Aranyhegyen ül a Bundesbank és éhen hal rajta
A Bundesbankban még a lábtörlő is aranyból lehetne, ha akarnák, sőt tavaly irdatlan összeggel gazdagodtak az arany drágulása miatt. A február 23-ai német választások majdani győztesei mégsem segítségre számíthatnak Frankfurtból a száz sebből vérző állami költségvetéshez. Újabb éhes száj jelent meg, a jegybank épp most éli fel utolsó tartalékait. Az aranyat: azt nem, nem adják. Az energiaválság előtti évek pénzbőségének pedig előbb-utóbb meg kell fizetni az árát.
Pedig a világ második legnagyobb jegybanki aranytartaléka rejlik ezekben a trezorokban, náluk nagyobbat csak az Egyesült Államok halmozott fel.
A német aranytartalék értéke 273 milliárd euró volt a múlt év végén. Összehasonlításul, a magyar gazdaság teljes belföldi összterméke 2023-ban 226 milliárd euró körül volt. Miután az arany ára tavaly 35 százalékkal felment, az aranytartalékon 72 milliárd euró körüli nyereséget könyvelhetett el a bank (ami a kétmilliós Türingia éves GDP-jének felel meg).
Az arany, a tartalék, a veszteség és a Bundesbank
Nyereséget elkönyvelni nem ugyanaz, mint nyereséget realizálni. Ez a pluszpénz a bank könyveiben van, fizetni nem tudnak vele – azt akkor tudnák megtenni, ha eladnák. De hát miért kéne eladnia az aranyát a gazdag Németország jegybankjának – adódik a kérdés.
Az eladás azért merülhet fel, mert a bank már 2023-ban hatalmas veszteséget szenvedett el, ami gyakorlatilag felszámolta a könyveiben elkülönített tartalékait, majd ehhez egy majdnem olyan hatalmas újabb veszteség adódott 2024-ben. Amit már messze nem fedez a tartalék.
Konkrétan 2023-ban rekordösszeg, 21,6 milliárd euró volt a Bundesbank vesztesége. Miután ezt rendezték, mindösszesen 0,7 milliárd euró maradt a kasszában. Aztán 2024-ben újabb veszteség halmozódott fel, ha nem is akkora, mint egy évvel korábban. A megmaradt tartalék erre már messze nem elég.
Bundesbank: miből lett a hatalmas veszteség?
Emlékké vált: az energiaválság és az inflációs cunami előtti évek a „helikopterről szórt” dollár és euró, a pénzbőség időszaka volt. Amikor szinte nulla volt a kamat, sőt az Európai Központi Banknál (EKB) évekig negatív, az európai gazdaságot mégsem sikerült felpörgetni, a németet pedig ellenállóvá a külföldi versennyel szemben.
Már akkortájt mindenki azt találgatta, mikor kell megfizetni ennek a dőzsölésnek az árát, és hogyan. A „mikor”, az már elkezdődött. A „hogyan” a Bundesbank számára a következőképpen működik:
Németország az euróövezet része, a Bundesbank ennek révén az EKB-ba tagozódik és a nevében már 2015-től óriási mennyiségben vásárolta fel a hosszútávú eurókötvényeket. Amelyeken alig volt kamat, esetleg negatív.
Ezekből a papírokból most is hatalmas mennyiség van a Bundesbank könyveiben.
Csakhogy közben a világ megváltozott, a kamatok felmentek. Ebből pedig az a helyzet keletkezett, hogy a könyveiben lévő papírokból nincsen jövedelme, a nála a kereskedelmi bankok által elhelyezett pénzekért viszont több százalék kamatot kell fizetnie. Nyereség akkor keletkezne, ha fordítva lenne, a mostani helyzetben azonban garantált veszteség.
És még jó darabig, amíg a kötvények ki nem futnak, vagy a kamatok vissza nem esnek nulla környékére, amire nem igazán van kilátás. Az EKB betéti kamat tavaly nyáron még 4 százalék volt, azóta 3-ra csökkentették és még mehet lejjebb, de hogy nulla közelébe, arra senki sem számít.
A tavalyi és az ez utáni veszteség okozta lyukakat a könyvekben elvben be tudnák tömni, ha eladnák a krőzusi aranytartalék egy részét. Ettől az 1950–1960-as években felhalmozott biztonsági tartaléktól azonban olyannyira fájdalmas volna megszabadulni, hogy Joachim Nagel Bundesbank-elnök ki is zárta ( a kérdést azonban mindig újra előszedik, amint a Handelsblatt hétfői cikke is).
Az aranytartalék
mindig is a népesség bizalmának erős horgonya volt. Ebben az összefüggésben, a kérdés számunkra nem merül fel
– magyarázta korábban Nagel a lap cikke szerint.
Vagyis a Bundesbank mérlegében ott marad a hegynyi lyuk, ami idén még bőven szélesedhet is. A jövendőbeli profitból gondolják majd finanszírozni, abban bízva hogy lesz ilyen profit. A Bundesbankhoz hasonlóan sok jegybank csúszott veszteségbe a kamatszintváltás közepette. A jogszabályok általában rugalmasak, és nem kényszerítik a a jegybankokat arra, hogy egy-egy év veszteségét azon nyomban fedezniük kelljen. Örökké azonban nem lehet halogatni.
Ajánlott videók
A szankciók kijátszása semmi, az igazi nagyüzem csak most jön: komolyan megizzadnak majd a legális földgázkereskedők
Alapjaiban formálja át Magyarország energiapolitikáját Nagy Márton „hárompaksnyi” bejelentése – a nagyok, mint a Mol és a MET, már beszálltak, de van egy mindent eldöntő kérdés
