretné a NATO-előírásokat, ezért ígéretet tettek arra, hogy 2030-ra a katonaságra fordított források összege el fogja érni a 2 százalékát.
