Hódító úton a Mol: egy ország, egy finomító

Hatalmasat nőhet a Mol térségi pozíciója a Lukoil burgaszi finomítójának a megszerzésével. Bulgária nem egyszerűen egy ország lenne a csoport terjeszkedési térképén, hanem Horvátország és Szlovákia után azonnal újabb zászlóshajóként jelenne meg. Az akvizíció ugyanis szépen beleillik abba a folyamatba, amelynek során a Mol az „egy ország, egy finomító” gyakorlat mentén erősödik. Az jelenti ugyanis az igazi erőt a számára, ha egy adott országnak nem a többi közül az egyik, hanem az egyetlen olajfeldolgozóját ellenőrzi – hívták fel a Világgazdaság figyelmét piaci körökből.

A tervet, hogy a Mol pályázik a bulgáriai létesítményre, tavaly decemberben jelentették be, de Ratatics Péter, a Mol üzemanyagpiaci részlegének vezetője már szeptemberben beszélt a Portfoliónak Bulgáriáról, mint „sokkal érdekesebb terjeszkedési célpontról”.

Nagy erőt ad a kizárólagosság

A Mol olajfinomítási kizárólagossága Magyarországon eleve stabil. A társaságé a százhalombattai feldolgozó, de a tiszaújvárosi is, igaz, az nem gyárt üzemanyagot. Nem gyárt üzemanyagot a kínai ellenőrzésű vegyi komplexum, a BorsodChem sem, vagyis ebből a szempontból nem zavarja a Mol köreit.

Szlovákiában is egyedül a Molé a Slovnaft finomító, míg Horvátországban az INA irányítása (az INA-é a rijekai és a sziszéki finomító), és egyik létesítménynek sincs belföldi riválisa. Ez meghatározó szerepet kínál számukra – tehát a Molnak – az üzemanyag helyi nagy- és kiskereskedelmében is.

Romániában viszont nincs ilyen lehetősége a Molnak, mert ott három finomító működik. Mindazonáltal a társaság a déli szomszédunk piacán is erős: legfrissebb befektetői prezentációja szerint Romániában a Mol a harmadik legnagyobb üzemanyag nagy- és kiskereskedő.

Fontos, hogy eredetileg mind a három országban korábban volt vagy voltak más finomítók is, de ezeket időközben leépítették, vagy módosították a profiljukat. Például

• Magyarországon korábban működött az utóbb túl nagy kapacitásúnak bizonyult Tiszai Kőolajipari Vállalat (Tifo), amely előbb az OKGT, majd 1991-ben az akkor létrejött Mol csoport tagja lett. (Korábban számos kisebb finomítója is volt az országnak.)
• Szlovákiában a Petrochema dubovai (dunatölgyesi) finomítója volt a Slovnaft kisebb riválisa.
• Horvátországban a Mol irányítású sisaki (sziszéki) létesítmény nem állít elő üzemanyagot. Az egy éve bejelentett, 40 millió eurós terv szerint erre az évre átállítják bioüzemanyag-gyártásra.  

Egy neve elhallgatását kérő elemző úgy látja, hogy a Molnak a három kiemelt országéhoz hasonló törekvései vannak Lengyelországban az Orlen-üzlettel is. (A Mol 2022-ben lépett be a lengyel üzemanyagpiacra a PKN Orlen és a Grupa Lotosszal kötött tranzakciók révén: több mint 410 Lotos Paliwa-töltőállomáshoz jutott.)

És Szerbia?

Érdemes ideidézni azt a néhány napos hírt, amely szerint a szerb állam megvásárolná a Gazprom szerbiai érdekeltségeit, hogy elejét vegye annak az amerikai szankciónak, amely a szerbiai orosz érdekeltségek miatt sújthatná a Szerb Kőolajipari Vállalatot, a NIS-t. 

A szerbiai társaság az ország egyetlen kőolaj-finomítója, amely Pancsovában működik, és orosz olaj táplálja. Már 2023 júniusában megszületett az a szerb–magyar megállapodás, amely szerint majd kőolajvezeték köti össze a két ország finomítóját. A Mol Szerbia második legnagyobb üzemanyag-kis- és nagykereskedője. 

Bulgáriában folytatódhatna a sorozat

A magyar, szlovák, horvát mintához hasonlóra nyílna esélye a Molnak a burgaszi finomító megszerzésével. A létesítményt az oroszországi tulajdonosa alapvetően azért akarja eladni, mert az Oroszország elleni szankciók miatt a Lukoil Neftohim nem dolgozhat fel orosz olajat. (A 2024. márciusi döntés értelmében már az év elejétől sem importálhatott, de orosz készleteit felhasználhatta. Szintén az év elejétől vonták meg tőle számos olajtermék exportálási jogát.)

Eddig is volt érdeklődő

Vevő lenne több is, korábbi cikkeink szerint például a bolgár állam, vagy egy 2023 végi hír alapján, és egyetlen lehetséges komoly befektetőként az azeri Socar, amely most is a kérők között szerepel. Ezenfelül a Financial Times novemberben arról számolt be, hogy a Ghanim Bin Saad Al Saad katari üzletember által vezetett Oryx Global és a londoni DL Hudson nyersanyag-kereskedő konzorcium megállapodott a finomító megvásárlásáról, de ezt az állítást a Lukoil tagadta, pontatlannak és félrevezetőnek minősítette.

Heten állnak a rajtkőnél a Mollal

A Mol neve a múlt év végén mint egyetlen uniós érdeklődőé merült fel a hét vevőjelölt egyikeként, de az esetleges ügyletet érintő aggályokkal együtt. A magyar olajipari csoport tervéről december 20-i bulgáriai látogatása során Orbán Viktor miniszterelnök egy helyi lapnak is beszélt, miután Rumen Radev bolgár elnökkel és Bojko Boriszovval, a GERB párt (Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért) vezetőjével tárgyalt. Közleményében Bulgáriát kulcsországnak nevezte Magyarország számára. December 23-án már Hernádi Zsolttal, a Mol csoport első számú vezetőjével egyeztetett.

 A Mol pillanatnyilag többtucatnyi kenőanyagtípust forgalmaz Bulgáriában, például Dynamic és Essence, MSE, Botond, Arol 2T, AST néven.

Messze nincs minden sínen   

A bolgár Novinite azonban olyan elemzői véleményekről is beszámol, amelyek szerint nem biztos, hogy a magyarországi csoportnak van elég pénze a burgaszi finomító megvásárlására. Emiatt akár orosz hitelre is szorulhat – idézte az orosz Oilcapitalt –, az orosz kapcsolatok pedig az európai hatóságok vizsgálatát vonhatják maguk után. Ez végső soron blokkolhatja a tranzakciót. 

Az egyik mostani érdeklődő cég képviselője a bulgáriai Club Z-nek névtelenül nyilatkozva elárulta, hogy az esetleges eladás a Lukoil összes bulgáriai vagyonára kiterjedhet, nem csak a finomítóra. Ez magában foglalja

• az elosztóhálózatot,
• az értékesítést
• és a benzinkutakat is.

A találgatások ellenére a decemberi bolgár cikk szerint akkor még nem volt kötelező érvényű ajánlat, és az eladás sem tartott előrehaladott stádiumban. Szakértők az eladást körülbelül 5 milliárd levásra becsülték, bár a Lukoil nem közölt árat.

Sokan várják befutónak a Socart

Az akvizíció másik jelentős versenyzője az említett Socar. A törökországi finomítóval és Recep Tayyip Erdogan török elnökkel szoros kapcsolatban álló társaság rendelkezik az ilyen vásárláshoz szükséges pénzzel, műszaki ismeretekkel és működési tapasztalattal. A Socar már együttműködik Bulgáriával, a Görögország–Bulgária-rendszerösszekötőn keresztül szállít földgázt.

Kazah esélyes a láthatáron

A hét vevőjelölt között van az Euractiv értesülése szerint a kazah állami Kazmunaigaz is, amely 40 százalékban már most is a létesítmény olajellátója, és amely állítólag egymilliárd dollárt ajánlott a Lukoil Neftochim Burgasért. A Bloomberg szerint a Litasco, az orosz Lukoil svájci leányvállalata már több potenciális vevő ajánlatát is elfogadta a finomítóra Kazmunaigazé mellett. A kazah állami vállalat a svájci Vitol csoporttal, a világ legnagyobb független olaj- és gázkereskedőjével tárgyal a lehetséges felvásárlás finanszírozásáról. A Vitol egyik leányvállalata bulgáriai áram- és gázkereskedelmi engedéllyel rendelkezik.

A Kazmunaigaz a hírek szerint a bolgár kormány támogatását kéri ajánlatához, azzal érvelve, hogy a finomítót a kazah nyersolajhoz hasonló minőségű orosz olaj feldolgozására tervezték.