Ezer sebből dől a vér – az exportőrök tömegével kerülnek a csőd szélére Kínában
Kapacitásuk felén dolgoznak az üzemek, példa a szomorú helyzetre Kris Lin esete, aki egy világítástechnikai gyár tulajdonosa. Amikor idén megkapta az első megrendelést, kellemetlen döntéssel kellett szembenéznie: vagy veszteségesen termel, vagy elbocsátásokba kezd.
Nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem ezt a megrendelést
– panaszkodott a Reutersnek. „Ha visszautasítom a rendelést, akkor elveszíthetem az ügyfelet is. Ha nem indítjuk újra a termelést, akkor sok ember megélhetését veszélyeztetjük, nem is beszélve a káros pletykáról, ami elindul” – hangsúlyozta. Ami biztos, hogy Lin ráfizet: a 1,5 millió dolláros megrendelés értékben 25 százalékkal van a tavalyi alatt, de a gyártási költségek is 10 százalékkal meghaladják a teljes bevételt.
Fotó: AFP
Ez a példa is jól illusztrálja, hogy a termelői árak csökkenése mennyire fenyegeti a kisebb üzemek túlélését, akiket amúgy is nyomaszt az árverseny. A rendelésállományok azért is vannak mélyponton, mert a globális keresletet az egyre növekvő protekcionizmus is csökkenti.
A bő egy éve folyamatosan zuhanó termelői árak olyan szinten erodálták a haszonkulcsokat, hogy a gyártulajdonosok feje fölött Damoklész kardjaként lebeg a bezárás lehetősége,
ami persze munkahelyek tömegét érintené, és mind az adósság-, mind az ingatlanválságot súlyosbítaná. Beszédes adat, hogy a kereskedelmi tárca szerint 180 millió ember dolgozik exportorientált cégeknél.
Raymond Yeung, az ANZ Kínáért felelős vezető közgazdásza szerint a vállalatok csökkentik a termékek árát, majd a személyzet fizetését, ezzel persze a vásárlóerőt is csökkentik.
Ördögi kör alakul ki
– tette hozzá.
A helyzet nyomot hagy a kínai cégek eredményein is, amelyek 2,3 százalékkal csökkentek tavaly, 2022-őt jellemző Covid-lezárások miatti 4 százalékos mínusz után.
Export után befelé fordulás?
Elemzők szerint nem szabad ennyire az exportban bízni,
mindenképpen a belső fogyasztást kellene pörgetni a döntéshozóknak.
Peking azonban most a gyártási szektorba irányítja a forrásokat, fokozva a fogyasztás lanyha szintje körüli aggodalmakat. Nincs ez másként az utóbbi időszak sláger-szektorában, az elektromos autók piacán sem.
A keleti Csöcsiang tartomány egyik autóipari szerszámgyárának vezetője arra számít, hogy a cég kibocsátása és exportja nőni fog, ugyanakkor a bevételek zsugorodhatnak, ugyanis az iparági erőteljes verseny mára a „létért való küzdelemmé” vált. A központi bank folyamatosan pumpálja a likviditást a pénzügyi rendszerbe, a bankok olcsó hitelajánlatokkal bombázzák a gyárakat.
A kisebb cégek azonban nem hajlandók eladósodni a bizonytalan helyzetben, még akkor sem, ha csak hitelből tudnának új piacot szerezi, ami a későbbi növekedés táptalaj lehetne.
Inkább a ruhaexport-vállalkozásom bezárásán gondolkodom, de hitelt nem veszek fel
– mondta Miao Yulie a Reutersnek.
Visszakacsint a múlt
Már egyszer keresztülment Kína a deflációs spirálon 2015-ben. Akkor azonban inkább az állami vállalatok által uralt iparágakban, így az acéliparban keletkezett kapacitástöbblet, akkor a hatóságok gyorsan léptek, és leépítették a felesleges kapacitásokat, illetve a felgyorsították a beruházásokat, keresletet teremtve ezáltal.
Most viszont a magánszektor többletkapacitásáról van szó – hangsúlyozta Nie Wen, a Hwabao Trust közgazdásza. Így tehát nehéz leszűkíteni kínálatot, inkább a fogyasztást kellene felpörgetni. Ugyan a gyártulajdonosok nem szívesen döntenek elbocsátásokról, de meg fogják tenni, ugyanis harapófogóba kerültek – jövendölt a szakértő.
Ruff Bálint a valaha volt legnagyobb átvilágítást jelentette be – kiderült, mikor kezdi el a munkát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal
Be sem ült a székbe, máris temeti a projektet: Vitézy Dávid szerint az életben nem fognak 200-zal száguldani a vonatok a Budapest–Belgrádon
