Ismét fellángolt a vita a német adósságfékről - fiskális kényszerzubbonyban a költségvetés

Németország szigorú adósságféke nemcsak az előző kormány bukásához járult hozzá, hanem a következő kormányt is kísérteni fogja. A német költségvetés lazításához alkotmánymódosításra lenne szükség – a politikai felállás azonban nem kedvez ennek. 

A közgazdászok előrejelzése szerint a gyenge növekedés, a küszöbönálló kiadásnövekedés, valamint a védelmi és infrastrukturális beruházások növelésének szükségessége próbára teszi Berlin elkötelezettségét a strukturális hiány GDP 0,35 százalékán való tartására vonatkozó alkotmányos követelmény betartása iránt. 

 – kommentálta a helyzetet a Financial Timesnak Carsten Brzeski, az ING globális makroelemzésekért felelős vezetője. Bármely új kormánynak „meg kell állapodnia a lazább költségvetési politikáról” – tette hozzá. 

Fiskális kényszerzubbony

Friedrich Merz, a fiskálisan konzervatív Kereszténydemokrata Unió vezetője és a jövő hónapban esedékes szövetségi választások után a kancellári cím egyértelmű esélyese, az adósságfék „fenntartását” ígérte. 

 – állítja a CDU.

Az immár a növekedés gátjává vált adósságszabályt 2009-ben léptették életbe, miután az államháztartás hitelfelvételi éhsége a pénzügyi szolgáltatói ágazat állami megsegítése után felduzzadt. Azóta azonban az általános vélekedés szerint idejétmúlt a fiskális kényszerzubbony, megakadályozza az állami infrastrukturális kiadások GDP-arányos növelését. 

Ugyanakkor Merz többször is utalt arra, hogy nyitott lehet a szabály módosítására. 

• A kényszerzubbony megszüntetése a közvéleményben is erőteljesen megnőtt: a németek 55 százaléka támogatja a szigorú hitelfelvételi korlátok felülvizsgálatát – derül ki a Forsa által a Német Külkapcsolati Tanács megbízásából készített januári felmérésből, 
• szemben a tavaly júliusi 32 százalékkal.

Nem mindenki van meggyőződve arról, hogy egy Merz vezette kormány alapvetően változtatna az irányvonalon. 

– mondta Evelyn Herrmann, a Bank of America közgazdásza.

Nincs sok mozgástér a német költségvetés számára

A legtöbb megfigyelő inkább csak korlátozott lazításra számít, mintsem a hitelfelvételi korlát teljes eltörlésére. A fiskálisan konzervatív intézmények, mint például a Bundesbank és a kormány mellett működő Gazdasági Szakértők Tanácsa már régóta olyan árnyalt változtatásokat sürgetnek, amelyek megnyitnák az utat az állami hitelfelvétel korlátozott mértékű növelése előtt.

A tanács tavaly azt javasolta, hogy legfeljebb 1 százalékos strukturális hiányt engedélyezzenek, ha az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 60 százalék alá csökken, és 0,5 százalékot, ha az arány 90 százalék alatt van. Mivel az arány alig haladja meg a 60 százalékot, ez csak a GDP 0,15 százalékának megfelelő további államadósságnak adna teret évente – ez a változás nem biztosítana sokkal nagyobb költségvetési mozgásteret.

A német politika prioritásai közé tartozik az infrastruktúra – például a szélessávú internet – fejlesztése, valamint a védelmi kiadások növelése. Az egyik lehetséges megoldás az adósságfék megkerülésére az lenne, ha speciális, a költségvetésen kívüli alapokon keresztül finanszíroznák ezeket a célokat. Politikai szempontból ez „eladhatóbb lenne”, mint az adósságfék teljes eltörlése. Az ilyen mérlegen kívüli műveletek mintája az a 100 milliárd eurós alap, amelyet Olaf Scholz kancellár hozott létre a német haderő fejlesztésére, azt követően, hogy Oroszország 2022 elején teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. A módszer politikai elfogadhatóságát jelzi, hogy a német törvényhozás meg is szavazta az alap létrehozását. 

Német gazdaságkutató intézetek szerint az infrastruktúrába legalább 600 milliárd eurót kellene állami forrásokból befektetni a következő években. A probléma azonban az, hogy hiába tudná Merz megszerezni a politikai támogatást, az alkotmánybíróság egyszer már elkaszálta ezt a módszert, s ezzel gyakorlatilag megásta a Scholz-koalíció sírját. A taláros testület 2023-ban elutasította a Scholz-kormány azon kísérletét, hogy a világjárvány idejéből származó sürgősségi forrásokat inkább a zöldátmenetre fordítsák.

A szélsőségek akadályozzák az alkotmánymódosítást

Probléma az is, hogy a Scholz-alap felállítása óta változott a politikai széljárás Németországban. Az alkotmánymódosításhoz kétharmados többségre van szükség. A német választási rendszer sajátosságai miatt  a radikális jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) és a „baloldali-konzervatív” Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) a következő Bundestagban akkor is a mandátumok egyharmadát ellenőrizheti, ha az előre hozott választásokon csak kisebb arányban kapnak szavazatokat.

Az AfD a kiegyensúlyozott költségvetés mellett kampányol. A hagyományos pártok – például a CDU/CSU pártszövetség, vagy a Scholz-féle szociáldemokraták, a Zöldek és a szabaddemokraták – viszont hangsúlyozzák, hogy semmilyen körülmények között nem működnek együtt a szélsőséges pártokkal. Ráadásul Wagenknecht nyíltan ki is mondta, hogy megvétózna bármiféle alkotmánymódosítást, megelőzendő, hogy Németország „egyre több fegyvert” vásároljon. 

Még ha Németország következő kancellárja le is tudja küzdeni az összes politikai akadályt, a Scholz-kormány által hozott kiadási döntések tovább korlátozzák az adósságnövelés mozgásterét. A Bundesbank decemberi előrejelzése szerint Németország strukturális hiánya már abba az irányba tart, hogy 2027-re a GDP 2 százalékára emelkedik, még további védelmi és infrastrukturális beruházások nélkül is. 

– mondta egy, a számításokat ismerő személy, utalva az EU 3 százalékos hiánycéljára. A Jacques Delors Központ számításai szerint Németország évente további 48 milliárd eurót, azaz a GDP mintegy 1,2 százalékát vehetne fel anélkül, hogy az uniós szabályokba ütközne. 

Hónapokig húzódhat a kormányalakítás 

Mivel az előrejelzések szerint egyik párt sem szerez egyértelmű többséget a februári választásokon, a koalíciós tárgyalások valószínűleg hónapokig elhúzódnak. Ezután 

 A Bank of America elemzése arra figyelmeztet, hogy a piacok az államkötvények magasabb hozamán keresztül azonnal beárazhatják a költségvetés hitelfelvételének növelésére irányuló lépéseket. Mivel ennek következtében a magánszektor hitelfelvételi költségei is emelkednének, ez visszafoghatja a vállalati beruházásokat és károsíthatja az amúgy is gyengélkedő gazdaságot.