Németország és Európa növekedési modellje az utóbbi időszakban három pilléren nyugodott, most mindhármat megrendítették a politikai-katonai-gazdasági folyamatok.
Az orosz–ukrán háború miatt hiányoznak az olcsó orosz energiahordozók és alapanyagok. Az amerikai és a kínai gyengélkedik, továbbá bizonytalanná vált a NATO-együttműködés is. A tekintélyes berlini külpolitikai folyóirat, az Internationale Politik Quarterly 2024.-es első száma részletesen elemzi a folyamatot. A cikk három kül- és biztonságpolitikai szakértő, Sebastian de Quant (DGAP – Deutsche Gesellschaft für Auswaertige Politik – Német Külpolitikai Társaság), Sander Tordoir (CER – Centre for European Reform – Európai Reform-központ) és Shahin Vallée (DGAP) tanulmányán alapul.
Kína nyerő pozícióban
Peking felvevőpiaci szerepe még inkább az ellentettjébe, exportirányba fordul. Kína elárasztja Európát versenyképes iparcikkeivel, például elektromos autókkal vagy mobiltelefonokkal, fogyasztói elektronikával. Az oroszországi gázról pedig a poszt-merkeli Németország lemondhat. Az a válsággal küszködő vezetés, amely az elsők között követelte a moszkvai energiakötelék radikális szétvágását, eközben tavaly végleg bezáratta atomerőműveit és visszahozta a környezetszennyező szenet, mint pót-energiaforrást – és magát a klímaváltozás elleni globális fellépés egyik élharcosának tekinti. Miként a németeknek, az EU egészének szembe kell nézni a számokkal:
Kína külkereskedelmi többlete Európával szemben ismét emelkedik.
Szertefoszlik az egy évtizeddel korábbi remény, hogy az európai–kínai külkereskedelem kiegyensúlyozottá válik és egyik oldalnak sem lesz jelentősebb mérlegtöbblete a másikkal szemben.
Leválás helyett kockázatcsökkentés
Vigasztalhatja a németeket, hogy az EU sem tud mit kezdeni Pekinggel. Brüsszelnek nincs következetes Kína-politikája. Ursula von der Leyen, a posztja megtartásában reménykedő Európai Bizottság-vezető erősen mellényúlt, amikor a kínaiakat felbosszantotta a külgazdasági kapcsolatok radikális csökkentését célzó „leválás” (decoupling) politikáját emlegetve. Amit később a jobban hangzó, de sokkal semmitmondóbb „kockázatcsökkentésre” (de-risking) javított. A fokozódó, a világhatalmi pólus(ok) elmozdításáért folyó Kelet-Nyugat szembenállásban Európa szerepe az USA mellett másodlagossá válik. Nincs akkora gazdasági súlya, amellyel feledtethetné, hogy katonailag nem önálló és nem képvisel jelentős erőt.
Szankciós mellényúlások
Brüsszelben még az Oroszország ellen hozott, sokkal keményebb szankciós politika Kínával szembeni „szoft változatának” szigorítása sem élvez osztatlan támogatást. Pekingre még kevésbé hatnak azok a korlátozások, amelyekkel például a csipgyártó gépsorok Kínába való exportját próbálják visszafogni, hogy ezzel akadályozzák meg a Mennyei Birodalom önálló félvezetőgyártásának fejlesztését.
Kína könnyedén kijátssza a korlátozásokat, ha másképp nem, a diaszpóra, a világban élő legalább százmillió kínai segítségével.
Közülük sokan vállalattulajdonosok, pénzemberek, befektetési szakemberek – akik globális kapcsolati tőkéjüket bevetve bármit bármikor beszereznek, ha az anyaországról, Kínáról van szó. (Az USA-ban 5,5, Szingapúrban 3, Kanadában 2, Ausztráliában 1,5 millió kínai él.)
Trumpra várva
Hogy miként alakul az öreg kontinens és az Egyesült Államok viszonya, arról most a legtöbb szakértő óvakodik véleményt mondani. A júniusi EP-választások kimenetele megjósolhatatlan. Nem zárható ki a tetemes jobbra tolódás a törvényhozó testületben, ami a gazdasági érdekek ismételt hangsúlyozását jelentheti a politikai szempontok ellenében.
Paradox helyzet, de kifejezi az összetettséget: az USA kérte az ukránokat, fogják vissza az oroszországi olajfinomítók elleni dróntámadásaikat, mert azoknak globális olajárfelhajtó hatása van, ami ellenkezik az amerikai érdekekkel. Mindez kihathat a brüsszeli végrehajtó apparátus, az Európai Bizottság politikájára, és az esetleges új vezetés átgondolja a többi erőközponthoz, az USA-hoz, Kínához – és nem kizárt, hogy Oroszországhoz – való viszonyát.
Az amerikai katonai-nemzetbiztonsági védernyő lyukacsossá válik. Washington (Donald Trump) vélhetően nem nyúl hozzá a Nyugat-Európát is védő amerikai rakétavédelmi ernyőrendszeréhez, az Aegis Ashore-hoz, a romániai és a lengyelországi ellenrakéta jelző és indító központjaihoz. De
ha Donald Trump kerül vissza ismét az elnöki székbe, bizonyára fokozza a nyomást az eddig a védelemre keveset költő NATO-tagokra,
(Németországra), hogy az amerikai védernyő fenntartásáért cserében emeljék meg katonai kiadásaikat. A tanulmány szerzői megjegyzik, csaknem bizonyos, hogy Trump maga mögé állítja európai szövetségeseit, hogy együttesen, hatékonyabban lépjenek fel Pekinggel szemben – mindenekelőtt az amerikai érdekek védelmében.
Csökken Európa súlya
Európa gazdasági súlya az EU-államok, mind az USA-nál, mind Kínánál lassabb növekedésével tovább csökken. Számos vezető nyugati közgazdasági elemzőközpont, think-tank folyamatosan mérsékli az idei és a 2025-ös évre vonatkozó gazdasági növekedési becsléseit. Idén márciusban az Európai Központi Bank (ECR) 0,8-ról 0,6 százalékra vette vissza a 2024-es európai növekedési prognózisát. Maga az is 0,9 százalékra mérsékelte a 2024-es GDP-bővülés várható mértékét. A Fehér Ház feltételezett új urának korábban sem tetszett, most még kevésbé fogja kedvelni az EU tetemes külkereskedelmi mérlegtöbbletét az USA-val szemben. Ennek lehet majd a folyománya az Európából származó import visszafogása. Csupa rossz hír az amúgy is ezer sebből vérző európai gazdaság, az együttműködés irányítói számára.
