Vége a német zöldítési álmoknak
Két éve a Thyssenkrupp kétmilliárd euró támogatást nyert el egy hidrogénnel üzemelő kemencére, hogy zöldacélt tudjon gyártani, de a február 23-i választáshoz közeledve egyre nyilvánvalóbb, hogy az ország lassan búcsút int ambiciózus klímacéljainak. Több fontos energiaátmenetet célzó programot is befagyasztottak már akkor, amikor tavaly a kormány összeomlott, a kancellárjelöltek vasárnapi vitájában pedig szinte meg sem említették a klímaváltozást.

Az energiaátmenet szép cél, de nincs rá pénz
Németország az évtized végéig kétharmadával szeretné csökkenteni szén-dioxid-kibocsátását, amire már eddig is eurómilliárdokat költött, ám az adósságfék árnyékában mindig is kihívás volt a szükséges pénzt előteremteni, hiába részei a Zöldek is a távozó kormánynak. Donald Trump megválasztásával a zöldiparágak a tengerentúlról sem várhatnak támogatást, ám úgy tűnik, Németországtól is hiába várják, hogy betöltse az Egyesült Államok visszavonulása okozta űrt.
Hans-Martin Henning, aki a kormány klímaügyi tanácsadó testületét vezeti, úgy véli, hogy a klímapolitika komprehenzív integrálása most még fontosabb, mint valaha, és a szervezete által kiadott legfrissebb jelentés is arra szólít fel, hogy az ország ragaszkodjon a korábbi célokhoz. A héten megjelent, a külügyminisztérium és a titkosszolgálatok jegyezte jelentés pedig a klímaváltozást az országra leselkedő öt legnagyobb veszély közé sorolta.
A választókat most nem a klímaváltozás foglalkoztatja
Noha az ellenzéki kereszténydemokraták és a szociáldemokraták is azt ígérik, hogy megtartják a nettó zéró kibocsátásról szóló célkitűzést 2045-re, a választókat most kevésbé foglalkoztatja a környezetvédelem, ehelyett a bevándorlás és a biztonság kérdései uralják a kampányt. A kereszténydemokraták a hadiipari kiadásokat is növelnék, anélkül, hogy kiengednék az adósságféket, ami azt jelenti, hogy a költségvetésben még kevesebb mozgástér maradhat a környezetvédelmi támogatásokra és az energiaátmenetre.
A kampány hajrájában mind a kereszténydemokraták, mind a szociáldemokraták az energiaárak csökkentését ígérték, ám terveikről nem sok részletet árultak el. Pedig az Agora Energiewende think tank egyik klímaügyi programvezetője, Julia Metz szerint
2030-ig minden évben 93 milliárd eurós közösségi beruházásra lenne szükség a cél elérése érdekében, és egy részét kormányzati forrásokból kellene fedezni.
A finanszírozás változása fordulópontot jelenthet a Scholz-kormányhoz képest, amikor felgyorsult a megújulók kiépítése, és elindult egy 9 ezer kilométeres hidrogénvezeték kiépítése is. Tavaly az S&P Global hitelminősítő Németországot nevezete a legfejlettebb nyugat-európai országnak a hidrogénadoptáció területén. A hidrogéngazdaság létrehozására egy 23 milliárd eurós globális programot is indítottak, és pár kisebb cég kapott is támogatást, a kormány összeomlása után azonban a pályázatok további fordulói elmaradtak – írja a Bloomberg.
A német ipar egy része már az átmenetet szolgálja, a fék számukra kifejezetten rossz lenne
A program valószínűleg meg is szűnik az ellenzék győzelme esetén, hiszen a kereszténydemokraták a klímaügyi forrásokat inkább a háztartások között osztanák szét a vállalkozások helyett, hogy segítsenek átvészelni a magas energiaárakat, melyek 2027-től még tovább emelkedhetnek, ha életbe lép az Európai Unió fűtő- és üzemanyagok árazásáról szóló terve.
A zöldfűtés szintén bajba kerülhet, nem csoda, hogy az elmúlt hónapokban megugrott a hőpumpák vásárlására szóló kedvezmények igénylése, miután az emberek arra számítanak, hogy a támogatás már nem lesz hosszú életű. A kereszténydemokraták ráadásul
az új gázbojlerekre kivetett tilalmat is eltörölnék, noha az ország vállalkozásai már kezdtek átállni az új megoldásokra.
A háztartások mellett a vállalkozások is érzik az idők szavát, így kérdéses, hogy a Tyssenkrupp kemencéje valójában mikor áll át hidrogénüzeműre. A Trump-féle vámokat és a Kínával vívott kereskedelmi háborút már amúgy is nyögő acélgyártó mégis úgy véli, 2027-ben átáll tiszta működésre a kemence, de a földgáz lecserélésének pontos dátumát nem tudta megmondani.



