Hiába a tetemes, 407 milliárd eurós (161 billiós vagyis 161 ezermilliárd forintos – ez már tizenkét nulla) befektetés 2022-ben, kétszer ennyire volna szükség ahhoz, hogy az elérje a zöldcéljait 2030-ra.
Átfogó, 22 szektort áttekintő jelentést készített a francia központú Institute for Climate Economics (I4CE), amelynek összegzése szerint növekszik ugyan a ráfordítás Európa-szerte, ám még lendületesebb szükséges, kivált, hogy világosan meghatározottak a célok a dekarbonizáció vonatkozásában. Az 1990-es értékekhez képest meghatározva
- 2030-ig 55 százalékkal kéne csökkenteni a kibocsátást,
- 2040-re 90-95 százalékkal,
- 2050-re pedig el kéne érni a klímasemlegességet.
A legutóbbi teljes statisztikával rendelkező esztendőben, 2022-ben éppenséggel 9 százalékos volt a mérséklődés az előző évhez képest.
Ez annak is köszönhető, hogy a kutatás szerint 407 milliárd euróra becsülhetők a reálgazdasági beruházások, ami ugyancsak javulás a korábbiakhoz képest, ám nem elegendő.
Ez nemcsak a think-tanknek, hanem az Európai Bizottságnak (EB) is feltűnt, hiszen a 2030 és 2050 közötti két évtizedre csak az energetika és a közlekedés tekintetében évi 1500 milliárd eurót (592 billió forintot) jelölt meg befektetési szükségként.
Kétszer ennyi beruházás és átfogó terv is kéne
Zászlajára tűzte a témát Ursula von der Leyen is, amikor nemrég bejelentette, hogy második ciklusra is elvállalná az EB vezetését.
E szándékot húzta alá az EB éghajlat-politikai főigazgatója, Kurt Vandenberghe is, aki szerint a dekarbonizáció kapcsán is olyan határozott tervezetcsomagra van szükség, amilyen 2015-ben a Juncker-terv volt a 2000-es évek globális pénzügyi és euróövezeti adósságválsága által okozott beruházási hiány orvoslására.
A főigazgató kifejtette azt is, hogy bőven vannak projektek, amelyek készen állnak a megvalósításra, csak forrásra lenne hozzájuk szükség – kívülről vagy akár belső átcsoportosítással.
Az I4CE elemzése szerint a zöldberuházási gondok enyhítéséhez, megszüntetéséhez „átfogó megközelítésre” lesz szükség, amely magában foglalja a szabályozást, a szén-dioxid-árképzési politikát és az EU-s közfinanszírozást.
Ehhez azonban olyan politikai kérdésekkel kell foglalkozni, mint az uniós költségvetési szabályok reformja (erről az Európai Parlament és a tanács már megegyezett), az uniós alapok szerepe a „zöldpolitika” támogatásában, valamint az uniós finanszírozás lehetséges új forrásairól szóló vita – tette hozzá Tóth Bettina, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Európa Stratégia Kutatóintézetének munkatársa.
Mit lép majd Von der Leyen?
Az EU-s ügyekkel foglalkozó szakhonlap, az Euractiv megjegyezte: a tanulmányban olvasható, évi 813 milliárd eurós (321 billió forintos) befektetési igény jókora terhet ró a teljes európai politikai közösségre a következő ciklusban, azaz nagy szerepe lehet a júniusi európai parlamenti (EP) választásokon.
Idevág, hogy a várakozások szerint jobbra tolódik majd az EP egyensúlya, így Von der Leyennek feltehetőleg még óvatosabban kell manővereznie, ami viszont a támogatói bázisához hozzájáruló zöldek ellenkezését válthatja ki.
Számunkra központi kérdés, hogy Ursula von der Leyen hajlandó-e támogatni a zöldátállást a növekvő szélsőjobbos nyomás dacára is
– közölte a német Henrike Hahn zöld-EP-képviselő.
Persze máshol sem megy könnyen a zöldítés: például az, hogy Kína teljesíteni tudja-e dekarbonizációs céljait, nagymértékben attól függ, hogy a döntéshozók és az ipar képesek-e csökkenteni az ország szénfüggőségét – az ország a globális szénfogyasztás 53 százalékát adja.
