Szankciótörténelem – a CoCom-lista és a Wassenaar-megállapodás
Donald Trump 25 százalékos általános behozatali adót vetett ki a bármely országból érkező acél- és alumíniumárukra, azaz megerősítette a „mindenki mindenki ellen” kereskedelmi háborús gyakorlatot – szankció másképpen.
Amióta létezik a modern, országokra, tömbökre tagolódó világ, amióta az államok kereskednek egymással, azóta léteznek különféle tiltó-büntető listák. És a legtöbb esetben a hatásuk meglehetően korlátozott – lásd az Oroszország elleni nyugati szankciókat. A „kisátkosban”, az 1949–1990-ig tartó szocializmus időszakában ezen tiltólisták összefoglaló fogalma a CoCom volt, a Coordinating Committee, az amerikai kormány Koordinációs Bizottsága. A hidegháború időszakában, 1949-től a múlt század kilencvenes évei elejéig működött.
A Toshiba-botrány
Egyik híres döntésével a CoCom elmarasztalta a Toshibát. Az ok: a Szovjetuniónak a japán Toshiba gyár több fémmegmunkáló szerszámgépet szállított a nyolcvanas években, amelyet a szovjet mérnökök kombináltak a norvég Kongsberg hadiipari konszern által gyártott és közreműködésével Moszkvába juttatott komputeres vezérlőrendszerrel.
Így állították elő az orosz hadiflottában máig működő, Akula-mintájú támadó atom-tengeralattjárók hírhedten csendes járású hajócsavarjait.
Az Akulák (oroszországi besorolás szerint: Projekt 971, Scsuka-B) újabb típusai közreműködtek a szíriai és az ukrajnai háborúkban, fedélzetükről Kalibr típusú cirkálórakétákat indítva.
Az amerikai haditengerészet szerint akár százmilliárd dolláros (1980-as dollár) kárt is okozhattak az USA-nak és a NATO-nak a japán-norvég ügylet kiagyalói. Több, egyenként 220 tonnás, háromemeletnyi magas, kilenctengelyes hajócsavar-marógépet (Toshiba) és a hozzá való számítógép-vezérlésű rendszert (Kongsberg) szerzett így meg a Szovjetunió.
A gigászi méretű gépek – amelyeken tíz méter átmérőjű hajócsavarok is készülhettek – akár még ma is működőképesek lehetnek.
A CoCom-lista szerint legfeljebb háromtengelyes marógépeket lehetett volna eladni a szovjeteknek.
Ma már nem létezik a CoCom, a gyakorlatban leginkább az ukrán háború kapcsán bevezetett szankciós intézkedéscsomagok kapcsán emlegetik. A Szovjetunió összeomlása után a hármas CoCoM-lista 1993–1994-ben megszűnt. Felváltotta az 1996-tól működő Wassenaar-megállapodás, amely, akárcsak az elődjének tekintett CoCoM, nemzetközileg nem kötelező érvényű. Ennek furcsaságai közé tartozott, hogy
tagjai között még most is szerepel Oroszország – és egyetlen szovjet utódállamként Ukrajna.
Egy-egy tagország képviselője egy-egy évre veszi át a bécsi székhelyű titkárság vezetését. Magyarország például – Molnár György nagykövet révén – 2023-2024-ben töltötte be ezt a posztot. A Wassenaar-megállapodás 42 tagállama az egyöntetűség elve alapján dönt. A döntés nemzetközi jogilag nem kötelező érvényű, csak politikailag jelent kötődést.
Az (első) hidegháború idején, 1991-ig az úgynevezett szocialista országokat sújtotta a három CoCom-lista, amelyeken a katonai vagy kettős rendeltetésű árucikkek kivitelének az ellenőrzése, adott esetben tilalma szerepelt.
Magyarország, amely különösen a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben egyfajta híd (vagy kapu) szerepet töltött be a két akkori világrendszer között, nem keveset tett azért, hogy a szovjet ipart, a hadiipari szegmenst ellássa a CoCom-listás termékekkel.
Ezek közül fontosságban-pontosságban kiemelkedtek a korszerű fémmegmunkáló, számítógép-vezérelt (CNC) szerszámgépek, illetve kulcsfontosságú elemeik, például a vezérlési rendszereik (lásd például a Toshiba–Kongsberg ügyet). A magyarországi külkeresek a rendszerváltásig kiváltképpen a számítástechnikai újdonságok Szovjetuniónak való átjátszásában jeleskedtek.
A Wassenaar-megállapodás – szankciópolitika kontroll alatt
Ma a Wassenaar-megállapodás keveset szerepel a médiában. Oroszország elszigetelését, szankciókkal való sújtását az amerikai igazságügyi minisztérium (már a CoCom időszakában létezett) OFAC irodája koordinálja az amerikai elnök közvetlen felügyeletével.
A Wassenaar-megállapodás a hagyományos fegyverzet és a kettős (katonai-polgári) rendeltetésű árucikkek, technológiák exportjának ellenőrzését szolgálja.
A világhatalmak (USA, India, Oroszország, az EU) Kína kivételével tagjai a szervezetnek. A Wassenaar az ilyen ügyletek lebonyolításának áttekinthetőségét és a felelősségteljes ügyintézést szolgálja. A megállapodás névadója egy hollandiai, húszezer lakosú kisváros. Azon kevés nemzetközi szervezethez, megállapodáshoz tartozik, amely – egyelőre – túlélte az első hidegháború végét és a második kezdetét. A megállapodás kilenc áru- és technológiakategóriát kísér figyelemmel, például az elektronikát, az űrtudományokat, de a haditengerészet, a szenzorok, lézerek is önálló kategóriát alkotnak.
A Wassenaar ügyeit intéző titkárság az osztrák fővárosban működik. A tagok minden évben egyszer, általában decemberben, plenáris ülést tartanak, hogy áttekintsék az elvégzetteket. Két állandó testület végzi a gyakorlati munkát,
- az Általános Munkacsoport (GWG) és a
- Szakértői Csoport (EG).
- Évente egyszer ülésezik a harmadik, meglehetősen homályba burkolózó testület (mondják, a nem hivatalos hírszerző csapat), az Engedélyező és a Végrehajtást Ellenőrző Tisztségviselők (LEOM).
Tavaly év végén, még a Biden-kormányzat idején a szervezet fő gondja az volt, hogyan tegyék ki a Wassenaar-megállapodásból Oroszországot.
Ursula von der Leyen hivatala, az EU-t mozgató Európai Bizottság új szervezet alakításán munkálkodik, amely túlléphetne a Wassenaar-megállapodás hibáin, például az egyöntetű szavazás rendszerén.
Mióta Trump elnök elfoglalta hivatalát, nem hallani a Moszkvát kipateroló tervről. A Wassenaar és az EU is, mint a legtöbb szervezet, kivár.
„Jó híreket kap a világ nemsokára" – Irán pont azt nem adja át Amerikának, ami Trumpnak leginkább kell
