BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Olasz bankrendszer: jobb, mint egy szappanopera, csak kicsit többe kerül

Állami, családi, milliárdos és egyszerű befektetői érdekek folyamatos háborúja. Ez jellemzi az olasz bankrendszer elmúlt évtizedeit. A Mediobancának a Banca Generalira adott felvásárlási ajánlata végre tiszta viszonyokat teremtene, de nem jönne létre a Róma által évek óta szorgalmazott három erőteljes centrum a tőkepiacon. Vagyis ismét van egy nagyon erős ellenérdekelt fél abban, hogy tisztuljon a kép.

Az olasz bankrendszer fordulatai a legjobb szappanoperánál is izgalmasabbak, persze itt a tétek eurómilliárdokban mérhetők. A Mediobanca váratlan menekülőutat talált egy nemkívánatos felvásárlási ajánlat elől, ami jelentős változásokat hozhat a piac működésében. A lépés nemcsak a pénzintézet függetlenségét erősítheti meg, hanem hosszabb távon elősegítheti a politika és a pénzügyi döntéshozatal szétválasztását is, ami régóta várt fejlemény Olaszországban.

olasz bankrendszer
Mediobanca-fiók Rómában – valaki végre rendet tehetne az olasz bankrendszer káoszában / Fotó: AFP

A Mediobanca részvényeire a legrégebbi olasz bank, a Banca Monte dei Paschi di Siena tett felvásárlási ajánlatot, amelyet az nemkívánatosnak minősített. Talált is egy kiskaput: 6,3 milliárd eurós ajánlatot tett a vagyonkezelő Banca Generali megvásárlására, amelyet a Generali Biztosítóban (Assicurazioni Generali) meglévő 13 százalékos részesedésével fizetne ki. Ez a lépés kedvezőnek tűnik mindazok számára, akik világos, fókuszált üzleti modelleket támogatnak, melyeket nem terhel más cégekben való jelentős tulajdonrész.

Azonban a döntés új problémákat is szülhet. Mindenekelőtt azt, hogy a Monte Paschi ismételten fúziós partner nélkül maradhat — ez pedig nem kis fejfájást okoz az olasz kormánynak, amely régóta próbálja értékesíteni a sokszor megmentett, problémás bankban meglévő állami részesedését.

A konszolidációs kísérletek hulláma többrétegű politikai és üzleti hatalmi harccá alakult, amelybe szinte minden nagy olasz pénzügyi csoportot bevontak — kivéve az ország legnagyobb hitelezőjét, az Intesa Sanpaolót. A helyzet egyúttal két szemlélet ütközetére is emlékeztet: az egyik oldalon a részvényesi kapitalizmus szemlélete, amelyet például a Mediobanca és az UniCredit is képviselhet, míg a másikon a hagyományosabb, politikai alapon történő olasz érdekmegosztás – írja a Bloomberg elemzése.

Tisztulna az átláthatatlan olasz bankrendszer

A Mediobancának az Banca Generalira tett ajánlata egy olyan befektetési bankot és vagyonkezelőt hozna létre, amely a nemzetközi befektetők számára is észszerűbb képet mutatna. Emellett 

megszabadítaná a Mediobancát attól a kritikától, hogy túlságosan függ a Generali biztosítóban régóta birtokolt 13 százalékos részesedéséből származó osztalékoktól, amelyek az előzetes adózás előtti nyereségének körülbelül egynegyedét adják.

Ez a Generali-részesedés ugyanakkor kőkemény csatározások forrása is a Mediobanca vezérigazgatója, Alberto Nagel és két nagy részvényesi csoport, a milliárdos Caltagirone és a Del Vecchio család között. Bár ezeknek a családoknak elvileg támogatniuk kellene ezt a megoldást — hiszen ezzel Nagel eltűnne a Generali feletti befolyásuk útjából —, a Mediobanca jelentős kisebbségi részesedésének megszűnése valójában megnehezíti számukra a Generali közvetett irányítását.

 

Az üzlet értelmében a Mediobanca a Generaliban meglévő részesedését cserélné be a Banca Generali összes részvényére 1,7:1 arányban, ami a múlt pénteki záróár alapján több mint 11 százalékos felárat jelentene a célcég részvényeseinek. Mivel a Generali birtokolja a Banca Generali több mint 50 százalékát, döntenie kellene arról, mit kezdjen a saját maga által visszakapott részesedéssel. 

A biztosítónak igen erős tőkemegfelelési mutatója van, így valószínűleg egyszerűen bevonhatná a részvényeket, ezzel növelve a fennmaradó üzletág saját tőkére vetített megtérülését.

A Mediobanca befektetői számára a pénzügyi kilátások kifejezetten vonzónak tűnnek. Az ügylet 

  • évi 150 millió eurós adózás előtti költségmegtakarítást ígér, 
  • emellett 2 milliárd eurós nyereséget a Generali-részesedés értékén, 
  • egy számjegyű százalékos növekedést az egy részvényre jutó eredményben, 
  • valamint javuló saját tőkearányos megtérülést, akár 20 százalék fölé is emelkedhet, ha a szinergiákat is sikerül kihasználni a költségcsökkentés mellett. 

Bőven van ellenérdekelt fél, főleg az olasz kormány

A legtöbb érintett számára azonban probléma a Monte Paschi sorsa. A sienai bankot a kormány 2008 óta háromszor is megmentette, és azóta is próbálnak olyan megoldást találni, amely lehetővé tenné az állami részesedés eladását. 

  • Először az UniCredit volt a kiszemelt vevő, 
  • majd a kormány a Banco BPM-mel próbálta meg összeboronálni, 
  • azonban ez a próbálkozás is zátonyra futott, miután az UniCredit tavaly ajánlatot tett a BPM-re. 
  • A legutóbbi elképzelés az volt, hogy maga a Monte Paschi venné át a Mediobancát — ezt az ajánlatot azonban a Mediobanca egyértelműen visszautasította.

Az olasz kormány azt szerette volna, ha a Monte Paschi felhasználásával létrejönne egy harmadik nagybank az UniCredit és az Intesa Sanpaolo mellett. Ez a terv — és az állami részesedés értékesítésére tett erőfeszítések — is meghiúsulhat azzal, hogy a Mediobanca menekülőutat talált. Nagel ezzel a lépéssel aligha szerez barátokat Rómában, de 

a független befektetők — akik sem a milliárdos családokhoz, sem a kormányhoz nem kötődnek — valószínűleg a lehető legjobb és legtisztább megoldásként fogják értékelni a döntést.

A Mediobanca ajánlata korántsem tekinthető biztos sikernek, és minden bizonnyal újabb fordulatok várhatók még az olasz bankos szappanoperában, de egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az olasz pénzügyi szektor tulajdonosi térképe teljesen átrendeződik. 

 

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.