Olasz bankrendszer: jobb, mint egy szappanopera, csak kicsit többe kerül
Az olasz bankrendszer fordulatai a legjobb szappanoperánál is izgalmasabbak, persze itt a tétek eurómilliárdokban mérhetők. A Mediobanca váratlan menekülőutat talált egy nemkívánatos felvásárlási ajánlat elől, ami jelentős változásokat hozhat a piac működésében. A lépés nemcsak a pénzintézet függetlenségét erősítheti meg, hanem hosszabb távon elősegítheti a politika és a pénzügyi döntéshozatal szétválasztását is, ami régóta várt fejlemény Olaszországban.
A Mediobanca részvényeire a legrégebbi olasz bank, a Banca Monte dei Paschi di Siena tett felvásárlási ajánlatot, amelyet az nemkívánatosnak minősített. Talált is egy kiskaput: 6,3 milliárd eurós ajánlatot tett a vagyonkezelő Banca Generali megvásárlására, amelyet a Generali Biztosítóban (Assicurazioni Generali) meglévő 13 százalékos részesedésével fizetne ki. Ez a lépés kedvezőnek tűnik mindazok számára, akik világos, fókuszált üzleti modelleket támogatnak, melyeket nem terhel más cégekben való jelentős tulajdonrész.
Azonban a döntés új problémákat is szülhet. Mindenekelőtt azt, hogy a Monte Paschi ismételten fúziós partner nélkül maradhat — ez pedig nem kis fejfájást okoz az olasz kormánynak, amely régóta próbálja értékesíteni a sokszor megmentett, problémás bankban meglévő állami részesedését.
A konszolidációs kísérletek hulláma többrétegű politikai és üzleti hatalmi harccá alakult, amelybe szinte minden nagy olasz pénzügyi csoportot bevontak — kivéve az ország legnagyobb hitelezőjét, az Intesa Sanpaolót. A helyzet egyúttal két szemlélet ütközetére is emlékeztet: az egyik oldalon a részvényesi kapitalizmus szemlélete, amelyet például a Mediobanca és az UniCredit is képviselhet, míg a másikon a hagyományosabb, politikai alapon történő olasz érdekmegosztás – írja a Bloomberg elemzése.
Tisztulna az átláthatatlan olasz bankrendszer
A Mediobancának az Banca Generalira tett ajánlata egy olyan befektetési bankot és vagyonkezelőt hozna létre, amely a nemzetközi befektetők számára is észszerűbb képet mutatna. Emellett
megszabadítaná a Mediobancát attól a kritikától, hogy túlságosan függ a Generali biztosítóban régóta birtokolt 13 százalékos részesedéséből származó osztalékoktól, amelyek az előzetes adózás előtti nyereségének körülbelül egynegyedét adják.
Ez a Generali-részesedés ugyanakkor kőkemény csatározások forrása is a Mediobanca vezérigazgatója, Alberto Nagel és két nagy részvényesi csoport, a milliárdos Caltagirone és a Del Vecchio család között. Bár ezeknek a családoknak elvileg támogatniuk kellene ezt a megoldást — hiszen ezzel Nagel eltűnne a Generali feletti befolyásuk útjából —, a Mediobanca jelentős kisebbségi részesedésének megszűnése valójában megnehezíti számukra a Generali közvetett irányítását.
Az üzlet értelmében a Mediobanca a Generaliban meglévő részesedését cserélné be a Banca Generali összes részvényére 1,7:1 arányban, ami a múlt pénteki záróár alapján több mint 11 százalékos felárat jelentene a célcég részvényeseinek. Mivel a Generali birtokolja a Banca Generali több mint 50 százalékát, döntenie kellene arról, mit kezdjen a saját maga által visszakapott részesedéssel.
A biztosítónak igen erős tőkemegfelelési mutatója van, így valószínűleg egyszerűen bevonhatná a részvényeket, ezzel növelve a fennmaradó üzletág saját tőkére vetített megtérülését.
A Mediobanca befektetői számára a pénzügyi kilátások kifejezetten vonzónak tűnnek. Az ügylet
- évi 150 millió eurós adózás előtti költségmegtakarítást ígér,
- emellett 2 milliárd eurós nyereséget a Generali-részesedés értékén,
- egy számjegyű százalékos növekedést az egy részvényre jutó eredményben,
- valamint javuló saját tőkearányos megtérülést, akár 20 százalék fölé is emelkedhet, ha a szinergiákat is sikerül kihasználni a költségcsökkentés mellett.
Bőven van ellenérdekelt fél, főleg az olasz kormány
A legtöbb érintett számára azonban probléma a Monte Paschi sorsa. A sienai bankot a kormány 2008 óta háromszor is megmentette, és azóta is próbálnak olyan megoldást találni, amely lehetővé tenné az állami részesedés eladását.
- Először az UniCredit volt a kiszemelt vevő,
- majd a kormány a Banco BPM-mel próbálta meg összeboronálni,
- azonban ez a próbálkozás is zátonyra futott, miután az UniCredit tavaly ajánlatot tett a BPM-re.
- A legutóbbi elképzelés az volt, hogy maga a Monte Paschi venné át a Mediobancát — ezt az ajánlatot azonban a Mediobanca egyértelműen visszautasította.
Az olasz kormány azt szerette volna, ha a Monte Paschi felhasználásával létrejönne egy harmadik nagybank az UniCredit és az Intesa Sanpaolo mellett. Ez a terv — és az állami részesedés értékesítésére tett erőfeszítések — is meghiúsulhat azzal, hogy a Mediobanca menekülőutat talált. Nagel ezzel a lépéssel aligha szerez barátokat Rómában, de
a független befektetők — akik sem a milliárdos családokhoz, sem a kormányhoz nem kötődnek — valószínűleg a lehető legjobb és legtisztább megoldásként fogják értékelni a döntést.
A Mediobanca ajánlata korántsem tekinthető biztos sikernek, és minden bizonnyal újabb fordulatok várhatók még az olasz bankos szappanoperában, de egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az olasz pénzügyi szektor tulajdonosi térképe teljesen átrendeződik.
