Többen is megvásárolnák az orosz Lukoil burgaszi olajfinomítóját, amely Bulgária egyetlen ilyen létesítménye, ám köztük az azeri Socaron kívül nincs nagy stratégiai befektető. Az Euractiv két amerikai befektetési alapról és két kis olajtársaságról vél tudni.
Fotó: Lukoil
Félmilliárd eurót vinne el a finomító átalakítása
A finomító eladása azért van terítéken, mert a létesítmény jelenlegi formában való működését a bulgáriai szabályozás ellehetetlenítette, erre reagálva pedig az orosz társaság jelezte, hogy felülvizsgálja a bulgáriai eszközeivel kapcsolatos stratégiáját, és nem zárja ki eladásukat sem.
A társaság több mint 3,4 milliárd dollárt fektetett a bulgáriai eszközeibe.
Ezek közé
- a finomítón kívül, amely a maga nemében az egyik legkorszerűbb Európában,
- egy 220 egységből álló benzinkúthálózat,
- az azokat ellátó kilenc üzemanyag-tároló,
- a tárolók működését szolgáló berendezések,
- repülők
- és hajók
tartoznak.
Az ellehetetlenítés azt takarja, hogy
- 2024 január 1-jétől a finomító nem exportálhat orosz kőolajból előállított terméket (más olajból mindössze 20 százalékban dolgozik),
- március 2-től nem használhat orosz olajat,
- felbontották a Lukoillal a roszeneci kikötő használatáról aláírt, 35 éves koncessziós szerződést, a kikötőben van a Lukoil Neftohim Burgasz olajterminálja és olajtárolója,
- Bulgária bevezetett egy 60 százalékos nyereségadót a burgaszi finomítóra, amely csak a finomító eladása után csökken 15 százalékra.
Az októberben született tilalmak azóta annyival enyhültek, hogy a meglévő orosz olajkészletek még felhasználhatók. Ennek betartatása azonban meglehetősen komplikált, ezért a bolgár vámosok az új év első napjait burgaszi finomítóban leltározással töltik majd.
A már beérkezett olaj felhasználásával a Lukoil egyébként sincs kisegítve – nem is ez volt a bolgár döntés célja –, hiszen ahhoz, hogy az orosz Ural olajminőségre optimalizált finomító más olajat is feldolgozhasson, egy körülbelül 500 millió dolláros átalakításon kellene átesnie.
Jobb eladni, mint átengedni
A bolgár lépések oka az ukrajnai háborút elindított Oroszország cégei működésének megnehezítése, bevételeinek csökkentése. A hivatkozott orosz szaklap szerint (és piaci vélemények szerint is) a bolgár hatóságok lényegében ki akarják szorítani a Lukoilt a bolgár piacról.
Az, hogy a burgaszi Neftohim finomítóban könnyebb olajminőségeket kell majd feldolgozni, nagy valószínűséggel azt az amerikai könnyűolajat jelentik, amelyet magán az USA-ban kevés finomító tud feldolgozni.
Bogdan Bogdanov gazdasági miniszter novemberi közlése szerint, ha a Lukoil nem találja meg az orosz olaj alternatíváját a finomító ellátására, akkor az állam kész átvenni az üzem irányítását.
Igaz, a bolgár álláspont sem egységes: Nikolaj Denkov miniszterelnök szerint például a Lukoil az ország és az EU törvényeinek megsértése nélkül működik Bulgáriában. Ám a bolgár parlamenti képviselők többsége november 17-én megszavazta, hogy a finomító március 2-tól nem importálhat orosz olajat, január elejétől pedig nem exportálhat üzemanyagot.
Bulgáriai eszközeinek esetleges eladásával a Lukoil tehát azt tenné, amit Olaszországban már meglépett: nyereséggel eladta az ottani ISAB finomítóját ahelyett, hogy megvárta volna, amíg az állami felügyelet alá kerül, mint Németországban a Rosznyefty finomítója és a Gazprom shwedti érdekeltsége.
A Socar ugrásra kész
Baku kész fontolóra venni a Lukoil Neftohim Burgasz finomító megvásárlását Azerbajdzsán szófiai nagykövete szerint. Ám – mint jelezte – a kérdés érdemi megvitatásához konkrét javaslatra van szükség, de ilyet még nem kaptak.
A Socar belépésével a Lukoil kétségtelenül jól járna. Az azeri állami társaságé ugyanis a törökországi Star finomító, amelynek a Lukoil is szállít olajat. Kényelmes lenne tehát, ha erre a konstrukcióra alapozva az azeri konszern Bulgáriába is szállítaná a Lukoil olaját. Ez azonban aligha esik egybe a bolgár tervekkel. Eközben szorosabbá válnak a magyar–azeri energiakapcsolatok is, ilyen például a Mol azerbajdzsáni jelenléte, Magyarország gázvásárlási terve, illetve áramimport elképzelései.
