A NATO talán erősebb, mint a hidegháború óta bármikor, a legfontosabb célkitűzését azonban várhatóan az idén sem fogja teljesíteni, hiába dúl ismét háború Európában: azt, hogy 2024-re a tagországok a GDP-juk 2 százalékát fordítsák a hadseregükre.
Fotó: AFP
A 31 NATO-állam többsége az idén sem fogja elérni ezt a célt – emlékeztetett elemzésében az amerikai Newsweek magazin. Közéjük tartozik sok a legnagyobb tagállamok közül: Németország, Franciaország, Törökország, Olaszország és Spanyolország. A – figyelmeztettek a vezetői – változatkanul nincs felkészülve egy közvetlen háborúra Oroszországgal, pedig a jelek szerint az egyre valószínűbbé válik.
Meggyőzni az Egyesült Államokat
Ez különösen az Egyesült Államokat frusztrálja, a kongresszust és a Fehér Házat is – függetlenül attól, hogy ki ül az Ovális Irodában.
Az Ukrajna elleni háború pedig ismét ékesen bebizonyította, mennyire függ Európa az Egyesült Államok katonai és pénzügyi erejétől.
„A 2 százalék tényleg minden célok anyja, egyszerűen azért, mert a szövetség szívét érinti, mint egy transzatlanti szerződés, amelyben az Egyesült Államok garantálja Európa biztonságát, az európaiaktól pedig elvárják, hogy tegyék meg a maguk részét. A 2 százalék alapvetően az Egyesült Államok meggyőzéséről szól” – mondta a hetilapnak Fabrice Pothier, a NATO politikai tervezésért felelős korábbi igazgatója.
A 31 tagállamból 2023 júliusára 11 érte el a 2 százalékos célt: a szép csöndben Európa leütőképesebb hadseregét építő Lengyelország (3,9 százalék), az Egyesült Államok (3,49 százalék), Görögország (3,01 százalék), Észtország (2,73 százalék), Litvánia (2,54 százalék), Finnország (2,45 százalék), Románia (2,44 százalék), Magyarország (2,43 százalék), Lettország (2,27 százalék), az Egyesült Királyság (2,07 százalék), és Szlovákia (2,03 százalék).
Csökkenheti Rutte főtitkári esélyeit
A kérdés nagy szerepet játszhat az új NATO-főtitkár kiválasztásában is, sokak szerint fontos szempont ugyanis, hogy a jelölt országa milyen közel jár ahhoz, hogy teljesítse az elvárásokat. A legesélyesebbnek tűnő Mark Rutte volt holland kormányfő esetében ez hiányzik.
Fotó: AFP
A posztért szintén versenybe szálló Kaja Kallas észt miniszterelnök ezen a téren jobban áll, országa elkötelezte magát, hogy a GDP 3 százalékát fordítja védelemre. „Új biztonságpolitikai valóságban élünk, és mindenkinek meg kell tennie a magáét” – nyilatkozta tavaly májusban a Newsweeknek.
Az elmaradók azonban azt állítják, hogy még legalább egy évtizedre van szükségük a cél eléréséhez.
Igaz, a legrosszabbul a viszonylag kis államok állnak: Belgium (1,26 százalék), Szlovénia (1,35 százalék) és Portugália (1,48 százalék). Luxemburg a sereghajtó a maga 0,72 százalékával, de a mérete miatt ezt a NATO-tagállamot felmentették a 2 százalékos cél teljesítése alól.
Hátul kullognak a nagyok
Aggasztóbb az olyan nagy tagállamok elmaradása, mint Spanyolország (1,26 százalék), Törökország (1,31 százalék), Olaszország (1,45 százalék), Németország (1,57 százalék) és Franciaország (1,9 százalék). A méret pedig számít, különösen a nagy intenzitású háborúban, amely most már része a NATO védelmi tervezői által figyelembe veendő forgatókönyveknek – emlékeztetett Pothier.
Fotó: AFP
Jelentős hadiipara miatt különösen fontos Németország– tette hozzá. Berlin azt ígérte, hogy az idén elérik a 2 százalékos célt, bár a Bundeswehr számára egyre nagyobb kihívás a toborzás és a meglévő létszám megtartása, mert a németek nem akarnak katonáskodni.
Ráadásul az ukrajnai háború miatt egyre nyilvánvalóbb, hogy már nem is elég a GDP 2 százalékát védelemre költeni. A NATO-tagországok mozgósítottak Kijev megsegítésére, de úgy tűnik, hogy képtelenek lépést tartani egy teljes körű modern háború követelményeivel. A hiány kezelése éveket vehet igénybe – figyelmeztetnek a szakértők.
