Orosz földön felbukkant a gazdasági krízis mumusa 

Nyugat, környezeti problémák, nemzetiségi feszültség – ez a három dolog foglalkoztatta leginkább Oroszország lakóit az elmúlt évben. A hivatalosan is „inoagentnek”, külföldi ügynöknek nyilvánított moszkvai közvélemény-kutató-elemző szervezet, a Levada Központ felmérése szerint a megkérdezettek több mint kétharmada (69 százalék) úgy gondolja, tavaly romlott a viszony a Nyugattal, a NATO-val. 

A második legrosszabb, ami Oroszország lakóival történt: a környezet kedvezőtlen irányú megváltozása (45 százalék tartja problémának). A harmadik legaggasztóbb dolog: a nemzetiségek közötti feszültségek erősödése (39 százalékos részaránnyal). 

Egyelőre nem omlott össze az orosz gazdaság, hiába várta ezt a Nyugat

Ami 2025-öt illeti, az embereket továbbra is a Nyugattal megszakadt kapcsolatok, a NATO-val való esetleges fegyveres szembekerülés izgatják. Azonban 

• még többségben vannak (51 százalék), akik ezt nem vagy kevésbé tartják valószínűnek,
• a konfliktus valószínű kirobbanásától a megkérdezettek 35 százaléka tart. 
• Ugyancsak a „mérsékeltek”, a hazai gazdasági krízis kirobbanásában nem hívők vezetnek 48 százalékkal
• azokkal szemben (42 százalék), akik szerint valószínű, legalábbis lehetséges egy ilyen válság az országban. Mindenesetre említésre érdemes, hogy a gazdasági krízis esetleges kitörése idén berobbant a köztudatba. 

Két témában azonban javulást jelez a felmérés. Az első és a legmeglepőbb: a nyilvánvalóan szoros kormányellenőrzés alatt működtetett rádió, televízió és a nyomtatott sajtó tevékenysége. A válaszadók 10 százalékos többsége javulást érzékelt ezen a téren. Hasonlóképpen 4 százalékos pozitív túlsúlyt regisztráltak Oroszország nemzetközi helyzetének megerősödésében. 

Meglepő az is, hogy a gazdasági gondok, a Nyugat szerint súlyosbodó, válság jellegű problémák hátrébb sorolódtak. Figyelemre méltó, hogy 2023-tól kezdődően egyfajta stabilizációt tükröznek ezek az adatsorok. Ennek a jelenségnek a magyarázatával még adósok az illetékes elemzők. 

Nem törtek ki éhséglázadások, a nagyvárosok lakossága nyugodt, az ellenzék aktivitása, jelentősége mind a városokban, mind a falvakban erősen korlátozott maradt. 

A szankciók kijátszhatók – ezt történelmi példák is mutatják

Ennek egyik valószínű magyarázata, hogy Oroszország gazdasága – miként Kínáé is – más alapelveken nyugszik, mint a nyugatiaké, noha Moszkvában és Pekingben egyaránt „piacgazdasági elemekről” beszélnek. A Nyugat ezt nagyon nehezen érti meg. Talán azért, mert a piaci elemek olyan közegbe ágyazódnak bele, amelyet a központi hatalom, az Oroszországot és Kínát egyaránt jellemző autoriter struktúrák megléte jellemez. Oroszországban a klasszikus, „putyinizmusnak” is nevezett hatalmi struktúrák, Kínában pedig a kommunista párthatalom figyelik beavatkozásra készen a piacgazdasági elemek társadalmi-gazdasági hatásait. 

A magyarázat másik fele a piacgazdaság nyitottságában, a liberalizált nemzetközi piacok mibenlétében rejlik. A mai globális viszonyok közepette hatékony gazdasági-kereskedelmi szankciók bevezetése gyakorlatilag lehetetlen. Ez teljesen világos volt már a „régebbi rendszerben”, a nyolcvanas évek változásai előtti KGST-időkben, amikor például a magyar külkereskedők is sikeresen játszották ki az akkori szankciós, tilalmi rendeleteket, az 1949-ben 15 nyugati állam által felállított híres-hírhedt Cocom-listát.

Fontos szempont az is, hogy Oroszország és Kína esetében is 

A Szovjetunió-Oroszország száz évet is meghaladó legújabb kori történelme tükrözi ezt. A múlt század korai húszas éveiben az antibolsevista fehérorosz mozgalmak, a Lenin hatalomra juttatása mögötti jéghideg számításoktól a második világháború „nagy Hármasának” – Roosevelt, Churchill és Sztálin – politikai játszmáiig, a Hirosimára és Nagaszakira irányított atombombáig, Japán kapitulációjáig, Churchill „vasfüggönyös” fultoni beszédéig, az első hidegháborúig, Reagan csillagháborús trükkjéig, a Szovjetunió széthullásáig, majd a NATO sikeres keleti terjeszkedéséig követhetők a szálak.

A hadi kiadások húzzák az orosz GDP-t

Oroszország gazdasági berendezkedése lehetővé teszi, hogy a bruttó hazai termék (GDP) 10-13 százalékáig költsenek a haderőre anélkül, hogy az ország gazdasági folyamatait nagymértékben megzavarnák. Moszkva most körülbelül a 10-12 százalékos felső határérték közelében. Tavaly a GDP ilyen hatalmas katonai kiadások mellett is a Nyugat átlagát legalább kétszer meghaladó tempóban nőtt.  

Mihail Misusztyin kormányfő 4 százalék körülire becsülte a tavalyi növekedést. Szerinte a feldolgozóipar jó teljesítménye (évi 8 százalékos emelkedés) magyarázza a kedvező eredményt. Idén ez a tempó várhatóan visszaesik, a moszkvai kormány 2,5, a Nemzetközi Valutaalap 1,4 százalékos növekedést prognosztizál. Az Interfax által megkérdezett oroszországi közgazdászcsapat szerint 2025-ben 1,5 százalék lesz a GDP-emelkedés. Sok múlik azon, hogy sikerül-e az ukrán háborút valamilyen módon tárgyalásos úton lezárni.